Látványosan eltérő jóslatok az eurócsatlakozás időpontjára

Az egyik leglátványosabb eltérés a kutatóintézetek és a piaci elemzők között az eurózónához történő csatlakozás időpontjának megítélésében van. A Reuters októberi felmérésében látványosan két részre szakadt a szakértői halmaz. Ekkor a költségvetési folyamatokról érkező rossz hírek hatására a piaci elemzők erőteljesen felfelé, 2013–2014-re módosították prognózisukat. Továbbra is bízott viszont a 2010-es csatlakozásban a GKI és a Pénzügykutató, illetve 2010–2012-es sávot jelölt meg a Kopint-Datorg (az Ecostat erre kérdésre sosem ad előrejelzést). Valamelyest enyhült a feszültség a két kör előrejelzései között novemberben. A GKI ugyan most is kitart a 2010-es csatlakozás valószínűsége mellett, és az eddig pesszimistábbnak mutatkozó Kopint-Datorg is tartotta korábbi jóslatát, ám a Pénzügykutató egy hónapos csúszással követte a piaci elemzőket, és 2013-ra módosította a dátumot.
A legoptimistább kutatóintézetnek számító GKI előrejelzéseiből egyébként konzisztens, bár más szakértők által egyáltalán nem reális sztori kerekedik ki. E szerint a 2006-ban alakuló kormány olyan mértékű kiigazítást hajt végre, amely hihetővé teszi a 2010-es euróbevezetést, így a piaci várakozások oldaláról sem lesz akadálya a közös valuta előszobájának tekintett ERM II. árfolyamrezsimbe való belépésnek. (Konszenzusos vélemény ugyanis, hogy erre csak akkor szabad elszánnia magát a kormánynak, ha a piac hisz a konvergenciafolyamatban, ellenkező esetben több kára, mint haszna van az árfolyamrezsimnek.)
A GKI egyébként hű maradt azon korábbi gyakorlatához is, hogy az év közben rendszeresen bekövetkező költségvetési „színvallás” után a kormányzati prognózisnál egy hajszállal optimistább képet fest a folyamatokról. Igaz, most a kormány által várt 7,4 százalékos GDP-arányos hiány helyett feltüntetett 7,3 százalék származhat a nominális GDP megugrásából is, ami egy módszertani váltás következménye.
A kutatóintézetek összességében meglehetősen tartózkodók a költségvetési hiánnyal kapcsolatos jóslásokban. Leginkább az Ecostat „szégyenlős”: a három őszi hónapban 2005-re és 2006-ra összesen hat prognózist lehetett benyújtani a Reutersnek, a kutatóintézet ebből egy lehetőséget használt ki, pedig mindhárom felmérésben részt vett. Ráadásul az az egy is értelmezhetetlen, hiszen a múlt héten olyan alacsony 2005-ös hiányprognózist tettek közzé (6,3 százalékos GDP-arányos deficitet várnak a kutatók), hogy felveti a gyanút, az Ecostat a többiekkel ellentétben nyugdíjreformmal korrigált formában adta meg jóslatát.
A Pénzügykutató viszont (bár szintén sok alkalommal nem adott előrejelzést) itt is kakukktojásnak számít, hiszen alapvetően a pesszimistábbak közé tartozik a költségvetési folyamatokat illetően. Rendszerint a teljes piaci konszenzust is meghaladó mértékű deficitet jósol, jövőre például további hiánynövekedést és 8,2 százalékos GDP-arányos negatív szaldót vár.
Ellentmondásosan reagáltak viszont a kutatóintézetek a GDP mérésében bekövetkező módszertani váltásra. A gyors eladósodás miatt a pénzintézeti szolgáltatások értékét pontosabban számba vevő módszertan magasabb kimutatott növekedési ütemet eredményez. A Pénzügykutató és az Ecostat ennek hatására felfelé módosította előrejelzését, és a teljes előrejelzői kör legoptimistább szereplői közé kerültek. A GKI és a Kopint-Datorg a Reutersnek adott előrejelzésében egyelőre nem módosított, így 4 százalék alatti növekedést jeleznek.