BUX 51,325.34
-1.62%
BUMIX 4,158.45
-2.68%
CETOP20 2,361.1
-3.51%
OTP 17,140
-0.92%
KPACK 7,500
-11.76%
0.00%
-7.32%
-0.52%
-3.85%
ZWACK 16,500
-1.20%
+2.68%
ANY 1,530
-1.61%
RABA 1,290
-4.44%
+0.20%
-1.30%
-0.60%
-0.81%
OPUS 213.5
-2.95%
-2.50%
-2.36%
-0.51%
-1.71%
OTT1 149.2
0.00%
-3.91%
MOL 2,620
-2.38%
-3.12%
ALTEO 2,140
-5.73%
0.00%
-3.64%
EHEP 1,540
-9.14%
+0.83%
-4.19%
MKB 1,972
0.00%
-3.95%
-2.37%
+6.00%
0.00%
SunDell 39,600
0.00%
-14.81%
-5.66%
-3.87%
0.00%
+1.68%
NUTEX 14.96
-0.80%
GOPD 12,000
0.00%
OXOTH 4,426
-3.24%
-1.89%
NAP 1,059
-8.71%
-14.90%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Tanulmány a devizakiegyenlítésről

A devizakiegyenlítési kockázat több mint harminc évvel ezelőtt került az érdeklődés középpontjába, amikor egy kis mérlegfőösszegű német bank (Bankhaus Herstatt) fizetésképtelensége miatt a hitelintézet devizapiaci partnerei nem jutottak hozzá az általuk vásárolt devizához, holott az ügylet ellenértékét már korábban elutalták a csődbe ment banknak. Az általuk elküldött fizetési megbízásokat már nem lehetett visszavonni. A történtek felhívták a figyelmet a pénzügyi tranzakciók elszámolási és kiegyenlítési folyamatában rejlő, sokszor jelentős kockázatokra. A jegybankok a Bank for International Settlements (BIS) égisze alatt 1996-ban kezdtek el közösen foglalkozni a kérdéssel, és alakították ki azt a mérési módszertant, amelyet ma már számos központi bank alkalmaz a kockázatok feltérképezésére.

Az adott ügylethez kapcsolódó kiegyenlítési kockázat azt jelenti, hogy az elszámolási és kiegyenlítési megállapodások nem biztosítják az adott bank számára, hogy az általa eszközölt eladás végleges teljesítése akkor, és csakis akkor történjen meg, amennyiben az általa vásárolt eszköz leszállítása megtörtént. Ha a tranzakció tárgyát képező termékek különböző devizák, devizakiegyenlítési kockázatról beszélünk. Ezt más hitelkockázatokhoz hasonlóan forrása (partner, annak likviditása és hitelképessége), mérete és futamideje jellemzi.

A devizakiegyenlítési kockázattal járó kitettség nagysága minden olyan fennálló devizaügylet névértéke, amelynél az eladott deviza kifizetésére vonatkozó instrukció már fel lett adva és visszavonhatatlanná vált, de a vett deviza jóváírásáról szóló hivatalos értesítés még nem érkezett meg. Továbbá a kitettség nagyságához soroljuk a nem teljesült ügyleteket is. Ezt a kitettséget mérsékelhetik olyan kiegyenlítési módok, amelyek feltételes teljesítést írnak elő, illetve jogi úton kikényszeríthető bilaterális vagy

multilaterális megállapodások, amelyek csökkentik a kiegyenlítendő összeget. Az egyes devizapárokból képzett eladás-vételi párokra vonatkozóan a kockázat az eladott deviza kifizetésére szóló megbízás visszavonhatatlanná válásától a vett deviza jóváírásáról szóló hivatalos értesítés megérkezéséig és egyeztetéséig tart.

A Magyar Nemzeti Bank 2000 októberében végezte el először a BIS-módszertant alkalmazó kérdőíveken, illetve személyes megbeszéléseken alapuló elemzést a devizapiacon aktív bankok körében. Mivel a devizakereskedési adatok arra utaltak, hogy a devizakiegyenlítés terén jelentős kockázatokkal szembesül a hazai bankrendszer, az MNB 2006 áprilisában újra feltérképezte a hazai bankszektorban a devizakiegyenlítés során felmerülő kockázatokat. A felmérés eredményeire épülő tanulmány célja emellett az, hogy bemutassa a 2000. évi elemzés óta bekövetkezett változásokat, fejlődést, illetve amenynyiben szükséges, a kockázatok csökkentése érdekében további ajánlásokat fogalmazzon meg. A kérdőív kitöltésére az MNB a devizaforgalmi adatok alapján a piac több mint 95 százalékát lefedő, 15 legaktívabb bankot kérte fel.

A devizaügyletek kiegyenlítési kockázatának kezelése Magyarországon (II. jelentés) címet viselő, az MNB-tanulmányok sorozatban augusztusban megjelent tanulmány összegzésében többek között arra is figyelmeztet a szerző, hogy mivel a kérdőívben bekért adatok (kiegyenlítési értékek és időpontok) tekintetében bizonytalanságot érzékeltek a felmérés során, a tanulmány minden egyes következtetését érdemes fenntartásokkal kezelni, hisz az adatok elmozdulásának bármilyen interpretálása nagyban függ a mögöttes adatok minőségétől.

Ezt figyelembe véve a megkérdezett hitelintézeteknél 2006 áprilisában a devizaügyletekből fakadó kiegyenlítési kockázat napi átlagos értéke jelentős – 7423,2 millió dollár – volt, ez a 2006-os éves folyó áras GDP 6,6 százaléka. Számos bank esetében az alaptőke (valamint a fedezetként figyelembe vehető szavatolótőke) többszörösét tette ki. A devizakiegyenlítési kockázat a felmerülés helye szerint meglehetősen koncentrált. Ezenkívül a hitel/partner kockázat az egyedi hitelintézeteknél egy kis partnerkörre koncentrálódik, ahol az MNB egyéb kutatásai alapján jelentős részesedésük van az anyabankoknak.

Az összetételhatást kiszűrve a vizsgált devizapárok esetében a kockázat becsült hossza a 2000-es eredményekhez képest átlagosan nem nagyon változott, továbbra is napon túli, de két napon belüli kockázatot mutatott. Csak a devizapiacon aktív hazai szereplőket vizsgálva a hossz jellemzően 24 órán belüli, ez a gyakran használt devizarelációkban, attól függően, hogy a forint vételi vagy eladási oldalon van jelen, lehet csak pár órás, de ennél több is, inkább a 24 órához közelít.

A 2000-es tanulmányban az MNB ajánlásokat fogalmazott meg, amelyek tekintetében kisebb előrelépések történtek. A legutóbbi interjúk során kiderült, hogy a settlement limit már minden megkérdezett banknál létezik, ezek megállapításakor azonban – saját bevallásuk szerint – „lazább” kockázatkezelési elveket érvényesítenek. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a hazai hitelintézetek a devizakiegyenlítési kockázatot továbbra is jellemzően értéknapon belüli kockázatként tartják számon, másrészt annak, hogy a partnerek között jelentős szerepet kapnak az anyabankok, amelyeket a megkérdezettek közel fele nem tekint kockázatosnak.

A kockázat értéknapon belüli kezelése magyarázza azt is, hogy a kockázati pozíció megállapításában naptári napi mérést alkalmaznak (az ajánlás óránkénti volt). A bekért adatokból az tűnik ki, hogy míg a kockázat értéknapon belüli kezelése a törlési időpontok oldalán megalapozottnak tűnik (bár a dokumentáltság és az írásban adott garanciák hiánya hordoz egyfajta bizonytalanságot), de a kivonategyeztetési időpontok alapján nem. Jellemzően az egyeztetés egy meghatározott időintervallumra (másnap reggelre) történő szervezése okozza ezt az inkonzisztenciát – mutat rá a tanulmány. A napközbeni, folyamatos egyeztetést a megkérdezettek többnyire drágának tartják az üzenetekért fizetett díjak és back-office folyamataik átszervezési igénye miatt.

A jelenleg alkalmazott és a kockázatkezelés szempontjából célszerűbbnek tekinthető folyamatszervezés eltéréséből fakad az is, hogy az ügyletek előbb kerülnek ki a limitterhelésből, mint hogy a bank megbizonyosodott volna azok teljesítéséről. A megkérdezettek közül csak két hitelintézet terheli vissza utólag manuálisan a settlement limitre a meghiúsult jóváírásokat, és ezek nem a nagy devizaforgalmúak. Amíg a devizakiegyenlítési kockázat a bankok működése során felmerül, addig a fent említett problémák csak különféle intézkedésekkel enyhíthetők vagy küszöbölhetők ki.

Ami ezeknél is problémásabbnak tűnik, hogy a megkérdezettek közel fele az anyabankot nem tekinti kockázatos partnernek a devizakiegyenlítési kockázat szempontjából. Mivel a felmérés időpontjában az érintett hitelintézetek közül csak egyetlen volt fióktelep, a többiek esetében ez a kockázati megközelítés jogilag nem helyes. Ráadásul növelheti annak a (ma alacsony valószínűségű) kockázati eseménynek a hazai bankrendszerre (első körben a leánybankra) gyakorolt kedvezőtlen hatását, amikor az anyabank fizetésképtelenné válik. A végtelen limitek alkalmazásán túl az is aggodalomra adhat okot – olvasható a tanulmányban –, hogy a nagy limitemeléseket általában a tulajdonos anyabank hagyja jóvá, így felmerül egy sajátos érdekkonfliktus az anya többféle szerepét illetően, hisz ebben az esetben ő a csoport kockázatkezeléséért felelős és a leány partnere is egyben.

A kitöltött kérdőívek és a személyes interjúk tapasztalatai alapján kirajzolódik, hogy az ajánlások meg nem valósítása, valamint a tőkéhez képest nagynak ítélt kiegyenlítési kockázatvállalási hajlandóság két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt arra, hogy a devizakiegyenlítési kockázati esemény túlzottan absztrakt, ami azt idézi elő, hogy a hazai bankok nem érzik valósnak ezt a fenyegetettséget. Másrészt pedig arra az anyabankkal szemben alkalmazott kockázatkezelési elvek mögötti feltevésre, miszerint az anyát kockázatmentesnek tekintik. Ez idézheti elő azt a helyzetet, hogy a hazai hitelintézetek az ajánlások többsége esetében a várható hasznot túl kicsinek látják a költségekhez képest. Mivel a devizakiegyenlítési kockázat realizálódása egy kis valószínűségű, de nagy hatással járó esemény, a jövőben az MNB további kutatásokat végez annak érdekében, hogy pontosan megítélhetővé váljon a rendszerkockázatok nagysága.

Többféle eszközzel is mérsékelhető a kockázat

1. A kitettség nagyságának és hosszának minél pontosabb mérése, szem előtt tartva, nehogy a banki folyamatok túl bonyolulttá és drágává váljanak.

2. Ahogy azt nemzetközi ajánlások is megfogalmazzák, a devizakiegyenlítési kockázat beépítése a hitelintézet általános hitelkockázat-kezelési rendszerébe. Nemzetközi ajánlások szerint a bankoknak a devizakiegyenlítési kockázatot ugyanolyan módon kell kezelniük, mint más, hasonló nagyságú és hosszúságú hitelkockázatot, és figyelembe kell venniük a limitrendszer kialakításakor is.

3. A nem teljesített devizaügyletek kezelési rendjének, így a követendő válságkezelési lépéseknek a kialakítása a partner fizetésképtelensége esetén.

4. Prudens belső ellenőrzés kialakítása.

5. A devizakiegyenlítési kockázat hosszának a csökkentésére tett intézkedések a levelezőbankok által megadott befogadási, törlési és értesítési határidők újratárgyalásával, ezenkívül, ismerve a helyi fizetési rendszerek működési keretét, kedvezőbb (a kockázatot csökkentő) időpontok kialkudásával (például napközbeni egyeztetés lehetősége).

6. A devizakiegyenlítési kockázat mértékének csökkentése jogilag kikényszeríthető nettósítás alkalmazásával. Nettósítási megállapodás kötése minél több partnerrel, a jogilag kikényszeríthető nettósítást figyelembe vevő limitterhelési rendszer kialakítása.

7. A devizakiegyenlítési kockázat mértékének és hosszának csökkentése a kockázatot mérséklő, legjobb esetben teljes mértékben kiküszöbölő alternatív elszámolási és kiegyenlítési mód(ok) (például ha elérhető a CLS-rendszer) választásával.







2. Ahogy azt nemzetközi ajánlások is megfogalmazzák, a devizakiegyenlítési kockázat beépítése a hitelintézet általános hitelkockázat-kezelési rendszerébe. Nemzetközi ajánlások szerint a bankoknak a devizakiegyenlítési kockázatot ugyanolyan módon kell kezelniük, mint más, hasonló nagyságú és hosszúságú hitelkockázatot, és figyelembe kell venniük a limitrendszer kialakításakor is.

3. A nem teljesített devizaügyletek kezelési rendjének, így a követendő válságkezelési lépéseknek a kialakítása a partner fizetésképtelensége esetén.

4. Prudens belső ellenőrzés kialakítása.

5. A devizakiegyenlítési kockázat hosszának a csökkentésére tett intézkedések a levelezőbankok által megadott befogadási, törlési és értesítési határidők újratárgyalásával, ezenkívül, ismerve a helyi fizetési rendszerek működési keretét, kedvezőbb (a kockázatot csökkentő) időpontok kialkudásával (például napközbeni egyeztetés lehetősége).

6. A devizakiegyenlítési kockázat mértékének csökkentése jogilag kikényszeríthető nettósítás alkalmazásával. Nettósítási megállapodás kötése minél több partnerrel, a jogilag kikényszeríthető nettósítást figyelembe vevő limitterhelési rendszer kialakítása.

7. A devizakiegyenlítési kockázat mértékének és hosszának csökkentése a kockázatot mérséklő, legjobb esetben teljes mértékben kiküszöbölő alternatív elszámolási és kiegyenlítési mód(ok) (például ha elérhető a CLS-rendszer) választásával. Ajánlások* A meghiúsult jóváírások settlement

limitre történő minél előbbi kézi vagy automatikus visszaterhelése

Napközbeni (folyamatos) egyeztetés

A kockázat felmerüléséhez és megszűnéséhez pontosabban illeszkedő mérési módszertan kialakítása és a kockázatkezelési rendszer ehhez történő igazítása

* A megoldások a bankok számára vélhetően kevésbé költséges intézkedéstől haladnak a komolyabb fejlesztést igénylő felé.-->

Kapcsolódó cikkek