Csodát várnak Sarkozytől

Rendkívüli mértékben zsúfolt reformnapirenddel kezdi el Nicolas Sarkozy vasárnap megválasztott francia államfő a hivatalosan május 16-tól induló ötéves elnöki hivatali ciklusát. Az új köztársasági elnök számára – a saját nyilatkozatain és a meghirdetett programján kívül – kommentátorok tömegének értékelése is nyomasztóan hat, hogy személyében a franciák a változatlanság és a megszokottság feladására, a gyors eredményekre szavaztak.

A Le Figaro szerint a megválasztott államfő napokon belül – Francois Fillon vezetésével – új kormányt nevez ki, hogy erős csapattal vágjon neki a június 10-én és 17-én tartandó nemzetgyűlési választásoknak. Itt kellene megszereznie azt a parlamenti többséget, amelyre elengedhetetlenül fontos lenne az égetően szükséges gazdasági, társadalmi és politikai reformokhoz.

Sarkozy már évekkel ezelőtt is tisztában volt azzal, hogy milyen nehéz a megszerzett életszínvonalhoz, létbiztonsághoz és szociális vívmányokhoz mereven ragaszkodó francia társadalomban reformokat kezdeményezni és véghezvinni. A politikai taktika elemi szabályai ezért azt diktálják számára, hogy a nemzetgyűlési választások előtt meghirdetett programjának közérzetjavító pontjait – például az adók (beleértve az örökösödési adó) csökkentését, a túlórák közteher-mentesítését és az ingatlan-jelzáloghitelek adóból való leírhatóságát – fogadtassa el.

A nehezét – például sztrájkok idején a közlekedési és a közüzemi vállalatoknál fenntartandó minimális szolgáltatások szintjének meghatározását – csak szeptemberre időzítette, mert nyilván jól emlékszik az 1995. év végi, háromhetes, az egész országot megbénító sztrájkra. A franciák gyenge tűrőképességének meszszemenő tiszteletére utal, hogy csak ez év végére tűzte ki a lényegi munkaerő-piaci reformok vitáját, így az elbocsátások meggyorsítását és előreláthatóságát szolgáló törvény elfogadtatását, amelynek a keserű piruláját kedvezőbb pénzügyi és átképzési feltételekkel kívánja „megédesíteni”.

Sarkozy a politikai száműzetésből visszahozott – a vele 30 éve baráti kapcsolatban álló és feltétlen hívének tekintett – Francois Fillon miniszterelnökségétől várna jó szereplést pártja számára a júniusi választásokon. Az új államfő először a kabinet összeállításával igazolná azon tételét, hogy a gazdaságot meg kell szabadítani a túlsúlyos állam terheitől, ezért mindössze 15 tárcát hozna létre.

A miniszterelnöki poszt várományosának tartott, 53 éves Francois Fillon rövid ideig az AFP-nél volt újságíró-gyakornok, de már fiatalon, 1981-ben képviselővé választották. A 2002– 2005 között hivatalban lévő Raffarin-kormány harmadik rangú minisztereként először a szociális ügyek vitelét bízták rá, ennek során hajtotta végre a nyugdíjreform esedékes fordulóját, és részben semlegesítette a szocialisták korábbi törvényét a 35 órás munkahétről. Az oktatási tárcát 2004-ben vette át, egy itteni reformprogramját a diákok zajos tüntetése miatt részben kénytelen volt visszavonni, a fennmaradó hányadot azonban végrehajtatta. A kormányból az EU-alkotmány franciaországi elutasítását követően távolították el, ettől kezdődően folytatott elszánt küzdelmet – Sarkozy mellett – a gaulle-ista párt Chirac-hoz hű szárnya ellen. Most lényegében az UMP második számú embere, Sarkozy kampányának egyik vezetője volt.

A Sarkozy–Fillon duó a külpolitikában is markáns fordulatot hozhat. A megválasztott elnök vasárnap esti győzelmi szónoklatában hűségnyilatkozatot tett Amerikának, amikor kijelentette, hogy „Franciaország mindig az oldalukon fog állni, amikor szükségük lesz rá”. Bár részleteiben nem ismert, de lényeges, új mozzanat lehet az új elnök külpolitikai kurzusában a meghirdetett „Mediterrán Unió”, amelynek az egyik pillére nyilván Törökország lenne, ha másért nem, akkor a teljes jogú EU-tagságtól való távol tartás szándékával. VG

Ugyanakkor az EU szempontjából fontos fejlemény, hogy ismét erős a francia–német páros: Sarkozy az elsők közt keresi fel Angela Merkel német kancellárt; együtt kimozdíthatják a holtpontról az európai alkotmány ügyét.

Illúzióink azonban ne legyenek – óvott a tekintélyes EU-szakértő. Sarkozy elnöksége idején francia részről várhatóan erőteljesebbé válik a protekcionizmus és az idegenellenesség. Ankarában máris „gyászolhatnak”, hiszen nem hagyott kétséget afelől: Törökországot nem akarja látni az EU-ban.

„Magyar részről gyakran abba a tévhitbe esünk, hogy az Isten is magyar. Ám bármennyire magyar az Élysée-palota új lakójának édesapja, Nicolas Sarkozy igazi francia, így fog viszonyulni Magyarországhoz, a most lendületes kétoldalú együttműködéshez is” – hangsúlyozta végül Balázs Péter.

Ugyanakkor az EU szempontjából fontos fejlemény, hogy ismét erős a francia–német páros: Sarkozy az elsők közt keresi fel Angela Merkel német kancellárt; együtt kimozdíthatják a holtpontról az európai alkotmány ügyét.

Illúzióink azonban ne legyenek – óvott a tekintélyes EU-szakértő. Sarkozy elnöksége idején francia részről várhatóan erőteljesebbé válik a protekcionizmus és az idegenellenesség. Ankarában máris „gyászolhatnak”, hiszen nem hagyott kétséget afelől: Törökországot nem akarja látni az EU-ban.

„Magyar részről gyakran abba a tévhitbe esünk, hogy az Isten is magyar. Ám bármennyire magyar az Élysée-palota új lakójának édesapja, Nicolas Sarkozy igazi francia, így fog viszonyulni Magyarországhoz, a most lendületes kétoldalú együttműködéshez is” – hangsúlyozta végül Balázs Péter.

-->