Lakásra gyűjteni ma Magyarországon: mi működik, és mi csak illúzió
A saját lakás a legtöbb ember számára nem csupán pénzügyi cél, sokkal inkább biztonságot és stabilitást jelentő mérföldkő. Az elmúlt években azonban az ingatlanárak emelkedése és a gazdasági bizonytalanság miatt egyre többen érzik úgy, hogy az otthonteremtés elérhetetlen távolságba került. A valóság azonban az, hogy megfelelő tervezéssel és következetes megtakarítással a lakásvásárlás nem marad feltétlenül álom.
Reális célkitűzés nélkül nincs előrelépés
A lakáscélú megtakarítás első lépése a pontos cél meghatározása. Ehhez több kérdést is érdemes tisztázni:
- milyen típusú ingatlan jöhet szóba,
- milyen árszinten mozog a kiválasztott környék,
- mikorra lenne ideális a vásárlás,
- mekkora önerő összegyűjtése a cél.
A legtöbb esetben nem a teljes vételár előteremtése a cél, hanem az önerőé, amely jellemzően a vételár 10-20–30 százalékát teszi ki. A rendelkezésre álló időtáv döntően befolyásolja, mekkora havi megtakarításra van szükség: hosszabb idő alatt kisebb havi összeggel is elérhető ugyanaz a cél.
A költségvetés a megtakarítás alapja
A rendszeres félretétel csak akkor működik hosszú távon, ha átlátható havi költségvetés áll mögötte. Ennek elkészítése során érdemes felírni a fix kiadásokat – lakhatás, rezsi, közlekedés –, majd a változó költségeket is.
A megtakarítást célszerű fix tételként kezelni, mintha egy kötelező számla lenne. A legcélszerűbb megoldás az, hogy ha a fizetés beérkezése után azonnal átutalják a félretett összeget egy külön megtakarítási vagy befektetési számlára, így elkerülhető a későbbi elköltés kísértése.
Hitellel és önerővel együtt érdemes gondolkodni
Kevesen tudnak teljes egészében megtakarításból lakást vásárolni, ezért a jelzáloghitel szinte elkerülhetetlen része az otthonteremtésnek, a tudatos tervezés azonban itt is kulcsfontosságú. Minél nagyobb az önerő, annál kisebb hitelösszegre van szükség, ami hosszú távon alacsonyabb havi törlesztőt és kevesebb kamatköltséget jelenthet. Fontos mérlegelni, hogy a megtakarítási időszak során milyen kompromisszumok vállalhatók annak érdekében, hogy később fenntartható legyen a hitel visszafizetése.
A halogatás a legnagyobb ellenség
Sokan esnek abba a hibába, hogy a megtakarítást egy későbbi, „jobb időpontra” halasztják, például egy fizetésemelésre vagy munkahelyváltásra várva.
A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a megtakarítás akkor működik igazán, ha minél hamarabb elkezdődik. Már egy kisebb összeg rendszeres félretétele is számottevő eredményt hozhat néhány év alatt.
A lényeg a folyamat elindítása, amely idővel természetes részévé válik a mindennapoknak.
Nem mindegy, hol gyűlik a pénz
A lakáscélra félretett pénz elhelyezésénél érdemes figyelembe venni a biztonságot és a hozamot is. A lakás-takarékpénztár (LTP) sokáig az egyik legnépszerűbb megoldás volt, elsősorban az állami támogatás miatt, amely a befizetésekhez akár 30 százalékos kiegészítést biztosított, ez az előny azonban 2018 októberében megszűnt, amikor az állam kivezette a lakás-takarékpénztárakhoz kapcsolódó támogatási rendszert.
Ennek ellenére a konstrukció nem tűnt el teljesen a piacról, manapság is találhatók olyan ajánlatok egyes bankoknál és pénzügyi intézményeknél, ahol nem az állam, hanem maga a pénzintézet vállalja a befizetésekhez kapcsolódó, akár 30 százalékos bónusz vagy jóváírás biztosítását, azonban jellemzően szigorúbb feltételekhez kötöttek, például meghatározott futamidőhöz és befizetési összeghez vagy konkrét lakáscél igazolásához. Fontos azt is látni, hogy ezeknél a megoldásoknál a „30 százalékos hozam” nem minden esetben jelenti azt, hogy a teljes megtakarítási összeg folyamatosan ilyen mértékben kamatozik. A jóváírás általában csak az éves befizetések után jár, és sokszor egy előre rögzített összegben maximált, ami korlátozza a tényleges hozamot.
Ezzel szemben más befektetési formák – például az állampapírok vagy hosszabb időtávon a részvény- és befektetési alapok – lehetőséget adnak arra, hogy a kamatos kamat hatása erőteljesebben érvényesüljön. Ezeknél a megoldásoknál a hozam nemcsak az új befizetésekre, hanem a korábban elért nyereségre is rakódik, ami hosszabb távon jelentős különbséget eredményezhet, ugyanakkor a magasabb hozam rendszerint magasabb kockázattal is jár, ami nem minden lakáscélú stratégiához illeszkedik.
A megfelelő megoldás kiválasztása így elsősorban az egyéni preferenciáktól, a kockázattűrő képességtől és a vásárlás tervezett időpontjától függ.
Rövidebb távon a kiszámíthatóbb, alacsonyabb kockázatú megtakarítási formák lehetnek előnyösebbek, míg hosszabb időhorizonton a rugalmasabb, piaci alapú befektetések is indokoltak lehetnek.
Türelem és rugalmasság nélkül nem megy
A lakásra való megtakarítás nem rövid távú projekt. Az élethelyzet változhat, ahogyan a bevételek és kiadások is. Időről időre érdemes felülvizsgálni a kitűzött célokat, és szükség esetén módosítani a megtakarítás mértékét vagy az időtávot. A legfontosabb, hogy a folyamat ne szakadjon meg, még akkor sem, ha átmenetileg kisebb összeg jut félretételre.
A lakás nem sprint, hanem maraton
A saját lakás elérése tudatos pénzügyi tervezést, következetességet és türelmet igényel. Reális célokkal, átgondolt költségvetéssel és a személyes helyzethez illeszkedő megtakarítási formák kiválasztásával azonban elérhető közelségbe kerülhet az otthonteremtés. A rendszeres félretétel nemcsak anyagi tartalékot teremt, hanem kiszámíthatóbb jövőt is biztosíthat azok számára, akik időben elkezdik a felkészülést.
