A külföld felé veszik az irányt

Miközben a külföldi működő tőke beáramlása az első negyedévben elmaradt az előző éviekhez képest (VG, július 4., 2. oldal), a magyarok külföldi befektetései „hozták” az utóbbi esztendőkben megszokott formát. Olyannyira, hogy az első három hónapban a tőkeexport értéke meghaladta a tőkeimportét – derül ki a Magyar Nemzeti Bank részletes folyó fizetésimérleg-statisztikáiból. Ráadásul ez már az egymást követő két negyedévben történt meg. Míg most 511 millió euró magyar működőtőke-befektetést regisztráltak külföldön, addig idehaza külföldiek részéről 481 milliónyit rögzítettek. Tavaly egész évben 2,442 milliárdra rúgott a magyarok tőkekihelyezése, s 1,692 milliárdra a külföldiek által Magyarországon végrehajtott működőtőke-befektetés értéke.

Az elmúlt egy-két évben határozottan meglódult a magyar működőtőke-kivitel, ez a magyar reálszféra egy részének megerősödését jelzi, általában véve pedig a gazdaság egészének fokozott – s már nem csak a kereskedelemben és tőkebevonásban megjelenő – integrációját a világgazdaságba. A külföldi tőkekihelyezés okai többnyire egy-egy vállalat stratégiájában keresendők, ám vannak általános motivációk is. Ilyenek a piaci pozíciók megtartása, megerősítése, a költséghatékonyság, a racionális vállalatgazdálkodás követelményei által diktált kényszer. Ez utóbbi kategóriába tartozik például az, amikor egy magyar vállalat adózási vagy egyéb okok miatt átjelentkezik Szlovákiába. Ezeket a célokat tetten érhetjük bármely magyar cég, vállalkozás külföldi megjelenésében, legyen szó akár a legnagyobbakról – mint a Mol, az OTP vagy a TriGránit, a Richter, a Danubius vagy éppen a Magyar Telekom –, vagy akár az igazán kicsikről, amelyekből tízezrek jelentek már meg külföldön befektetőként.

Míg a nagy cégek gyakran a külföldi – volt szocialista országokban, azok utódállamaiban zajlott és helyenként még mindig zajló – privatizációs kínálatból csemegéznek, majd megszerzett érdekeltségeiket folyamatosan fejlesztik, bővítik, addig a kisebbek kis tőkével saját céget alapítanak, esetleg helyi partnerrel közösen. Nem véletlen, hogy a magyarok tőkebefektetéseinek elsődleges célpontjai a környező országok, s ezen belül is – egyelőre legalábbis (bár ez változóban van) – azok, ahol a nyelvi, kulturális környezet is segíti az eligazodást. Szlovákia, Románia, Horvátország vitte a prímet évekig, egyébként nemcsak a kis- és közepes, hanem a nagyvállalatok és a „regionális minimultik” esetében is. Macedónia, Bulgária, Montenegró is népszerű, s felzárkózóban vannak olyan országok, mint Szerbia, Oroszország, Ukrajna.

Az ágazatokat tekintve a pénzügyi tevékenység, a kőolaj-feldolgozás, a kereskedelem, a javítási szolgáltatás, valamint a szállítás és a távközlés a domináns. A kereskedelem egyébként az az ágazat, amely elsősorban a kicsikre jellemző – hiszen a tőkeigénye is jóval kisebb. NVZs

A mérleg másik serpenyőjébe azonban olyan „tételek” kerülnek, mint például hogy ezek a magyar vállalatok hazautalják a kint megtermelt nyereség utáni osztalékot.

A külföldön is megerősödő vállalatok általában idehaza is jobban tudnak teljesíteni, erősödnek, ez pedig pozitív az egész gazdaság szempontjából.

A mérleg másik serpenyőjébe azonban olyan „tételek” kerülnek, mint például hogy ezek a magyar vállalatok hazautalják a kint megtermelt nyereség utáni osztalékot.

A külföldön is megerősödő vállalatok általában idehaza is jobban tudnak teljesíteni, erősödnek, ez pedig pozitív az egész gazdaság szempontjából.-->