Gondoskodás: Félreteszik a pénzt a jövő generációnak

Végérvényessé vált, hogy Oroszország 2008. február 1-jétől kettéválasztja az energiahordozók és a nyersanyagkivitel jövedelmeiből képzett stabilizációs alapot: a nagyobbik hányadát „tartalékalapként”, a kisebbiket pedig „a jövendő generációk alapjaként” fogják nyilvántartani. Az előbbiben felhalmozott összeget konzervatív elvek szerint – biztonságos kötvényekbe – fektetik be, az utóbbit „növekedési alapként” kívánják kezelni, és bizonyos hányadát esetleg részvényekbe fektetve kamatoztatják.
A Moszkvában eddig „stabilizációs alap” néven félretett összeg tavaly decemberben elérte a 83 milliárd dollárt, március 1-jén azonban már 103,5 milliárd dollárra rúgott. A kettéválasztása után felállítandó nagyobbik – „tartalék” – alapot a tervek szerint a GDP 10 százalékát kitevő értékben hozzák létre – közölte Alekszej Kudrin pénzügyminiszter. Ez közel 120 milliárd dollárnak felel meg. A másik – a jövendő generációknak szánt – alap Kudrin bejelentése szerint mintegy 24 milliárd dollárnak megfelelő összeggel indul.
A távolabbi kilátásokat illetően a Prime-TASZSZ hírügynökség olyan értesülést közölt, hogy a „tartalékalap” 2011-ben (mostani árfolyamon számolva) 170 milliárd dollárt valamivel meghaladó összeget tartalmaz majd. Ennek az lenne az elsődleges rendeltetése, hogy az olajárak váratlan esésekor legyen miből kompenzálni a költségvetés megcsappanó bevételeit. A jövő generációjának szánt alap ezzel szemben csak az első évben növekszik, így összege – a felhasználás folytán – 2011-re várhatóan 21 milliárd dollárnak megfelelő értéken fog állni. A két keret így együttvéve is jelentősen elmarad attól a – tavaly még 500 milliárd dollárosra becsült – összegtől, amelyet elemzők vártak.
A felhalmozandó pénz kezelésére bizonyosnak látszik, hogy az állami tulajdonú Vnyesekonombank kapja a megbízást, amelynek vezetését a korábbi állambiztonsági apparátusból származó káderek uralják. A pénzügyminisztérium tervei szerint a majdani „tartalékalap” esetében 3,5 százalékos, a jövő generációnak szánt alapnál 6,5 százalékos hozammal kellene számolni.
Az alapképzésről most tett bejelentés nyomán fellángoltak a viták. A Világbank azt ajánlotta, hogy a felhalmozott összegeknek legalább a felét részvényekbe fektessék, így annak értéke 2030-ig elérhetné a 2300 milliárd dollárt. Üzletemberek és politikusok szerint viszont a pénz felhalmozásával holt tőke képződik. Mihail Fradkov miniszterelnök szívesen látna pótlólagos kereteket a nyugdíjak, a közalkalmazotti fizetések emelésére, illetve a leromló infrastruktúra megújítására. Az IMF viszont egyetért a tartalékolás gondolatával, mert reformok, szilárd intézményi keretek, átláthatósági garanciák és kiérlelt felhasználási elvek nélkül elfolyna a pénz gyenge hatékonyságú célokra. Közgazdászok előnyösnek tartják, hogy a hatalmas dollártételeket a központi bank elkülönített számlán kezelve „sterilizálja”, mert így elkerülhető, hogy a külföldi valuta erős kínálata miatt felértékelődjön a rubel, ami fékezné az orosz gazdaság versenyképességét.
A természeti erőforrások bősége más országok vonatkozásában is vitákat gerjesztett. Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász „Erőforrás-átok” címen közölt korábban egy írást, amelyben figyelmeztetett az – esetenként hirtelen jövő – gazdagság veszélyeire. A gyorsan duzzadó pénzfolyam önmagában is könnyebb költekezésre csábítja a kormányhivatalnokokat, főleg, ha a tevékenységük fölött nem érvényesíthető megfelelő választói ellenőrzés. Alaszka példáján arra is utalnak, hogy a részvételi demokrácia keretei között sem jön ki tökéletes eredmény, mert a választók döntési időhorizontja jóval rövidebb, mint kormányok-kormányzatok esetében. A zavarok jobbára fejlődő államokban bukkantak fel, de fejlett államok is csapdába tudnak esni, amint a jelenség egyik elnevezése, a „holland betegség” is igazolja.
Amikor a holland kormány a hetvenes években felfedezte földgázkészleteit, hagyta, hogy a valutája felértékelődjék, ez visszavetette az ipari kivitelt, és a romló versenyképesség miatt sorvadásnak indult az egész termelő potenciál. Indonézia és Nigéria 30 évvel ezelőtt nagyjából azonos egy főre jutó GDP-t tudott kimutatni, a mindkét országban meglévő olajvagyon és -bevétel eltérő kezelése folytán azonban ma az afrikai államban csak negyedakkora a fajlagos jövedelem. Csádban a felfutó szénhidrogén-kivitelből az államfő rögvest elnöki különrepülőgépet rendelt magának. Így van ez más természeti kincsekkel is: Botswana és Sierra Leone esetében a gyémántkincs vezetett áldatlan közállapotokhoz, igazolva a „gazdag ország, szegény lakosság” formában megfogalmazott törvényszerűséget.

Kuvait: ismét 100 milliárd dollár körülire becsülik a megtakarításait, amelyek az 1990-es iraki megszállást követő helyreállítás során erősen megcsappantak.

Alaszka: mintegy 33 milliárd dollárt tartalékol, ennek hozamaiból visszatérően fizet „osztalékot” az ottani lakosságnak.

Katar: nem hozzák nyilvánosságra a „befektetési alapként” kezelt megtakarításokat, amelyek összegét 20-40 milliárd dollárra becsülik.

Kazahsztán: a központi bank elnöke tavaly év végén 12 milliárd dollárban jelölte meg az – itt is „jövő generációknak szánt” – alap értékét.

Azerbajdzsán: az ad hoc, szociális célú költekezési akciók miatt egymilliárd alá süllyedt az olajjövedelmekből korábban megtakarított összeg.

Venezuela: Hugo Chávez elnök jóléti intézkedései nyomán itt is egymilliárd dollár alá esett a megtakarítások értéke.

Kuvait: ismét 100 milliárd dollár körülire becsülik a megtakarításait, amelyek az 1990-es iraki megszállást követő helyreállítás során erősen megcsappantak.

Alaszka: mintegy 33 milliárd dollárt tartalékol, ennek hozamaiból visszatérően fizet „osztalékot” az ottani lakosságnak.

Katar: nem hozzák nyilvánosságra a „befektetési alapként” kezelt megtakarításokat, amelyek összegét 20-40 milliárd dollárra becsülik.

Kazahsztán: a központi bank elnöke tavaly év végén 12 milliárd dollárban jelölte meg az – itt is „jövő generációknak szánt” – alap értékét.

Azerbajdzsán: az ad hoc, szociális célú költekezési akciók miatt egymilliárd alá süllyedt az olajjövedelmekből korábban megtakarított összeg.

Venezuela: Hugo Chávez elnök jóléti intézkedései nyomán itt is egymilliárd dollár alá esett a megtakarítások értéke. -->