Erősödő inflációs félelmek
Szó sincs róla, hogy az eurózónában szeptemberben négyéves csúcsra emelkedett infláció a drágulási hullám csúcsát jelentené - vélik a Reuters által megkérdezett elemzők. Mint ismert, az Eurostat kedden 2,6 százalékos fogyasztóiár-emelkedésről számolt be az augusztusi 2,2 százalékos ráta után. A drágulás gyorsulása szinte kizárólag az energiaintenzív ágazatokra vezethető vissza. Noha a maginfláció változatlan, az elemzők a tartósan magas olajárak miatt a fogyasztói árindex emelkedési ütemének további gyorsulására számítanak. Ez pedig a bérkövetelések fokozódásához, következményként pedig az inflációs veszély további erősödéséhez vezethet. A helyzeten ugyan segíthetne a ruházati termékek olcsóbbá válása (sokan ezt várták a kínai import januárban életbe lépett liberalizációjától), ám a Le Monde-ban megjelent elemzés szerint ennek semmi nyoma, a kereskedők az első hét hónapban inkább a profitjukat növelték, mintsem továbbadták volna a fogyasztóknak az alacsonyabb beszerzési árakat. Rosszabb a helyzet az USA-ban, ahol az energiaárak emelkedése a maginflációt is meglódította.
A jegybankok általában alapkamat-emeléssel válaszolnak a kedvezőtlen várakozásokra. A Fednél ezt a trendet figyelhetjük meg, az EKB régóta nem változtatott a kamatszinten. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed utoljára szeptember 21-én döntött az irányadó kamat 25 bázispontos emeléséről, amely jelenleg 3,75 százalékon áll, így 175 bázisponttal haladja meg az eurózóna régóta változatlan, kétszázalékos kamatszintjét. A döntés kapcsán kiadott állásfoglalásában a Fed a fokozódó inflációs nyomást hangsúlyozta. Az amerikai piac hozzászokhatott a fokozatos emelésekhez, ugyanis a legutóbbi növelés volt a tizenegyedik a sorban.
Hazánkban az olajár egyelőre nem okozott számottevő inflációs nyomást, és a várakozások is moderált áremelkedési ütemről szólnak. Ugyanakkor a globális tőkepiaci változás hatásai a hazai értékpapírpiacon is jelentkeztek már.
