Hasonló jelöltek, más támogatók
Tuskot támogatja 86 százalékban az üzleti élet, s a távoztában viszonylag népszerű Aleksander Kwasniewski elnök is. A közvélemény-kutatás azonban Lengyelországban (is) bizonytalan - hívja fel a figyelmet a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Az elmúlt hetek kampányában az elnökjelöltek szükségszerűen támadták egymást, de retorikájuk ellenére több közöttük a hasonlóság, mint a különbség - mondják elemzők. Személy szerint mindketten, de a mögöttük álló pártok is az ős-Szolidaritás köpenye alól bújtak ki. Egyetértenek az antikommunizmusban, a titkosszolgálati iratok nyilvánossá tételében és abban, hogy ki kell irtani a korrupciót, meg kell reformálni az igazságszolgáltatás rendszerét. Adóreform-javaslataik sem állnak távol egymástól: a PO 15 százalékos egyenadót kíván, míg a PiS úgy követel kétkulcsos szja-rendszert, hogy a 18 százalékos alsó sáv mellett a jövedelemtulajdonosoknak mindössze egy százaléka tartozna a 32 kulcsos mezőbe. Mindkettejük számára elfogadható a halálbüntetés visszaállítása és a melegházasságok elutasítása.
Különbözik ugyanakkor a jelöltek támogatóinak társadalmi háttere. A PO a városi, mérsékelten hívő, viszonylag képzett és jómódú emberek pártja. Tusk élvezi az exkommunista reformerek, a liberális demokraták, de még a szociáldemokraták és a most megbukott demokratikus baloldal támogatását is. A PiS a vidéken élő, mérsékelten képzett, templomjáró "kisegzisztenciák", az állami segélyben reménykedők pártja; Kaczynski támogatására szólított fel az első elnökválasztási fordulóban elvérzett Andrzej Lepper, a populista Önvédelem vezére, valamint a Lengyel Családok Ligája és a Parasztpárt is. Ennek megfelelően a két elnökjelölt másként képzeli el a gazdaság megújítását és a 18 százalékos munkanélküliség mérséklését is.
