Kaviár, libamáj, makadámdió – Kína mindenben lenyomja a világot
Kína olyan területen is domináns szereplővé vált a világpiacon, amelyikre sokan nem is gondolnának: egyre nagyobb mennyiségben állít elő egykor ritkaságnak számító luxusélelmiszereket, és már nem csupán a hazai igényeket elégíti ki például kaviárból vagy libamájból, hanem exportál is, és szép lassan kiszoríthatja a hagyományos gyártókat.
Ma már Kína a kaviár legnagyobb gyártója és exportőre. A Financial Times összeállítása szerint a második legnagyobb szereplővé vált a makadámdió-termesztésben – megelőzve azt az Ausztráliát, ahonnan a fákat eredetileg importálta.
Az ország emellett gyors ütemben telepít cseresznyefákat, forgalmaz vad szarvasgombát, és évente több ezer tonna libamájat állít elő.
Korábban azok közül sokan, akik megengedhettek maguknak ilyesmit, nem tudták, hogy az kínai eredetű. Most már sokan tudják, és egyre többen keresik is ezeket a termékeket
– mondta a lapnak Li Feng-san, aki az ország középső részén található Anghuj tartományban dolgozik, és évi száz tonna libamájat forgalmaz, elsősorban a hazai piacon.
Kína drámaian átalakult az elmúlt évtizedekben
A luxusélelmiszereket korábban jórészt importból biztosították a világ második legnagyobb gazdaságában, az elmúlt két évtizedben azonban drámaian megváltozott a helyzet, jelentős részben a tartományi kormányzatoknak köszönhetően, amelyek bátorították a termelőket értékesebb termékek előállítására, többek között Jünnan, Santung és Anhuj tartományban.
A növekedést ugyan elsősorban az egyre erősödő hazai kereslet hajtja, újabb kihívást jelent azonban Kína kereskedelmi partnereinek is, miután az ország világrekordot jelentő, ezermilliárd dolláros áruforgalmi többletet halmozott fel 2025 első 11 hónapjában.
Ami a kaviárt illeti, a Kaluga Queen ma a világ legnagyobb gyártója, 2024-ben 260 tonna ikrát állított elő – ez a globális termelés 35 százaléka. Bár eleinte gyanakvással fogadták a márkát külföldön, ennek az ódzkodásnak régen vége.
Kína 2012-ben 12 millió dollár értékben exportált kaviárt, ami a globális forgalom 14 százaléka volt. 2024-re, amikor az ukrajnai invázió megakasztotta az orosz exportot, ez az érték elérte a 98 millió dollárt, a teljesnek a 43 százalékát.
Ezzel a Bloomberg szerint
messze megelőzi a második helyen 10 százalékkal álló Olaszországot.
A kivitel fokozásában az is szerepet játszott, hogy a kínai kormányzat a korrupcióellenes kampány részeként korlátozta a pazarlást és az állami luxusbanketteket, így piacot kellett keresni a feleslegessé vált árunak.
Ami drága, azt megszerzik és termesztik
Ian Lahiffe, a kínai mezőgazdasági minisztérium tanácsadója szerint a kínai gyártók azért tudtak olyan gyorsan növekedni és megelőzni a konkurenciát, mert kihasználták
- az olcsó munkaerő,
- a lazább állatjóléti előírások,
- a gyorsabb termelési ciklusok
- és az ellátási láncok
adta előnyöket.
A kaviárhoz hasonlóan alakult a helyzet a makadámdióval is. A fákat eleinte a tengerparti tartományokban telepítették, ott azonban a tájfunok rendszeresen elpusztították őket. Jünnanban a helyi kormányzat állami támogatást, műtrágyát, öntözőrendszereket és oktatást biztosított – ennek eredményeképpen 2016 és 2023 között a tartomány részesedése a globális piacból 3-ról 20 százalékra ugrott.
Van egy mondás, hogy ha valahol a világon terem egy drága gyümölcs, akkor Jünnan importálni, kutatni és termeszteni fogja – aztán lenyomja az árakat
– viccelődött Hu Ming-ming, a Yunnan Discovery Group Macadamia Company igazgatóhelyettese.
Annyi lesz a chilei cseresznyének
Ezt csinálják most éppen a cseresznyével, amelynek Kína a legnagyobb fogyasztója a világon: az idén várhatóan 1,5 millió tonnát adnak majd el, amelyből 900 ezer tonnát termesztenek országon belül, a többit importálják, nagyrészt Chiléből.
A cseresznye termesztése a mérsékelt éghajlatú Midu megyében magánkezdeményezések mellett állami infrastruktúrát is igényelt. A fák nyugalmi állapotba kerülését lehetővé tevő hideg teleket például úgy biztosítják, hogy ipari hűtőházakba szállítják őket.
A mintegy tízezer fát befogadó létesítményeket a közeli szélerőmű látja el olcsó árammal,
a helyi hatóságok pedig megépítették a szükséges vízvezetékeket.
„Olyan helyen termesztünk cseresznyét, ahol nem kellene cseresznyét termeszteni” – büszkélkedett az iráni-amerikai Faraz Maani, aki korábban chilei cseresznyét adott el Ázsiába, most pedig termeszti azt Jünnanban.
