"Minden kérdést a szavazatszerzés szemüvegén keresztül vizsgálnak"

A tudományos forradalmat a könyvnyomtatás feltalálása tette lehetővé, az ipari forradalmat a gőzgép indította el, India a mezőgazdasági hozamok növelésének köszönheti, hogy úrrá tudott lenni az éhínségen. A mai kor a globalizáció, a számítógépek és az internet elterjedésével vett nagy lendületet. Ha ma a világ legégetőbb problémáira keresünk megoldást, akkor azokat valószínűleg szintén az új technológiákban leljük meg.
Vegyük például az afrikai szegénységet. Erre már minden elképzelhető magyarázatot elmondtak, többnyire arra összpontosítva, hogy maguk az afrikaiak mit csinálnak roszszul. Egy afrikai falut meglátogatva azonban bárki láthatja, hogy a problémák zöme a nehéz fizikai feltételek között, a túlélésért folytatott harcból adódik, nem pedig a csak az ottani társadalmakra jellemző sajátosságokból.
Az afrikai paraszt nagyjából harmadát termeli egy hektáron, mint versenytársai a világ más részein, ez tömeges éhezéshez vezet. Az ottani szúnyogok által terjesztett malária teljesen egyedi kihívást jelent, de más trópusi paraziták is erősen megterhelik a helyi társadalmakat. Ha ehhez hozzávesszük a rossz utakat, a kevés járművet és fuvarozóeszközt, máris megvannak a teljes elszigetelődés feltételei. Emiatt az egyszerű túlélés is óriási kihívást jelent.
Kéznél vannak ugyanakkor praktikus megoldások, mert olcsó és egyszerű technológiával bizonyos problémákat fel lehet számolni. A mezőgazdasági hozamokat például növelni lehet az adott éghajlatra optimalizált vetőmagféleségekkel, a talajerő pótlásával és vízgazdálkodással. A malária ellen fel lehet lépni tartós szúnyoghálókkal és korszerű gyógyszerekkel. Más trópusi betegségek ellen szintén lehet védekezni, az egyszerű eljárások révén nyert tiszta ivóvízzel vissza lehet szorítani a hasmenéses betegségeket. A mobiltelefonok, a vezeték nélküli, helyi internet és szilárd burkolatú utak révén felszámolható az afrikai falvak elszigeteltsége.
A donorországok szüntelenül sürgetik az afrikaiakat, hogy változtassák meg a kereskedelempolitikájukat, a kormányzati intézményeiket, a közigazgatásukat és sok mást. Az ajánlott változtatások egy része fontos, a fejlett államok szerepvállalása azonban egyoldalú, mert azt figyelmen kívül hagyják, hogy miként kell finanszírozni és bevezetni a gyakorlati megoldásokhoz szükséges praktikus technológiákat. A fejlett országok tévedése nem sokat számítana, ha az afrikai államoknak lenne elég pénzük a szükséges technológiák bevezetésére. Afrika azonban olyan szegény, hogy mindenképpen segítségre van szüksége.
Az afrikai fejlesztés kihívása csak egyike azon példáknak, hogy miként lehet a szükséges technológia megtervezésével és terjesztésével hozzáfogni a súlyos problémák felszámolásához. Ugyanez igaz arra, hogy az emberiség miként kezelje az általa kiváltott klimatikus változásokat, amelyek a megoldhatatlannak látszó, globális problémák másik példáját adják.
A szén, az olaj és a földgáz elégetésével milliárdtonna-számra juttatnak szén-dioxidot a levegőbe a fejlett ipari államok, ebben Kína és India is követni fogja őket. Az energiafelhasználást azonban nem hajlandók csökkenteni sem a gazdag, sem a szegény államok, mert a munkahelyek elvesztésétől, a jövedelem és a növekedés kiesésétől félnek.
A megoldást itt is az új technológiáktól kell várni. A hibrid meghajtású járművekkel máris meg lehet duplázni az üzemanyag-felhasználás hatékonyságát, felére csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. Hasonló eredményekre törekszenek azok a mérnökök, akik az erőművekben termelődő szén-dioxid 80 százalékának megkötését és biztonságos tárolását szeretnék elérni, viszonylag szerény költségek árán. Ugyanez a helyzet a halállomány túlhalászásával. A globális fogyasztás gyors növekedésével és a fogási technikák tökéletesítésével egyes fajok a kihalás szélére jutottak. Ezen is segíteni lehet halfarmok létesítésével.
Afrikában tett látogatása során egy agrárkutató kijelentette, hogy a mai világban a tudós minden korábbinál közelebb van a termelőhöz, és távolabb került a politikusoktól. A politikusok nem értik a tudományt, és súlyos problémák kezeléséhez ritkán kérik ki tudósok, mérnökök tanácsait. Minden kérdést a szavazatszerzés és a politika szemüvegén keresztül vizsgálnak, miközben nem látják, hogy technológiai ismereteket követelő műszaki problémáról van szó. Ez az oka annak, hogy az afrikai szegénységet is inkább a korrupcióra, semmint megoldandó ökológiai problémák sokaságára vezetik viszsza.
Könnyű félresöpörni azt a felvetést, hogy a technológiával meg lehet menteni a jelent. A technológia ugyanis – végső soron – szintén megköveteli a helyes kormányzati gyakorlatot, a piaci erők működtetését, a hatékony felsőoktatást, enynyiben a politika mindig is szerephez fog jutni. Itt az ideje viszont annak a felismerésnek, hogy a politikusok önmagukban képtelenek felfogni a világ előtt álló, bonyolult technológiai kihívásokat és lehetőségeket. Azt sem értik meg, hogy a tudománynak és a technológiának meg kell adni a szükséges elsőbbséget az egyre sokasodó és égetőbbé váló globális problémák megoldásához. Legfőbb ideje, hogy minden nemzetközi intézmény és nemzeti kormány szert tegyen a szükséges műszaki-tudományos ismeretekre, amelyekre a XXI. században szükségük van.