Hamecz: amit eddig láttunk, attól biztosan nem leszünk sikeresek
Már látható, hogy a magyar gazdaság komoly strukturális problémákkal küzd, ám a pontos válasszal, hogy mi vezetett ide, még adósak a magyar közgazdászok - írja Hamecz István, a Magyar Nemzeti Bank most távozott alelnöke, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója a Heti Válasz eheti számában. Ezért érdemes megnézni, hogy a sikeres országok valójában mitől sikeresek. A közgazdász három ország példáját említi: Svédországét, Írországét és Észtországét, amely már régóta nem szegény, ám mégis gyorsabban növekszik, mint Magyarország.
A példák, empirikus vizsgálatok alapján Hamecz arra a következtetésre jut, hogy a sikernek három fő tényezője van: a földrajzi elhelyezkedés, a gazdasági nyitottság, és a tág értelemben vett intézmények minősége. Ezek közül is legfontosabb az intézmények szerep, amelyen a monetáris szakember a formális szervezeteken túl a szabályok és kultúrák összességét érti.
Az intézmények jól mérhető vonásai közé tartozik a makrogazdasági stabilitás, amelyet például a költségvetési hiány és az infláció szintjével és változékonyságával lehet jellemezni. A kevésbé mérhető tulajdonságok közé tartozik a versenyképesség, az ezt kalibráló rangsorok.
Hamecz leszögezi: akármelyiket nézzük, Magyarország a versenytársakhoz képest gyengébb teljesítményt nyújt. Ezután az említett három ország példáját idézi: Svédország a 70-es, 80-as években jelentős hiánnyal és magas inflációval küszködött (12 százalékos hiánya magasabb volt, mint a mostani rekordméretű magyar), ez komolyan aláásta versenyképességét. Ma Svédországban jelentős költségvetési többlet van.
Írország versenyképességét a GDP 100 százalékát meghaladó adósságállománya rontotta, miután azonban rendetették a költségvetést, náluk is többlet keletkezett. Észtországban is ugyanez a helyzet. három teljesen különböző történelmi hátterű, adórendszerű országban az a közös, hogy az elmúlt évtizedben nagyon sikeresek voltak, és hogy elsődleges céllá tették a makrogazdasági stabilitás megteremtését.
Hamecz kritikai megjegyzéssel él azonban a magyar törekvések iránt. "A magyar közgazdászok zöme megértően fogadja a kiigazításokkal együtt járó lassulást, holott jól látható, hogy a hosszú távon is sikeresnek bizonyuló kiigazítások már rövid távon is pozitív fordulatot hoztak. Ennek alapja egy átlátható, hiteles intézményrendszer volt, amely megteremtette a lehetőséget, hogy a politikai elit szakítson a megelőző évtizedek rövid távú politikai hasznot maximalizáló politizálásával" - írja a volt jegybanki vezető. A hazai példára vonatkozóan mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy "amit eddig láttunk, attól biztosan nem leszünk sikeresek." (Heti Válasz)
