Olvasói levél

A lap június 28-ai számában megjelent, Régészek lassítják a beruházást című cikkére az elrettentő példaként említett berettyóújfalui ásatás vezetőjeként kívánok reflektálni.

A Berettyóújfalu-Nagy Bócs-dűlőben a hajdú-bihari hulladékgazdálkodási program keretében valóban létesül egy regionális hulladéklerakó. A lerakó eredetileg tervezett helyszíne régészetileg ugyan megfelelő lett volna, azonban a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága a területen található túzokpopuláció fészkelőhelyére való hivatkozással nem engedélyezte. Így került sor a jelenlegi terület megvételére, anélkül, hogy azt régész látta volna. Pedig ha bármelyik szakember kint járt volna az ominózus területen, biztosan lebeszélte volna a társulást a terület megvásárlásáról. A múzeumnak hosszadalmas tárgyalásokat kellett folytatnia a Bihari Regionális Hulladéklerakó Társulással arról, hogy egyáltalán elfogadja az intézmény szakhatósági illetékességét a beruházással kapcsolatban. A tárgyalások után először a terület előzetes régészeti véleményezésére kapott a múzeum megbízást a társulástól. A komplex vizsgálatok azt jelezték, hogy a tervezett lerakó egésze alatt több korszak leleteit rejtő, intenzív régészeti lelőhely húzódik. Ezután még mindig lehetett volna új, régészeti lelőhely szempontjából nem érintett helyszínt keresni - amelyre voltak is kísérletek - a hulladéklerakónak, de ez a múzeum együttműködése dacára meghiúsult.

Az előzmények után nyilvánvalóvá vált, hogy a terület teljes megelőző feltárása szükséges az építkezés megkezdése előtt, s erre a társulás és a múzeum meg is kötötte a szerződést. Nyilvánvaló, hogy tényleges terepi munka (szondázás) hiányában a régészeti osztály nem tudta még közelítőleg sem megbecsülni az ásatás várható költségeit.

A régészeti feltárás 2004. május 5-én kezdődött, és november 30-ig tartott, majd 2005. május 3-án újraindult, és jelenleg is tart. Ez tehát a második szezon, de semmiképpen nem állítható, hogy "az ásatások már két éve tartanak"!

A társulás képviseletében nyilatkozó Olajos Mihály elnök állításával ellentétben a lerakó bekötőútját (az út nyomvonalán is szükséges volt ugyanis a megelőző feltárás) már 2004. július elején felszabadítottuk. A lerakó területén pedig 2004. november végével egy kb. 2,4 hektár nagyságú, összefüggő területet adtunk át a kivitelezés számára, amely azóta sem kezdődött meg.

A 2004-ben a berettyóújfalui lerakó helyszínén folytatott feltárás költsége a törvény által előírt utófeldolgozásokkal együtt hozzávetőlegesen bruttó 4300 forintra jön ki négyzetméterenként. Ez - összevetve az ország hasonló intenzitású lelőhelyein folyó, hasonló volumenű megelőző feltárásaival - átlagosnak tekinthető. Tehát a feltárás NEM kerül többe, mint bárhol az országban kerülne egy ilyen intenzitású és ekkora munka!

A cikkben nyilatkozó másik személy állításával ellentétben a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága (Déri Múzeum) régészeti osztályán egyetlen régész sem vállalkozó (és nem tagja egyetlen vállalkozásnak, cégnek sem), hanem közalkalmazott! Az ásatásokat vezető régészek napi 12-13 órát kénytelenek dolgozni a munkák zökkenőmentes folytatása érdekében, ezért alapilletményükön kívül illetménykiegészítésben részesülnek. A fizetésük többnyire így sem haladja meg a havi nettó 240 000 forintot. Lehetne alapilletményért és napi 8 órában, kizárólag a múzeum saját "erőforrásaira" alapozva végezni ezt a munkát, de akkor valóban "időtlen időkig is elhúzódhatna" egy-egy feltárás.

Dani János ásatásvezető régész

Berettyóújfalu, 2005. július 4.