Kicsi az esély az ingatlanadóra

Még mindig nem született politikai döntés az ingatlanadó bevezetéséről, s egyre nagyobb az esélye annak, hogy nemcsak jövőre, hanem az egész ciklusban „megússzuk” ezt a terhet. A lapunk által megkérdezett szocialista politikusok ma arra fogadnának, hogy bár a konvergenciaprogram előirányozza az adónem 2008-as bevezetését, ez mégsem történik meg. Mint mondták, a történet kísértetiesen hasonlít az egészségügyi modellválasztásról szóló koalíciós vitára: elvi szinten egyetértés mutatkozott, ám amikor a részletekről kellene elhatározásra jutni, megbicsaklik a folyamat.

A bevezetés ellen szól az is, hogy a megszorító csomag adó- és járulékintézkedéseinek, valamint a konzervatív tervezésnek köszönhetően a várt feletti szinten folynak be a bevételek a büdzsébe – ennek nyomán a minap a kabinet a 6,8 százalékos célról 6,6 százalékra mérsékelte előrejelzését az idei GDP-arányos államháztartási hiányról, s ennek megvalósulásában a piac messzemenőkig bízik –, ezért jelenleg költségvetési szempontból nincs rászorítva a kormánytöbbség egy újabb szigorító lépésre. Még akkor is kevés a sansz a bevezetésre, ha az ingatlanadó-projekt nullszaldós lenne, azaz az így képződő bevétel teljesen lefedné a jelenleg alkalmazott – ám a lépéssel párhuzamosan megszüntetendő – vagyoni típusú adókból származó összeget. Ez jelenleg éves szinten mintegy 60 milliárd forint, amely az önkormányzatokat illeti meg. A szocialisták szerint óriási politikai súlya van számukra a lépésnek, hiszen bizonyos rétegeknek tehernövekedést eredményez (a más eloszlás miatt), még ha azt kommunikálják is, hogy összességében nem szednének be több pénzt a jelenlegi helyzethez képest.

Szocialista politikusok úgy nyilatkoztak: ha néhány héten belül nem születik meg a döntés, az is azt jelenti, hogy az ügyet tanácsos lenne levenni a napirendről. Ezt azzal indokolták, hogy a helyhatóságok nem lennének képesek felkészülni 2008-ig az új rendszer hatékony működtetésére. Hasonló véleményt fogalmazott meg lapunkban nemrég László Csaba volt pénzügyminiszter is, akinek a hivatali ideje alatt egyébként a szaktárca egyszer már visszatáncolt az ingatlanadó kivetésétől. Bár a hírek szerint a Pénzügyminisztérium nem állt le a modellszámításokkal, egyelőre nincs „megnyugtatóan” végiggondolt javaslat erről az adónemről – érzékeltették koalíciós honatyák. A döntés halogatása azért is jelentheti az adónem bukását, mert a választások közeledtével még nehezebben szánja rá magát a mindenkori kabinet egy népszerűtlen döntésre. Nem mellékes, hogy a közvélemény-kutatások szerint az MSZP történelmi mélyponton áll, ennek okát pedig párton belül ráadásul nem is látják.

A szeptemberben benyújtott módosított, majd decemberben aktualizált konvergenciaprogram ugyan hitet tesz az ingatlanadó 2008-as bevezetése mellett, ám nem rendel hozzá bevételi célt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az államháztartási hiánypályát a szóban forgó adónem nélkül rajzolta fel a kormányzat, vagyis a vagyonadó életbeléptetésétől való elállás önmagában nem borítja a deficitcsökkentési menetrendet. (Kétségtelen azonban, hogy a hitelességépítés időszakában nem vet jó fényt a kabinetre, ha ismételten a 2006 szeptembere előtti időket idézve egy vállalását nem teljesíti.) Vélhetően Brüsszel nem kifogásolja, ha a kabinet feladja ingatlanadós tervét, ha marad hiánypályán, az EU-t ugyanis a fő számok érdeklik elsősorban. Némiképp más a helyzet akkor, ha az unió esetleg – a mostani piaci várakozással egyetemben – a későbbiekben nem látja biztosítottnak a jövőre megcélzott államháztartási deficitet. (A piac 2008-ban 4,6 százalékos GDP-arányos deficitet vár a 4,3 százalékos céllal szemben.) Ennél is fontosabb és húsbavágó lehet azonban a visszavonulás üzenete, amelyet a befektetők a kormányzati eltökéltség enyhülésének, akár a reformok továbbvitele melletti elkötelezettség feladásának jeleként is értékelhetnek. BR–TE

Úgy tudjuk, februárhoz hasonlóan azonban még mindig ott tartanak, hogy az adórendszer átszabásának irányait igyekeznek rögzíteni.

Úgy tudjuk, februárhoz hasonlóan azonban még mindig ott tartanak, hogy az adórendszer átszabásának irányait igyekeznek rögzíteni. Vélemény Oszkó Péter, A Deloitte vezető partnere: Az semmiféleképpen sem lenne szerencsés, ha csak a költségvetési szempontokat szem előtt tartva és önmagában történne az ingatlanadó bevezetése. Akkor lenne általánosságban elfogadható az intézkedés, ha az szerkezetátalakítással járna együtt az adórendszerben, az adómértékről, sávhatárokról, mentességekről és minden egyéb részletről való döntést pedig alapos mérlegelés előzné meg, mely során számba vennék az egyes szektorokra gyakorolt közvetlen és közvetett hatásokat is. Kétségtelen, hogy vagyoni típusú adó lévén, az ingatlanadó pozitívumai között lehet megemlíteni, hogy semleges a vagyont megalapozó jövedelem forrására nézve, vagyis nem tesz különbséget a között, hogy ugyanakkora értéket képviselő ingatlant bérből, szellemi tevékenységből származó, esetleg külön adózó jövedelemből – ha úgy tetszik, munka- vagy tőkejövedelemből – szerezte a tulajdonosa. A vagyoni típusú adók aránya az adóelvonási szinten belül Nyugat-Európa országaiban magasabb, mint nálunk, így egy ilyen lépéssel igazodnánk a fejlettebb államok gyakorlatához.-->