Vihar a szolgáltatások körül
Nyilatkozatháború, ad hoc pártmegállapodások bejelentése, majd cáfolata jellemzi néhány napja a szolgáltatások szabadságáról készült jogszabálytervezet európai parlamenti vitáit. A képviselő-testület jövő csütörtökön szavaz a témában, s ez azért is fontos, mert a tagországokat megjelenítő EU Tanács felfüggesztette a vitát a kérdésben addig, amíg megszületik az Európai Bizottság módosított szövegtervezete. Ez utóbbi viszont az EP állásfoglalásától is függővé tette javaslatát.
Az EP belső piaci bizottsága novemberben még csak kisebb változtatásokat eszközölt a jogszabálytervezeten, bár már akkor is feltűnést keltett, hogy törölték a szövegből a származási ország elve elnevezést, és a szolgáltatásnyújtás szabadsága meghatározással helyettesítették, de a mögöttes tartalom ekkor még nagyrészt változatlannak tűnt. Időközben azonban – főként francia szocialista nyomásra, német szociáldemokrata és néppárti támogatás mellett – látszólag ennél radikálisabb módosító indítványokhoz is összeállt a két legnagyobb EP-frakció. A látszat hangsúlyozása azért lényeges, mert bár a frakcióik nevében tárgyaló EU-képviselők kész tényként jelentették be a szocialista és néppárti csoportok egyetértését, valójában lapzártánkig sem született néppárti álláspont a kérdésben.
A legneuralgikusabb pontnak továbbra is a származási elv, a leendő jogszabály kiterjedése (a lehetséges kivételek listája), valamint a határon átnyúló tevékenységhez a szolgáltató által otthonról hozott munkaerő státusának megítélése számít. A lehetséges kompromisszum szerint egyfelől a tagállamok tiszteletben tartanák a szolgáltatók azon jogát, hogy más tagállamban is szolgáltatást nyújtsanak, másfelől viszont a szolgáltató a fogadó ország törvényei szerint kellene működjön (ez utóbbi a honi szociális, illetve fogyasztóvédelmi törvények alapján is eljárhat). A túlzott korlátozásnak három elvárás kellene gátat vessen: a diszkriminációmentesség, az indokolt szükség és az arányosság elve.
Nagy felzúdulást váltott ki, hogy törölnék a direktívatervezetből a munkavállalók kiküldéséről szóló irányelvre vonatkozó részt, és arra kérnék az Európai Bizottságot, vizsgálja felül és pontosítsa a jogszabályt, illetve annak alkalmazását. (Az említett részek megtiltanák a tagállamoknak, hogy egy másikból szolgáltatás nyújtása céljából odaküldött dolgozókkal szemben bármilyen korlátozásokat vezessenek be.) Végül még csak a kompromiszszum látszatáig sem sikerült eljutni abban, hogy milyen szolgáltatások kerüljenek a direktíva hatálya alá: ez ügyben minden frakció saját verziót terjeszt majd a plenáris elé.
Parlamenti körökben csütörtökön már arról beszéltek, hogy a keddi plenáris előtt nem várható egységes frakcióálláspont, és kérdéses, mennyiben sikerül majd a frakciófegyelem betartatása.
Magyar részről Dienes-Oehm Egon nagykövet, aki az EU nagyköveti tanácsában a piaci jogalkotási témákban vezeti a magyar delegációt, a Világgazdaság kérdésére kifejtette: nyugtalansággal tekint a parlamenti viták alakulására. Az eddig ismertté vált elemekből úgy tűnik, hogy a kompromisszumtervezettel meglehetősen ingoványos területre tévedhet a kérdés kezelése. Az EU alapszerződése meghatároz bizonyos célkitűzéseket, törekvéseket, fejlődési irányokat – emlékeztet Dienes-Oehm, aki szerint a kompromisszum több ponton is ellentmond e célkitűzéseknek, eltér az alapszerződés szellemétől, értelmezhetetlen az európai bírósági joggyakorlat szempontjából, és ráadásul még a Világkereskedelmi Szervezet alapelveivel is konfliktusba kerül. Egy ilyen jogszabály béna kacsaként tudna csak létezni, s ennek erőtlensége aláásná a lisszaboni stratégia megvalósítását – tette hozzá a magyar diplomata, aki szerint torz a jogszabály megítélését a régi és új tagok ellentéteként ábrázolni, hiszen számos régi tagország kormánya és EP-képviselője is támogatta az eredeti bizottsági javaslat lényegi elemeit.
