Ostrom alatt az Európai Unió
A szigorú határőrizet önmagában nem képes elejét venni az illegális bevándorlásnak – e felismerés jegyében tartottak tegnap és ma konferenciát az unió tagországai és több mint két tucat afrikai állam részvételével. A marokkói Rabatban Franco Frattini, az EU bel- és igazságügyi biztosa hangoztatta: a rendőri és igazságügyi szervek együttműködése mellett a fejlesztéspolitikában is kooperálniuk kell a bevándorlókat küldő és fogadó országoknak. Az afrikai országok képviselői természetesen egyetértettek ezzel, ugyanakkor kérdéses, milyen konkrét lépésekre kerül sor a konferencia után. A bevándorlási politika ugyanis annyira érzékeny kérdésnek számít az unióban, hogy a tagországok nem hajlandók érdemi döntéseket a közösségi intézményekre bízni.
Az eredmények egyelőre ad hoc együttműködésekre korlátozódnak. A múlt héten például nyolc tagország megígérte, hogy hajókkal, repülőgépekkel és szakemberekkel segíti Spanyolországot a Kanári-szigetekre érkező illegális menekültek felderítésében és visszafordításában. Az üdülőparadicsomként számon tartott szigetekre rendszeresen érkeznek a főleg afrikai menekültekkel megrakott csempészhajók, amelyeket gyakran csak akkor vesz észre a parti őrség, ha zátonyra futnak, és a roncsokat meg a hullákat partra dobja a víz.
Egyre több külföldi próbál bejutni az EU területére: 1,7 milliósra becsülik a tavalyi bevándorlást, ez két-háromszor több, mint amennyiről a kilencvenes évek végén beszéltek. Magyarországon legfeljebb néhány ezren tartózkodnak engedély nélkül, de a pontos számot természetesen nem ismerik a hatóságok, hiszen sokukról sohasem derül ki, hogy illegálisan érkeztek az országba. A kiutasítások száma – amely fontos mérőszámnak számít az unióban – hosszabb távon csökkenő tendenciát mutat – derül ki a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal adataiból. Míg a kilencvenes évek végén mintegy tízezer embert kellett hazánk elhagyására kényszeríteni, az elmúlt években ez a szám alig haladta meg a négyezret. Tavaly 4376 embert utasítottak ki, ötven százalékuk megsértette a tartózkodási szabályokat – vagy úgy, hogy illegálisan jöttek, vagy úgy, hogy tovább maradtak, mint amennyi időre az engedélyük szólt –, másik felük törvénytelenül vállalt munkát. Ők főleg a szomszédos államok, illetve délkelet-európai országok – Szerbia Kosovo tartománya, Románia, Ukrajna, Törökország, Moldova – polgárai. A kitoloncoltak egy része az önkéntes hazatérési program keretében utazik haza, aki azonban erre nem hajlandó, azt rendőrségi segédlettel kényszerítik Magyarország elhagyására.
A közös gondok ellenére az egységes menekültpolitika kialakításával mind a mai napig adós az unió. Nehéz ugyanis összeegyeztetni a munkaerő beengedése mellett szóló gazdasági érveket és a belpolitikai szempontokat, amelyek ráadásul országról országra változnak. Spanyolország például tavaly több mint félmillió illegális bevándorlónak legalizálta ott-tartózkodását, ezt több északi tagország is hevesen támadta, mondván: a Madrid által megtűrt külföldiek célja úgyis az, hogy a leggazdagabb tagországokba jussanak. Akik ugyanis öt évig legálisan tartózkodnak valamelyik EU-országban, azok jogot szereznek arra, hogy bárhol letelepedjenek az unió területén – mutat rá a Financial Times.
Így aztán nem csoda, hogy több nekifutásra sem született megállapodás a biztonságos harmadik országok köréről, tehát azokról az államokról, amelyekbe mérlegelés nélkül visszafordítják a menedékkérőket. Márpedig enélkül nem lehet megakadályozni, hogy a külföldiek egymás után több európai országban is szerencsét próbáljanak. Az unió egész területére érvényes zöldkártya bevezetése is kátyúba jutott, mivel a tagországok ebben a kérdésben vonakodnak kiadni a kezükből a hatalmat. Az uniónak nincs önálló határ- és parti őrsége; az a határőrizeti ügynökség, amely egyebek mellett a Spanyolországnak ígért támogatást is koordinálni fogja, csupán 57 fővel és 10 millió eurós éves büdzsével működik.
Az európai menekültpolitika eredményei közé sorolható annak az adatbázisnak a kialakítása, amely a menedékkérők ujjlenyomatát rögzíti, valamint a menekültügyi eljárás bizonyos elemeinek szabványosítása. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso azt szeretné, ha a jövőben a külföldiek közvetlenül – tehát az adott tagországbeli fellebbezési lehetőségek megkerülésével – az Európai Bírósághoz fordulhatnának vízum- és egyéb bevándorlási ügyekkel. Erről a javaslatról ádáz viták várhatók a következő hónapokban. VG
Európa Afrikai Achilles-sarka
Az utóbbi években a Marokkóval szomszédos két spanyol fennhatóságú város, Ceuta és Melilla vált az illegális bevándorlás elleni küzdelem egyik legfontosabb „hadszínterévé”.Szenegálból, Maliból, Nigériából és más afrikai országokból ezerszám érkeznek menekültek, akik a jobb élet reményében a szó szoros értelmében megostromolják az EU észak-afrikai kapuját. Khalid Zerouali, a marokkói belügyminisztérium bevándorlási osztályvezetője szerint 2005 eleje óta 11 ezer katonát vezényeltek a határok védelmére.
Legalább ötezer belépési kísérletet hiúsítottak meg, több mint hatszáz embercsempészbandát számoltak fel, és kétezer főt toloncoltak haza. Mindez azonban nem szegi kedvét a menekülteknek: a múlt héten is közel százan próbáltak bejutni Melilla területére.
Szenegálból, Maliból, Nigériából és más afrikai országokból ezerszám érkeznek menekültek, akik a jobb élet reményében a szó szoros értelmében megostromolják az EU észak-afrikai kapuját. Khalid Zerouali, a marokkói belügyminisztérium bevándorlási osztályvezetője szerint 2005 eleje óta 11 ezer katonát vezényeltek a határok védelmére.
Legalább ötezer belépési kísérletet hiúsítottak meg, több mint hatszáz embercsempészbandát számoltak fel, és kétezer főt toloncoltak haza. Mindez azonban nem szegi kedvét a menekülteknek: a múlt héten is közel százan próbáltak bejutni Melilla területére.-->
