Több pénz jön, de nehezebb lesz felhasználni
Fájdalmas pofont kapott Magyarország az Európai Parlament múlt szerdai szavazásán azzal, hogy a képviselők elsöprő többséggel támogatták Giovannia Claudio Fava és Alfonso Andria rapportőrök jelentéseit az európai regionális fejlesztési alapról (erfa), illetve a kohéziós alapról (ka). A jelentések ugyanis elvetették, hogy az EU-pénzekből megvalósuló fejlesztések kedvezményezettjei a vissza nem igényelhető áfát költségként elszámolják az unió terhére (VG, 2005. július 7., 5. oldal).
Ez a gyakorlatban 20 százalékkal drágítja az uniós pénzek felhasználását 2007-től, főleg az önkormányzatok számára, amelyek amúgy is állandó forráshiánnyal küzdenek. Ha ugyanis a fejlesztések lebonyolítása során megrendelői helyzetben lévő önkormányzat (amely jellemzően nem tartozik az áfakörbe, tehát visszaigényelni sem tud) nem tudja az EU felé költségként megjeleníteni a fejlesztést kivitelező vállalkozó által felszámított áfát, akkor azt neki kell saját zsebből előteremtenie. Vagyis ennyivel nő az önrésze a fejlesztés finanszírozásában. Az uniós áfaszabályok pedig nem teszik lehetővé, hogy az állam elengedje ezt a közterhet.
Ez csupán egy apró, ám hatását illetően jelentős példája annak, hogy miként válik még a jelenlegieknél is sokkal nehezebbé az EU-támogatások felhasználása 2007-től. Egy másik példa az úgynevezett n+2-es szabály esete, amelynek kiterjesztését a kohéziós alapokra szintén a múlt héten biztosította támogatásáról az Európai Parlament. Itt arról van szó, hogy a valamely évre megítélt uniós pénz felhasználására legkésőbb két évvel később szerződést kell kötni, különben elvész. Eddig ez a szabály csak a strukturális alapoknál élt, ahol a beruházások nagysága jellemzően sokkal kisebb, gyorsabban megvalósíthatók a fejlesztések, és ha egy-egy projekt mégis "bedől", még lehet helyette újat találni (és így az EU-pénzt megmenteni). A kohéziós alapnál azonban olyan nagy beruházásokról van szó, amelyeknél két év alatt eljutni a szerződéskötésig a kivitelezővel csak akkor lehet, ha a bonyolult és hosszú előkészítés során minden teljesen zökkenőmentesen megy. Ellenkező esetben borul a projekt, az ország pedig elveszti az arra adott EU-támogatást. Az elúszott kohéziós projekt helyett újat találni ugyanis már nem lehet.
Sokak szerint éppen az a hátsó szándék az ilyesfajta szigorításoknál, hogy az új tagországok ne tudják felhasználni a számukra felajánlott pénzeket. A le nem hívott támogatásokat ugyanis az unió automatikusan visszautalja a tagállamoknak, s ezzel leginkább a nettó befizető országok járnak jól - ezzel is csökken a saját költségvetésükre nehezedő nyomás.
Az összkép azonban nem ennyire sötét. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy Magyarország 2007-ben 3,1 milliárd eurónyi közösségi fejlesztési támogatásra számíthat, amely fokozatosan tovább növekedve éri el 2013-ra a 3,9 milliárdot. A hét év alatt összesen több mint 24 milliárd euróról van szó. Soha ennyi fejlesztési forrás nem állt rendelkezésre Magyarország történetében. A 2004-2006 közötti EU-támogatások megháromszorozódásáról van szó. Még ha a lebonyolítás szabályainak szigorítása miatt esetleg nem is sikerül az utolsó fillérig felhasználni a számunkra elkülönített pénzeket, akkor is olyan hatalmas pénztömegről beszélünk, amely már látványos fejlesztések megvalósítását teszi lehetővé.
Hogy pontosan mit is, az hoszszas tervezési-programozási-kiválasztási procedúra végén derül ki. A kormány eddig még csak annak a 32 nagyberuházásnak a listáját hagyta jóvá (lásd az oldal másik cikkének táblázatát), amelyeknek az előkészítését már az idén el kellett kezdeni ahhoz, hogy 2007. január 1-jén kellő számú projekt álljon készen az uniós pénzek fogadására. Ezek azonban összesen is csak a kohéziós pénzek töredékét kötik majd le. A többi projektet pedig csak később választják ki.
Jó hír viszont, hogy a pénzfelhasználás lehetséges területeinek köre bővül. A különböző felzárkózási alapok 2007-től érvényes szabályainak kidolgozása ugyan még nem zárult le (az csak a pénzügyi perspektíva véglegesítése után lehetséges), ám a bizottsági javaslatokban számos olyan magyar elképzelés köszön vissza, amelyekért hazánk régóta küzdött. Ilyen például az, hogy 2007-től az EU támogatni fogja a városi és az elővárosi közlekedés fejlesztését. Ez lehetővé teszi, hogy például a tervezett 5-ös metrót (a szentendrei és a csepeli HÉV összekapcsolásával) vissza nem térítendő uniós pénzek felhasználásával építsék meg Budapesten.
Szintén új pénzfelhasználási terület az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használatának támogatása. Ez nemcsak szélerőművek vagy a biomassza energia célú hasznosítását teszi lehetővé, hanem az uniós források bevonását például a panelházak utólagos hőszigetelésébe is, amelyre Magyarországon óriási igény lenne. Komplex egészségügyi programok megvalósítására is könnyebb lesz 2007-től uniós forrásokat szerezni, mint eddig és hasonló a helyzet az oktatásban is.
