A németeknél munkát kapni ilyen nehéz legutóbb a világválságban volt – a magyarok számára figyelmeztető vircsaft folyik
Igen nagy bajban vannak a németek egyes szektorai, tudjuk a hírekből, és ezt nemrég Friedrich Merz kancellár is elismerte. Erősen méregetniük kell a német gazdaságot a magyaroknak is, és az onnan érkező hírek miatt okkal zavarodunk össze: az elbocsátások nyilvánvalóak, eközben egyik kijövő adat pezsgős éljenzést, a másik lehangolt pfujozást vált ki. A pénteken megjelent német adatsor a kettőt egybevegyíti, bőven szolgáltatva tanulságot arról, hogy az egész Európára ható német gazdaság nemcsak szenved, hanem át is alakul. A közvetlen hatás, hogy ilyen nehéz munkát kapni Németországban egy generációval ezelőtt volt, a nagy válságban, de okosabb kiolvasni a hosszabb távú germán üzenetet is, mert érces.
Nem unalmas a téma egyáltalán, ha a januári előzetes beszerzésimenedzser-indexekről (BMI) van is szó. Ezeket az euróövezeti országokban az S&P Global állítja össze havonta a vállalatok körében végzett felmérések alapján. Lássuk az édeset és a keserűt Németországról. A számok egyenesen a munkahelyekig visznek bennünket, és az elbocsátásokig.
Az euróövezet teljes (kompozit) indexe 51,5, és az 50 feletti zóna gazdasági élénkülést jelent. A franciáknál baj van, 50 alá mentek, az eurózóna egészét ezúttal a németek mentik meg 52,5-es mutatójukkal. Ez az édes, amit még folytatni is lehet, de ha csak egy lépéssel tovább lépünk, már megérezzük a feketeleves keserű szagát.
A kompozit index ugyanis szolgáltatási és ipari mutatóból áll össze. A németeknél
- a szolgáltatások BMI-je 53,3 (az édesnél is gyönyörűbb, ez húzza feljebb egész Európa számait),
- az ipari azonban 48,7, a folytatódó borzalom, amely híven adja vissza a németektől függő Európa iparának állapotát, beleértve a magyart.
Az utóbbiból megérthetjük, mire gondolt Merz, amikor kritikus állapotban lévő szektorokról beszélt. Az autóipari elbocsátások hírei jól ismertek nálunk is, van más is, de a kutya ezen a környéken van elásva, ha azt nézzük, mi érdekli mindebből a magyarokat. Van, amelyikünknek itthon függ a munkahelye német cégektől, van, aki Németországba menne szívesen dolgozni. Egyik ágon sem élünk szép időket: nézzük csak tovább.
Német gazdaság: ilyen ütemű kirúgások a nagy világválság mélye óta nem voltak
Ugyanakkor – gyönyörűséges szolgáltatási index ide-vagy oda – a munkahelyeket illetően rég voltak ilyen slamasztikában a németek, még a szolgáltatási szektorban is úgy optimisták, hogy közben elbocsátanak. Az S&P Global jelentése így fogalmaz:
- Az aktivitás, az új megrendelések és a bizalom növekedése ellenére a januári flash adatok a munkaerőpiaci helyzet romlását mutatták a német magánszektor egészében. A pandémiás időszakot nem számítva a foglalkoztatottság 2009 novembere óta a leggyorsabb ütemben csökkent.
- Bár a bérállomány visszaesését továbbra is elsősorban a feldolgozóipar vezette, a szolgáltatási szektor létszámának jelentős csökkenése – amely több mint öt és fél éve a leggyorsabb volt – járult hozzá leginkább az összesített foglalkoztatás gyorsabb visszaeséséhez.
- A foglalkoztatás legutóbbi csökkenése a kihasználatlan kapacitások jeleivel együtt jelent meg: a januári adatok szerint a rendelésállományok széles körben tovább mérséklődtek. Ráadásul az állományleépülés üteme összességében 2024 szeptembere óta a leggyorsabb volt.
A Német Munkaügyi Hivatal lenti adataiból azt látjuk, hogy pont az ukrajnai háború kitörése óta, amit az Északi Áramlat gyaníthatóan ukrán felrobbantása követett – vannak ilyen véletlenek? – a német munkanélküliségi ráta fokozatosan emelkedik, párhuzamosan a migrációkiábrándultsággal. Ha a BMI-számoknak hihetünk, ez a folyamat még nem ért véget. A berlini, akármilyen pártszínű kormányok irdatlan összegek Ukrajnába küldésével „hálálták meg” mindezt.
A háború hatásait kompenzálják elbocsátásokkal, közben késik a reform
Ukrajna és a gázvezeték nem úri szeszélyből pottyan ide. Az energiaválság inflációs cunamija ugyan lecsengett, de az árak újra emelkednek, miközben a cégek a háború vállalt hatásai miatt elvesztett versenyképességüket kompenzálják elbocsátásokkal. A jelentés szerint:
A vállalatok az év elején meredek és felgyorsuló költségnövekedéssel szembesültek. Az inputárak inflációja mind a feldolgozóiparban, mind a szolgáltatásokban gyorsult, és előbbiben 37, utóbbiban 11 hónapja nem látott csúcsra emelkedett, miközben összességében a szolgáltatási szektorban volt erőteljesebb a drágulás. Széles körben számoltak be a bérköltségek emelkedéséről, a megkérdezett cégek emellett az energia-, a fém- és a szállítási költségek növekedését is megemlítették.
Cyrus de la Rubia, a Hamburg Commercial Bank főközgazdásza így kommentál:
Bár vannak jelei egy mérsékelt élénkülésnek, a szolgáltató vállalatok januárban jelentősen csökkentették a létszámot, ami inkább hatékonyságjavító lépésekre, semmint a kereslettel kapcsolatos aggodalmakra utalhat. A feldolgozóiparban eközben megszakítás nélkül folytatódott a munkahelyek leépítése. Mivel ez a folyamat 2023 közepe óta tart, egyre élénkebb a vita arról, hogy strukturális problémáról van-e szó, amely strukturális válaszokat, azaz korántsem könnyen megvalósítható reformokat igényelne.
A német gazdaság átalakul, és ez egész Európa számára megváltoztatja a jövőt és a túlélés módjait
Friss fejlemény: a német ipar, főleg az autóipar számára – amelyet felgyorsultan szorítanak ki saját európai piacairól a kínaiak – Merz azt a kiutat találta, hogy a német és az európai mezőgazdaság feláldozásával a Mercosur-egyezmény életbe léptetésének legvehemensebb támogatójává vált.
Ettől 300 milliós piacot remél. Kérdés, reálisak-e a német remények Latin-Amerikában a már erős kínai és a régióban épp most erősödő amerikai versenytársakkal szemben. Még fogósabb kérdés, nem áldozzák-e fel a mezőgazdaság után, akár kényszerűen, magát az ipart is.
Az Ifo kutatóintézet már majdnem egy éve felhívta a figyelmet a folyamatra, amelyre az uniós partnerek vállalatainak és politikusainak is érdemes felfigyelni, és amit a BMI és más adatsorok is tükröznek: a német gazdaság az ipartól a szolgáltatások felé tolódik.
A feldolgozóipari vállalatok egyre inkább az úgynevezett hibrid termékekre helyezik a hangsúlyt, amelyekben az árukat termékhez kapcsolódó szolgáltatásokkal kombinálják. Ezzel párhuzamosan számos cég a fizikai termelés egyes részeit külföldre telepíti, miközben belföldön elsősorban a termékfejlesztésre és az értékesítésre összpontosít.
Az édes-keserű német gazdaság, a vörös farok és a kézzelfogható
Édes-e, keserű-e a német gazdaság jövője? Van a Berlinnel barátkozó hírelemzésekben egy szinte állandó vörös farok, ami Cyrus de la Rubia végkövetkeztetéseként is feltűnik:
A szokatlanul nagy fiskális élénkítés – a védelmi és infrastrukturális kiadások jelentős növelésén keresztül – érezhető lökést adhat a gazdaságnak.
A német takarékossággal szakító sok százmilliárd eurós költekezési programra utal, amelyet ugyan már tavaly tavasszal elfogadtak, de sehogy se akar megérkezni. Egyszer biztosan megindulnak a milliárdok, de az Ukrajnába induló euróhadtestekhez képest minden belátás szerint óriási késéssel. Nem fedezte fel a következő két évben valószínűsíthető gazdaságfelfuttató hatását friss kitekintőjében a Nemzetközi Valutaalap sem.
Talán a következő Bundestag-választás előtt, Ukrajna Brüsszelben ambicionált EU-felvételének környékén látunk majd valamit a program megvalósulásából.
Drámai rossz hír érkezett a magyaroknak és Európának – a német feltámadásban nem hisz a világ
A beinduló német költekezésbe helyezi reményét az Európai Unió gazdasága. A német gazdaság gyors feltámadásában – ami jó hír lenne a magyaroknak is – nem hisz azonban a Nemzetközi Valutaalap sem, az IMF friss világgazdasági jelentése szerint folytatódik Európa lemaradása, miközben vezető politikusai háborúra készítik fel az uniót.
