A klímavédelem első „áldozata”
„Felfüggesztjük a Linzbe tervezett több mint egymilliárd eurós beruházást mindaddig, amíg az EU közzéteszi az emissziókereskedelmi rendszer jövőbeni szabályait” – közölte Wolfgang Eder, a Voestalpine vezérigazgatója. Az osztrák acélipari társaság folyamatosan bővíti linzi üzemének kapacitásait, ám a 2010 utánra tervezett következő lépcsőről meghozott döntést most visszavonták. Nem világos ugyanis, hogy az uniós emissziókereskedelmi rendszer (ETS) keretében 2012 után milyen áron juthatnának szennyezési kvótákhoz.
Az ETS átalakítási tervét – több más, nagy horderejű energetikai és környezetvédelmi intézkedés társaságában – az év elején tette közzé az Európai Bizottság (VG, január 24., 5. oldal). Ennek értelmében 2013-tól fokozatosan (sőt, az erőművek esetében egy csapásra) áttérnének a kibocsátási engedélyek tagállamok általi ingyenes allokációjáról az aukciós értékesítésre. Ez a vállalatok szerint sok esetben irreális szintre emelné a termelési költségeket, éppen ezért Günter Verheugen ipari biztos felvetette a leginkább energiaintenzív ágazatok kedvezményes elbírálásának ötletét. José Manuel Barroso bizottsági elnök viszont ezt egy 2011-es felülvizsgálattól tenné függővé; álláspontja szerint először meg kell próbálni tető alá hozni egy világszintű klímavédelmi egyezményt, amely szükségtelenné tenné a kért kivételeket.
Verheugen azonban az ágazati szereplőkhöz hasonlóan úgy véli: az acél-, cement-, papír- és vegyipari vállalatok csak akkor maradnak Európában, ha hoszszabb távon is biztosítottnak látják működési feltételeiket. Amennyiben nem rögzítik jó előre a kedvezményes elbírálást, a következő években megkezdik gyártókapacitásaik külföldre telepítését – fogalmazott nemrég a biztos. A Voestalpine esetében nemcsak a linzi bővítések kerülhetnek veszélybe, de annak a valószínűsége is nő, hogy a Fekete-tenger partjára tervezett – várhatóan több mint négymilliárd euróba kerülő – új acélmű nem az EU-tag Bulgáriában vagy Romániában, hanem Ukrajnában vagy Törökországban épül fel.
Az ipar természetesen azt szeretné, ha a terhei nem nőnének 2012 után. Ugyanakkor a Voestalpine első embere szerint nem az lenne a legjobb megoldás, ha továbbra is ingyen osztogatnák a kvótákat, és csak az kényszerülne pótlólagos engedélyek vásárlására, akinek az nem elég. Mint a Die Pressének kifejtette: az ingyenességgel elvész a környezetvédelmi beruházásokra való ösztönzés. Inkább egy bonus-malus rendszert kellene bevezetni, amelynek értelmében a leghatékonyabban termelők (mint például a Voestalpine) ingyen kapnának kvótákat, ugyanakkor a levegőt gátlástalanul szennyező üzemeknek már az első tonna szén-dioxidért is fizetniük kellene.
Ezt a rendszert hosszú távon világszerte ki lehetne terjeszteni, addig pedig pótvámot vetne ki az EU az alacsony környezetvédelmi normák miatt olcsóbb kínai, indiai és más importra – mondja Wolfgang Eder, akinek nézeteit az európai acélipari szövetség és több uniós politikus is osztja. A kérdés most az, hogy az Európai Bizottságban, a tanácsban és az EP-ben dúló viták eredményeként mikor és milyen eredménnyel sikerül tisztázni az emissziókereskedelmi rendszer 2012 utáni szabályait. Amíg ez nem történik meg, addig elemzők szerint sok, a Voestalpinéhez hasonló bejelentésre kell számítani.
