Túl "zöld" az EU az üzletnek?

Az EU környezetvédelmi szabályai túl részletesek; jobb lenne reális célkitűzéseket megfogalmazva a végrehajtás mikéntjét a tagállamokra bízni - ajánlja az Európai Bizottságnak a kereskedelmi és iparkamarák európai szövetsége, az Eurochambres. A szövetség szerint a környezetvédelmi kérdéseket jellemző túlzott bürokrácia nyomán Európa veszíthet vonzerejéből Ázsiához és Amerikához képest mint üzleti helyszín. A külföldi működő tőkéért vívott versenyben például közvetlen módon is gyengítené Európa pozícióit az a direktívatervezet, amely lehetővé tenné a környezetvédelmi szervezeteknek, hogy bírósági eljárás megindításával felfüggeszszék a beruházásokra adott hatósági engedélyeket.

A problémák sora azonban már ott elkezdődik, hogy a hulladék definíciója, illetve az újrahasznosítás és az anyagában történő feldolgozás ("recovery" és "recycling") közötti különbség sem egyértelmű. Jelenleg három különböző uniós lista létezik a hulladékokról, és ezek más-más megközelítésen alapszanak - hívják fel a figyelmet a kamarák.

Fölösleges bürokratikus és logisztikai terhet ró a vállalatokra az a direktíva, amely az elektronikai termékek esetében információk sokaságát feltüntető, szigorú címkézési szabályokat ír elő. Az ilyen termékek gyártóinak az is nehézséget okoz, hogy egy másik irányelv a nem alkalmazható, veszélyes anyagok közé sorolja az ólmot, a krómot és a kadmiumot. Ez az Eurochambres szerint a gyártás minőségének és mennyiségének szempontjából is számos területen jelent hátrányt.

Az év elején életbe lépett emissziókereskedelmi rendszer legnagyobb hibájának a szervezet azt tartja, hogy az új piaci belépőkre vonatkozó feltételeket a tagállamok maguk alakíthatják ki. Így a piac torzulásához és jogi bizonytalansághoz vezet, hogy a tagállamok a kibocsátási jogok felajánlásakor egymással versenyeznek az új belépők megnyeréséért. Az Eurochambres emellett az ellenőrzésre vonatkozó irányelvek harmonizálását tartja szükségesnek, javasolva azt is, hogy az évi 25 ezer tonna szén-dioxidnál kisebb mennyiséget kibocsátó vállalatokat vonják ki a kereskedelem rendszeréből.

A vegyi anyagok regisztrációjáról szóló, sokat vitatott tervezet, a REACH az Eurochambres szerint nemcsak a vállalatokra róna jelentős költségeket, de szabályozási szempontból is fölösleges duplikációja lenne meglévő környezetvédelmi előírásoknak. A megújuló forrásból származó elektromos energia térnyerését segíteni hivatott direktíva esetében az okoz kavarodást, hogy nem világos: a "zöld"-energia arányára megfogalmazott cékitűzések az 1997-es bázisra vagy az éves elektromosenergia-fogyasztásra vonatkoznak-e. Az Eurochambres azt szeretné, ha az előbbi verzió érvényességét erősítenék meg.

A környezetvédelmi felelősségről szóló direktíva hatályát a szervezet a valóban jelentős kockázattal járó tevékenységekre szűkítené. Túlzottnak tartja azoknak az előírásoknak a szigorát, amelyek a természetvédelmi területek Natura 2000 hálózatában szabályozzák a beruházások engedélyezését. A túlzott szigort hányja az Eurochambres az EU szemére a levegőminőségi standardok megállapodásában is: azok egyes régiókban a közlekedés és az ipari tevékenység jelentős korlátozását tehetik szükségessé. Nem látja értelmét a szervezet annak sem, hogy egy 1997-es direktíva a már működő ipari üzemek esetében a környezeti hatások ismételt felmérését irányozza elő.

Az Eurochambres a 80 ezer oldalas joganyag mielőbbi felülvizsgálata után azt szeretné, ha az uniós intézmények az új szabályok megalkotásánál az eddiginél jobb munkát végeznének. Arnaldo Abruzzini, a szervezet főtitkára szerint csak a várható hatások alapos felmérése és az érintettek véleményének kikérése után szabad új törvényeket hozni, és valódi alternatívaként kell tekinteni az önszabályozásra és a magatartási kódexekre is.