Kína megöregszik, mielőtt meggazdagodna
Kínában ma 300 millióval többen élnének, ha 1979-ben nem vezetik be a kötelező egykézést, hivatalosan: az egy gyermek politikát – derül ki a legfrissebb demográfiai elemzésekből. Ennek köszönhetően sikerült a 25 éve 8-10 százalékos gazdasági növekedések mellett elérni, hogy az egy főre jutó GDP 2005-ben 5530 dollár legyen (az USA-ban ez a szám 39 700, a latens ősellenség Japánban 30 040 dollár).
A korfa ezzel együtt fejtetőre áll: távlatilag az egyetlen gyermeknek kell eltartania a szülein kívül a négy nagyszülőt is, mivel a nyugdíj problematikus ügy. Mint a Handelsblatt megjegyzi, Kína az egyetlen ország, amely úgy öregedik meg, hogy közben nem is volt gazdag. Azokban a (gazdag) országokban, ahol fokozatosan fejlődő az egészségügy, 85-110 évig tartott, amíg a nyugdíjaskorúak száma a lakosság hét százalékáról 14-re emelkedett. Kínában ez a folyamat 27 év alatt zajlott le.
Bonyolítja jövőbeli helyzetet az is, hogy „a fiú értékesebb” vélemény alapján elabortáltatják a lánymagzatokat, vagyis súlyosan megbontják a nemek egyensúlyát. A Kínai Kommunista Párt annak idején azt ígérte, a rizsescsésze sosem fog kiürülni, az öregeké sem. Városokban az állami tulajdonban lévő vállalatok, faluhelyen a kommunák feleltek foglalkoztatottjaik nyugdíjáért is. Az állami vállalatokat azonban privatizálták, a kommunák feloszlottak. Manapság a kínaiak háromnegyedének nincs semmiféle biztosítása, a maradéktól azonban aránytalanul sok járulékot vonnak le: a bruttó bér 28 százalékát.
A nyugdíjrendszer máris az összeomlás szélére jutott, pedig a kormány 1997-ben a magyarhoz hasonló reformot, hárompilléres megoldást vezetett be: az állami felosztó-kirovó szisztéma járulékán kívül egyéni számlás járulékot és magánbiztosítást kell fizetni; fokozatosan emelik a korhatárt is. A kassza azonban így is állandóan deficites. (VG)
