Nagyon távol még a magyar euró

Reálkonvergencia. Magyarország nagyon messze áll az euró bevezetésétől, de azért van egy jó hírünk is: legalább az elmúlt egy évben nem került még távolabb tőle. Legalábbis ez derült ki az Európai Központi Bank (EKB) és az Európai Bizottság által a közelmúltban az új EU-tagállamok szakújságírói részére rendezett brüsszeli és frankfurti szemináriumon. Egyúttal az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egységes valuta bevezetéséhez alighanem jóval nehezebb lesz az EKB jóváhagyását megszerezni, mint az Európai Bizottságét. Frankfurtban (a központi bank székhelyén) ugyanis sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a csatlakozás előtti reálkonvergencia fontosságára, mint Brüsszelben – tapasztalta meg tudósítónk az EKB és a bizottság korifeusaival beszélgetve (akik egyébként nevük közléséhez nem járultak hozzá).

Az EKB igen nagy hangsúlyt helyez a túlságosan korainak tartott euróátvétel elkerülésére. A túl gyors bevezetés ugyanis legalább kétféle kockázatot hordoz magában az újonnan belépő állam számára. Egyrészt a kellően össze nem hangolódott konjunktúraciklusok szuboptimális kamatszint kialakulásához vezethetnek a csatlakozó országban, ez növeli a gazdaság túlhevülésének, illetve ingatlanpiaci és egyéb buborékok (ezeken keresztül pedig pénzügyi válságok) kialakulásának a veszélyét. Márpedig a magyar üzleti ciklusok még távolról sem mondhatók összhangban lévőnek a nyugat-európaiakkal, sőt, évek óta kifejezetten ellentétesen haladnak velük (részben persze a sokáig túlköltekező, majd 2006 második fele óta erősen megszorító fiskális politika miatt). Ezzel szemben az eurót várhatóan szintén csak sokára átvevő Cseh- és Lengyelország sokkal jobban áll, ott már erősen konvergálnak a konjunktúraciklusok az eurózónáéival.

A túl korai bevezetés másik fő kockázata az új belépő számára az alkalmazkodóképesség elveszítése külső sokkok esetén. Váratlan és jelentős világgazdasági változások súlyos versenyképességi zavarokhoz és/vagy nagy GDP-növekedési áldozatokhoz vezethetnek a közös pénzt elhamarkodottan átvett országban. Különösen akkor, ha a fiskális politika mozgástere is szűk. Ekkor ugyanis – az önálló monetáris és árfolyam-politika feladása után – a gazdaságpolitikának egyszerűen nem marad eszköze arra, hogy valamit tegyen a sokk kivédésére. Ezért (is) ajánlják erősen az eurózóna vezetői a csatlakozást megcélzó új tagállamoknak, hogy ne csupán néhány tized százalékponttal szorítsák GDP-arányos államháztartási hiányukat a maximális 3 százalék alá. Ha gyors a felzárkózás, akkor sokkal inkább az államháztartási többlet a helyes politika – hangzott el több illetékes szájából is.

Magyarország számára jelenlegi helyzetében még az euróbevezetés folyamatának intézményi megkezdése, az egységes árfolyamrendszerhez (ERM II) csatlakozás sem ajánlható. Erre ugyanis akkor célszerű sort keríteni, ha már kellően hiteles a fiskális politika – márpedig hazánk egyelőre a 2002 óta elvesztett hitelesség visszaállításánál tart. Fix árfolyamot ugyanis csak viszonylag kiegyensúlyozott államháztartási helyzet és egészséges fiskális politika mellett lehet biztosan megvédeni. Emellett rugalmas munkaerő- és termékpiacok megléte is erősen ajánlott, mert ezek nélkül a külső gazdasági környezetben végbemenő változások könnyen az infláció felgyorsulását okozhatják a fix árfolyamrendszerben.

Ha sikerül 2008–2009-ben is folytatni az eddig sikeres államháztartási konszolidációt, akkor hazánk számára is az inflációs kritérium teljesítése lesz a legnehezebb az eurózónához való csatlakozás feltételei között – értettek egyet az EKB és a bizottság illetékesei. A többi új tagállam számára már most is az áremelkedés visszafogása okozza a legtöbb problémát a feltételek között. Részben azért is, mert a gyorsan felzárkózóknak rendkívül nehéz egyszerre megvalósítani az árfolyam-stabilitást és az árstabilitást. Az EKB illetékesei azonban visszautasítják azt a gyakran elhangzó érvet, hogy ez egyenesen lehetetlen lenne. Mint mondják, a konvergenciakritériumok rendszerében a két feltétel nagyon is logikusan megköveteli egymást.

Az inflációs kritérium betartását azonban tovább nehezíti, hogy a gyors gazdasági növekedés mellett erőteljesen bővülő belföldi kereslet inflációgerjesztő hatású. És mindezeken felül ott van még az úgynevezett Balassa–Samuelson-hatás is (e szerint felzárkózó gazdaságokban szükségszerűen gyorsabb a drágulás üteme a szolgáltatási szektorokban végbemenő béremelkedések miatt). Ez évente akár 1-1,5 százalékpontos inflációs többletet is okozhat.

Magyarország azonban ma még csak szeretné, hogy ez legyen a legnagyobb problémája. Hazánk régóta nem teljesíti az euróátvétel egyetlen kritériumát sem (ez páratlan az új tagállamok között). Jelenleg az államháztartás kiegyensúlyozása a legsürgetőbb feladat ahhoz, hogy belátható időn belül, öt-hat éves távlatban talán már idehaza is élvezhessük az egységes valuta előnyeit. Az elemzői konszenzus szerint az euróátvétel legvalószínűbb időpontja 2014. UGy

A fogyasztói árak növekedési üteme éves szinten nem haladhatja meg az árstabilitás terén legjobban teljesítő három EU-tagállam átlaga plusz 1,5 százalékpontos szintet.

A hosszú távú kamatlábak nem léphetik túl az árstabilitás terén legjobban teljesítő három EU-tagállam átlaga plusz 2 százalékpontos szintet.

A nemzeti valuta legalább kétéves, feszültségek és leértékelések nélküli tagsága az ERM II árfolyamrendszerben, a normál ingadozási sávok betartásával (ez általában plusz/mínusz 15 százalékos ingadozást jelent).

A fogyasztói árak növekedési üteme éves szinten nem haladhatja meg az árstabilitás terén legjobban teljesítő három EU-tagállam átlaga plusz 1,5 százalékpontos szintet.

A hosszú távú kamatlábak nem léphetik túl az árstabilitás terén legjobban teljesítő három EU-tagállam átlaga plusz 2 százalékpontos szintet.

A nemzeti valuta legalább kétéves, feszültségek és leértékelések nélküli tagsága az ERM II árfolyamrendszerben, a normál ingadozási sávok betartásával (ez általában plusz/mínusz 15 százalékos ingadozást jelent).-->