Súlyos brit légszennyezési gondok
A közlekedés volt Nagy-Britanniában az egyetlen ágazat, amely nem csökkentette – sőt, 10 százalékkal még növelte is – a szén-dioxid-kibocsátást 1990 óta. Az erről beszámoló parlamenti vizsgálóbizottság jelentésében leszögezi, hogy az illetékes tárcának sürgős intézkedéseket kell hoznia a helyzet orvoslására.
A teljes brit szén-dioxid-kibocsátásból 33 százalék esett a közlekedésre, ebből 21 százalékpontnyi hányad jutott a közúti járműforgalomra. A forgalom sűrűségének és az ebből eredő légköri terhelésnek a növekedéséért a vizsgálóbizottság nagyrészt a közlekedési minisztériumot hibáztatta, mert elmulasztotta az olcsóbb és a környezetet kevéssé terhelő tömegközlekedési formák (autóbusz, vasút) elérhetőbbé tételét. Sürgeti az anyag az üzemanyag-takarékos autózás elterjesztését, az üzemanyagfaló összkerékhajtású járművek fokozottabb megadóztatását, a sebességkorlátozások szigorúbb betartatását, az átgondoltabb útépítést és a teherszállításnak az alternatív – például vízi – fuvarozásra való átterelését. A jelentés ugyanakkor elismeri, hogy a kihívás ezen a területen nagyobb, mint az első ránézésre látszik.
A kibocsátás különösen gyorsan – az 1990-es szinthez képest 111 százalékkal – növekedett a nemzetközi viszonylatú légi közlekedésben, ez önmagában is veszélyezteti a brit kormánynak azon tervét, hogy az évszázad közepéig az 1990-es szinthez képest 60 százalékkal csökkentse a környezetbe engedett szén-dioxid mennyiségét. A jelentés „botrányosnak” minősíti, hogy a kormányok világszerte – Európában nem kevésbé – elmulasztották a repülőgépek üzemanyagának megadóztatását és a befolyó öszszegeknek környezetvédelmi projektekbe való invesztálását. A terv ellen a fapados légitársaságok közül máris tiltakozott az Easyjet, mert ezzel szerinte csak a legszegényebbek esnének el a nyaralástól. Alternatív tervként ajánlja a brit jelentés, hogy a pótadót járatonként vessék ki, ezzel ösztönözve a jobb kapacitáskihasználást mind a személy-, mind a teherszállításnál. VG
