A krízis kezelésével kezdhet a győztes

Az új amerikai elnök az 1930-as évek óta nem látott mélységű gazdasági problémákkal szembesül majd, így nem csoda, hogy a kampány utolsó heteiben a jelöltek gazdasági elképzelései kerültek a középpontba. Az ingatlanpiaci összeomlás és a pénzpiaci felfordulás ráadásul olyan, hosszú távú kihívásokkal párosul, mint az egészségügyi reform és az Egyesült Államok külföldi energiafüggőségének enyhítése. Az amerikai költségvetés hiánya eközben jövőre az 1000 milliárd dollárt is meghaladhatja, így már csak a pénzhiány miatt is kérdéses, hogy a kampányban vázolt elképzelések közül végül mi valósulhat meg.

Egészségbiztosítás: Obama a meglévő, a munkaadókon alapuló rendszerre építene, amelyet egy nemzeti biztosítási programmal egészítene ki. Ez a szövetségi kormányzati alkalmazottakhoz hasonlóan lehetővé tenné a magánszemélyek és kisvállalkozások dolgozói számára az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Az illinois-i szenátor az adókedvezményekkel támogatott programot részben az ellátást nem biztosító vállalatok megadóztatásával finanszírozná. Az Obama-terv költségeit 1600 milliárd dollárra teszik.

Energiaellátás: Obama az energiahatékonyság javítását és a megújuló források bővítését célzó befektetésekre összpontosítana. A demokrata jelölt nemrég elnökségének első számú prioritásaként jellemezte egy Apollo projekt elindítását az alternatív energiára épülő gazdaság kiépítésére. Szerinte ugyanis az energiaellátás új alapokra helyezésénél semmi sem adhat nagyobb lökést a gazdaságnak, annak valamennyi szektorára kiterjedően. Obama évi 15 milliárd dollárt költene a megújuló források kiaknázására, az elkövetkező évtized során ötmillió „jól fizető és kiszervezhetetlen” állást teremtve.

Adók: A szenátor különadót vezetne be az olajtársaságok kimagasló profitjaira, amelyből az adófizetők energiakiadásaihoz nyújtana segítséget. A vállalatoknak két évig háromezer dolláros adókedvezményt adna minden új főállású alkalmazott után. A kisvállalkozások számára 2009 végéig tenné lehetővé az új berendezésekre és ingatlanokra fordított kiadások azonnali leírását 250 ezer dollárig. Szintén a kisvállalatokat segítené, hogy az annak minősülő cégekbe való befektetés tőkenyeresége után nem kellene adót fizetni.

Egészségbiztosítás: Obama a meglévő, a munkaadókon alapuló rendszerre építene, amelyet egy nemzeti biztosítási programmal egészítene ki. Ez a szövetségi kormányzati alkalmazottakhoz hasonlóan lehetővé tenné a magánszemélyek és kisvállalkozások dolgozói számára az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Az illinois-i szenátor az adókedvezményekkel támogatott programot részben az ellátást nem biztosító vállalatok megadóztatásával finanszírozná. Az Obama-terv költségeit 1600 milliárd dollárra teszik.

Energiaellátás: Obama az energiahatékonyság javítását és a megújuló források bővítését célzó befektetésekre összpontosítana. A demokrata jelölt nemrég elnökségének első számú prioritásaként jellemezte egy Apollo projekt elindítását az alternatív energiára épülő gazdaság kiépítésére. Szerinte ugyanis az energiaellátás új alapokra helyezésénél semmi sem adhat nagyobb lökést a gazdaságnak, annak valamennyi szektorára kiterjedően. Obama évi 15 milliárd dollárt költene a megújuló források kiaknázására, az elkövetkező évtized során ötmillió „jól fizető és kiszervezhetetlen” állást teremtve.

Adók: A szenátor különadót vezetne be az olajtársaságok kimagasló profitjaira, amelyből az adófizetők energiakiadásaihoz nyújtana segítséget. A vállalatoknak két évig háromezer dolláros adókedvezményt adna minden új főállású alkalmazott után. A kisvállalkozások számára 2009 végéig tenné lehetővé az új berendezésekre és ingatlanokra fordított kiadások azonnali leírását 250 ezer dollárig. Szintén a kisvállalatokat segítené, hogy az annak minősülő cégekbe való befektetés tőkenyeresége után nem kellene adót fizetni. John McCain Pénzügyi válság: A fiskális ösztönzőket illetően McCain sokkal óvatosabb demokrata riválisánál. A terminusa végére egyensúlyi költségvetést ígérő arizonai szenátor csak a már elfogadott, 700 milliárd dolláros mentőcsomagból különítene el 300 milliárdot a törleszthetetlenné vált jelzáloghitelek felvásárlására.

Egészségbiztosítás: McCain a vállalatok helyett az egyénekre építene a rendszer reformja során. A munkaadók által fizetett egészségügyi juttatások adókedvezményét megszüntetve a republikánus jelölt a munkavállalóknak adna személyenként 2500, vagy családonként ötezer dollár kedvezményt. McCain a biztosítók közötti versenyt is élénkítené azzal, hogy a szolgáltatók kiválasztásában átjárhatóvá tenné a szövetségi állami határokat. A republikánus javaslat költségei mintegy 1300 milliárd dollárra rúgnának. A gazdasági nehézségek egy McCain-győzelem esetén ennek a verziónak a sorsát is kétségessé teszik, mert a biztosítotti kör látványos kiterjesztésével nem számoló terv kongresszusi elfogadásához politikai bátorság kellene a megváltozott körülmények között.

Energiaellátás: A republikánus jelölt a tengeri olajkitermelés felfuttatását és a nukleáris energia súlyának növelését ígéri. Fő célja a külföldi forrásoktól való függetlenség elérése. 2030-ra 45 új atomreaktort építenánek, és hosszú távon száz új nukleáris erőművel számol. Obamával szemben csínján bánna a bioüzemanyagok használatának elterjesztését célzó pénzügyi támogatásokkal, adna viszont egy ötezer dolláros adókedvezményt a zéró szén-dioxid-kibocsátású autók vásárlóinak.

Adók: Az arizonai szenátor 35-ről 25 százalékra mérsékelné a maximális társaságiadó-kulcsot, a hosszú távú tőkenyereség legfelső rátáját pedig két évre 15-ről 7,5 százalékra szállítaná le. Két évig adómentessé tenné a munkanélküli-segélyeket, a George W. Bush elnök által keresztülvitt, 2010-ben lejáró adókedvezményeket pedig meghosszabbítaná. Így működik Az új amerikai elnök személyéről a mai választás nyomán összeálló elektori kollégium dönt majd. A testületnek 538 tagja van, így az elnökség elnyeréséhez 270 elektorra van szükség. A kollégiumba az 50 amerikai állam a kongreszszusi képviseleti arányának megfelelő számú elektort küld, a legtöbbet – 55-öt – Kalifornia. A kongresszusi képviselettel nem rendelkező washingtoni szövetségi kerületnek három elektora van, annyi, mint a legkisebb államoknak.

A legtöbb államban az a szabály, hogy az összes elektor az ott győztes jelöltre szavaz, csak Nebraska és Maine választási rendszere arányos. Így fordulhatott elő az Egyesült Államok történetében már háromszor is (legutóbb 2000-ben), hogy nem az országosan legtöbb szavazatot elnyert jelölt került az elnöki székbe.

-->