Önállósulhat Putyin bábja

Az orosz gazdaság további fejlődését nagyban meghatározza, vajon a hónap elején megválasztott új államfő hajlandó és képes lesz-e kilépni elődje árnyékából. Dmitrij Medvegyev számos kijelentése liberálisabb felfogásra utal, mint amit a leköszönő államfő képviselt – bár karrierjét egyértelműen Vlagyimir Putyinnak köszönheti.

Medvegyev a választási küzdelemben és azóta is többször utalt arra, hogy kiemelt szerepet szán a szabadságjogoknak, legyen szó személyi, gazdasági vagy szólásszabadságról. Konkrét tervei között szerepel a korrupció elleni – Putyin által is lépten-nyomon emlegetett – szigorú fellépés mellett az üzleti környezet javítása is. Meg kell újítani a cégalapítás és -működtetés adminisztratív szabályait, mert jelenleg a kisvállalkozók belefulladnak a hivatalok mocsarába – fogalmazott egy ízben. Átfogó adóreform és a rubel árfolyamának stabilizálása is szerepel ígéretei között.

Nyugati elemzők megosztottak a tekintetben, mennyiben várható önálló irányvonal Medvegyevtől. Putyin a miniszterelnöki székből ezentúl is kézben tarthat több fontos szálat. Angela Merkel német kancellárral folytatott múlt hét végi tárgyalásain a távozó elnök óvott attól, hogy bárki „puhulásra” számítson a Koszovó, Irak, a NATO-bővítés vagy az amerikai rakétapajzs kapcsán meglehetősen konf-

rontatív orosz külpolitikában. „Dmitrij hozzám hasonlóan orosz nacionalista, a szó jó értelmében” – szögezte le a távozó elnök. A változáshoz fűzött reményeket hűti az is, hogy elnöksége első éveiben Putyin is a demokratizálás jelszavát tűzte zászlajára. Medvegyev liberális megnyilvánulásai sokak szerint csak az orosz vállalatok nyugati terjeszkedéséhez hivatottak kedvező feltételeket teremteni.

Amerikai kremlinológusok ezzel szemben azt is aláhúzzák, hogy Medvegyev előbb-utóbb biztosan kialakítja saját hatalmi bázisát, és nem fog évekig Putyin bábjaként működni. Arról azonban, hogy ez a „kettős hatalom” mennyi súrlódást fog okozni, és milyen irányba viszi el az országot az új államfő, egyelőre senki nem mer találgatásba bocsátkozni.

Oroszországban az elmúlt nyolc év rendkívül magas bevételei nyomán az a mentalitás kezd kialakulni, hogy az állam tartalékai és lehetőségei korlátlanok – nyilatkozta Jegor Gajdar volt orosz kormányfő a Forbes című lap legújabb lengyel kiadásának. A pénzeső erősíti azt a képzetet, hogy mindig lesz állami forrás a különböző problémák megoldására. Ilyen mentalitás jellemezte az 1970-es és 80-as években Mexikót, ahol akkor új olajtartalékokat fedeztek fel. Oroszországban az állami szektor évi átlagban csaknem tíz százalékkal növekszik, és ez mindenképpen túlzásnak nevezhető.

Az új elnöknek és a kormánynak nem szabadna a GDP-növekedés arányában emelnie a közkiadásokat, és nem kellene a rubel árfolyamát sem védeni – véli Gajdar. A legfontosabb azonban a volt kormányfő szerint az, hogy a társadalomnak és a gazdaságnak egyaránt átfogó strukturális változásokra van szüksége, és ezeket nem szabad a gazdagság okozta önteltség miatt halogatni. Gajdar szerint a mostani orosz elit nincs felkészülve a válság menedzselésére, amelyre egy világgazdasági fordulat esetén szükség lehet.

Arra a kérdésre, hogy 30 év múlva a felére csökkenhet Oroszország lélekszáma, Gajdar azt válaszolta, hogy aktív bevándorlási politikát kell folytatni, hogy az ország vonzó legyen a képzett emberek számára, akiket aztán asszimilálni kell. Ehhez viszont meg kell változnia az orosz társadalomnak is, ahol a bevándorlókat zömmel még mindig bűnözőként kezelik.

Jegor Gajdar másfél évvel ezelőtt rejtélyes betegségen esett át, amit ő maga mérgezési kísérletnek tulajdonított. Gajdar írországi utazása során lett rosszul, egy nappal azután, hogy Londonban meghalt a polónium-210 radioaktív izotóppal megmérgezett volt orosz titkosszolgálati tiszt, Litvinyenko. Az orvosok kizárták, hogy Gajdart radioaktív anyaggal mérgezték volna meg, csupán azt tudták megállapítani, hogy egészségi állapotában „radikális változások” álltak be. Gajdar az 1990-es években, Borisz Jelcin elnöksége idején volt miniszterelnök.

Az elmúlt négy-öt évben kifejezetten dinamikusan fejlődtek a magyar–orosz gazdasági kapcsolatok, amelyet a gazdaságpolitika is igyekszik támogatni. Ám korántsem a nagy közfigyelmet kiváltó olyan megállapodások jelzik ezt, mint a Déli Áramlattal kapcsolatos egyezmény megkötése – sokkal inkább az, hogy egyre több magyar cég „merészkedik” ki Oroszországba és próbál üzletet kötni. Ráadásul nem is csak hagyományos export-import üzleteket, hanem olyan együttműködési formákat keresnek, amelyek hosszabb távra szólhatnak, s nagyobb volumenű magyar kiszállításokat tesznek lehetővé. Több százmilliós projektekben éppen úgy nyertek el magyarok alvállalkozói megbízást például Moszkvában, ahogy több lakásépítési, kórház-felújítási projektben is kaptak már komoly szerepet. Ez utóbbiakat főként az oroszországi régiókban. Nem véletlenül, hiszen a hazai gazdaságpolitika egyik fő iránya az oroszországi régiókkal való kapcsolatok szorosabbra fűzése. Ehhez az állandó jelenlétet is megteremtik – például Jekatyerinburgban.

Mindezek alapján nem véletlen, hogy a magyar–orosz forgalom dinamikusan fejlődik, mégpedig – örvendetes módon – ez a kivitelünknek köszönhető. Tavaly az Oroszországból származó magyar import nem érte el a megelőző év szintjét (euróban számolva), pedig a nemzetközi energiahordozó-árak jelentősen megemelkedtek. Ugyanakkor a kivitelünk szárnyalt, s ennek köszönhetően soha nem látott szintre sikerült leszorítani az áruforgalomban hagyományosan meglévő tetemes magyar passzívumot. Az arány tavaly valamivel rosszabb volt mint kettő az egyhez. Ez persze még mindig jelentős, ám ha figyelembe vesszük, hogy energiahordozó-importunk zöme onnan származik, akkor már korántsem annyira. VG

Ezenkívül ösztönöznék a derivatívák és eszközalapú papírok kibocsátását, és magatartási kódexet dolgoznának ki a bennfentes kereskedés ellen.

Ezenkívül ösztönöznék a derivatívák és eszközalapú papírok kibocsátását, és magatartási kódexet dolgoznának ki a bennfentes kereskedés ellen.-->