Készül a jelentés a Bunda-ügyben
Az ügyek jelentős része még nem zárult le, az idén tavasszal tartott hasonló akció, a SoKo Bunda alkalmából megvizsgált cégek esetében pedig még a vádemelésig sem jutottak el a németek – öszszegezte lapunknak Tóth Boldizsár, a Nemzetközi Vállalkozók Szövetségének elnöke, s hozzátette: a kinti hatóságok elsősorban azt a gyanút fogalmazták meg a magyar vállalkozások ellen, hogy azok a magyarországi munkaügyi szabályokat nem tartották be. Olyan dokumentumok (például az E-111 számú egészségbizosítási igazolás) tartalmát kérdőjelezték meg, amelyeket az uniós előírások alapján kötelesek lennének elfogadni. Tóth Boldizsár elmondta: az idén áprilisban őrizetbe vett magyar cégvezetők közül egyeseket azzal a feltétellel bocsátottak – vagy bocsátanának – szabadlábra (felfüggesztett szabadságvesztéssel), hogy elismerik: üzleti tevékenységük során embercsempészetben vettek részt.
Napokon belül megszülethet az a jelentés, amelyet Charlie McCreevy belső piaci biztos készít a Bunda-ügyben – közölte Olajos Péter európai parlamenti képviselő. A néppárti politikus (majd később az összes magyar EP-képviselő) három hónappal ezelőtt levélben hívta fel McCreevy figyelmét a Németországban működő magyar cégek problémáira. A biztos elismerte, hogy uniós ügyről van szó, és magyarázatot kért Berlintől. Olajos Péter két héttel ezelőtt az európai ombudsman figyelmét is felhívta az ügyre. A képviselő ugyanakkor elismeri: az utóbbi időben kedvező változást érzékel a németek hozzáállásában, s ez vélhetően a választások előtti feszült belpolitikai helyzet megszűntének, illetve az uniós nyomásnak köszönhető.
Az ügyben létrehozott kormányközi vegyes bizottság nemrég már negyedszer ülésezett, és bár közeledtek az álláspontok, nem sikerült végleges megoldást találni a magyar vállalkozások zavartalan működésének szabályaira. A fő vitapontok között szerepel annak rögzítése, hogy a kint dolgozó magyar cégeknek forgalmuk mekkora részét kell Magyarországon kitermelni ahhoz, hogy ne merüljön fel a fantomvállalkozás gyanúja. Az erre vonatkozó uniós minimum – 25 százalék – a nagyjából hétszeres árkülönbséget figyelembe véve magyar–német viszonylatban nem reális; Tóth Boldizsár szerint 2-4 százalék lenne elfogadható. Most már Berlin is hajlik a 25 százalékos határ leszállítására, ám a konkrét mértékről még vita van.
