Vér az utcákon: így rogyott térdre egy újabb olajnagyhatalom – még Európában is reng a föld, Budapestig és Kijevig
Hetek óta tüntetnek Iránban a súlyos gazdasági válság, a magas infláció, a riál drasztikus leértékelődése, az üzemanyag- és áramhiány miatt, de a tiltakozás egyre inkább politikai felhangot is kap. Sokan a teokratikus rezsim bukását követelik, amely a hozzá nem értéssel, a rossz gazdálkodással és a korrupcióval csődbe vitte az országot. A gazdasági problémákhoz azonban nagyban hozzájárultak az amerikai szankciók is. Olajnagyhatalomról van szó, amely kincset érő energiavagyona ellenére rogyik térdre gazdasági értelemben, ahogy Venezuelával is megtörtént.
A tüntetések kiterjedtek az egész országra, a világ most azt várja, hogy Donald Trump amerikai elnök betartja-e az ígéretét, és nyújt-e segítséget az irániaknak. Egyelőre azonban csak azonnali hatályú, 25 százalékos vámokat vetett ki azokra, akik Iránnal és az Egyesült Államokkal is kereskednek.
Ez azonban csak tovább komplikálja a helyzetet – és nem csupán az iszlám köztársaság, hanem az Egyesült Államok számára is. Teherán ugyanis olyan országokkal áll leginkább kapcsolatban, amelyek valamilyen szempontból fontosak Washington számra is.
„Elkerülhetetlen, hogy a tiltakozás folytatódni fog” – mondta a brit Financial Timesnak Sanam Vakil, a Chatham House közel-keleti igazgatója. „Nem kellett volna ilyen forradalmi jellegűvé válnia. Rontott a helyzeten, hogy a rezsim nem hajlandó engedményekre, gazdasági és politikai reformokra” – magyarázta.
A zavargások, illetve a véres megtorlás halálos áldozatainak száma nem ismert, de már ezrekre rúghat.
Hatalmas lépés készül a budapesti Trump–Putyin-találkozó felé, egy százmilliós ország azonban még elgáncsolhatja
Újabb diplomáciai manőverrel próbálhatja közelebb hozni a békét Washington: Steve Witkoff és Jared Kushner Putyinnal tárgyalna Moszkvában. A háttérben 20 pontos béketerv körvonalazódik, ám a legkeményebb vitás kérdések továbbra is megoldatlanok, az egyre tüzesebb iráni forradalom pedig a nagyhatalmak figyelmét is elterelte a frontvonalról.
Irán gazdaságát több mint egy évtizede sújtják a szankciók
Irán gazdaságát 2012 óta sújtják az egyre szigorodó nyugati szankciók. Az elsőket még Barack Obama elnök hozta, hogy nyomást gyakoroljon Teheránra a nukleáris programjának leállítása érdekében, és csatlakozott az erőfeszítésekhez az Európai Unió is.
Az országot abban az évben
- elvágták a Swift globális fizetési rendszertől,
- le kellett értékelni a riált,
- gyors ütemben nőni kezdett az infláció
- és csökkentek a befektetések.
Esfandyar Batmanghelidj, a Bourse & Bazaar Foundation agytröszt alapítója és vezérigazgatója szerint 2012 volt az az év, amikor a 80 milliós ország gazdasága először kezdett el jelentősen visszaesni az 1990-es évek eleje óta.
A növekedés üteme azóta gyakorlatilag a fele annak, ami addig volt
– mondta erről.
Rövid enyhülést nyújtott a nukleáris megállapodás
2000 és 2012 között a GDP átlagosan évi 4,4 százalékkal bővült – azóta ez az ütem 1,9 százalékra lassult. Rövid időre nyújtott némi enyhülést a 2015-ben megkötött nukleáris egyezmény, amelynek következtében jelentősen lazítottak a szankciókon.
Gyorsulni kezdett a gazdasági növekedés üteme, és az infláció több évtizedes mélypontra, hét százalék alá csökkent, miközben az olajexport 2018 májusában napi 2,8 millió hordós csúcsra ugrott.
A megkönnyebbülés azonban nem tartott sokáig: Trump első elnöksége idején kilépett az egyezményből, és azóta újabb több száz új amerikai szankciót vetettek ki az országra. Ismét kizárták a Swiftből, és az olajexport a következő évben napi 300 ezer hordóra esett vissza.
Olajárrobbanás a Közel-Keleten: az egész piac beleremegett az iráni válságba, az októberi csúcsot is elérték az árak – amerikai beavatkozástól rettegnek a befektetők
A geopolitikai kockázat most minden korábbinál jobban befolyásolja a piacot. Az olajárak kilőttek, és az októberi rekord közelében mozognak, miközben a világ figyelme az iráni zavargásokra és az amerikai katonai döntésekre szegeződik.
Az olaj mellett hatalmas gáztartalékokkal is rendelkező országban súlyos az energiahiány, rendszeresek az áramszünetek és gyárleállások, mert a szankciókra hivatkozva Teherán nem képes biztosítani a szükséges befektetéseket a gázkitermelésben, az erőműépítésben és a hatékonyság javításában.
Folyt azonban közben külföldre a pénz: amerikai Energy Information Administration adatai szerint ugyanis Irán Joe Biden elnökségének első három évében 144 milliárd dollár bevételre tett szert az olajexportból. Ennek azonban most a felét a Forradalmi Gárda ellenőrzi, az ebből származó pénzből finanszírozza Teherán térségbeli milicista szövetségeseit és bukása előtt Bassár el-Aszad szíriai elnököt.
Erős érdekcsoportok akadályozzák a reformokat
Az infláció ismét 40 százalékosra gyorsult, és mivel Trump befagyasztotta Irán több milliárd dollárnyi, külföldön lévő vagyonát,
elvágta az országot a létfontosságú külföldi devizától.
Djavad Salehi-Isfahani, a Virginia Tech iráni származású közgazdásza szerint a nukleáris egyezmény összeomlása kioltotta a reményt az irániakban, ráadásul a rossz kezeléssel vádolt egymást követő kormányok „túl reaktívak” voltak a gazdasági nyomás kezelésében.
Ront a helyzeten, hogy a rezsimen belül egymással versengő hatalmi központok vannak, és nagy erejű érdekcsoportok próbálják megakadályozni a reformokat.
„Csak akkor reagálnak és próbálnak kiigazítani a gazdaságpolitikát, amikor a helyzet válságosra fordul” – mondta Salehi-Isfahani. A központi bank gyakran halogatta a lépéseket, amíg „már nagyon nehéz volt megvédeni a devizát, és az nagyon gyorsan leértékelődött”.
Az irániak 92 százaléka elégedetlen a rezsimmel
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint az olajexport decemberben elérte a napi 1,9 millió hordót, a termelés pedig stabilan napi 3,5 millió hordón maradt ugyan, de Iránnak az amerikai korlátozások miatt kedvezményesen kell eladnia termékeit. Irán összeomlása azonban így is vihart kelthet az olajpiacon.
A szankciók évei alatt azonban az irániak nem szenvedtek áruhiánytól, kivéve néhány speciális gyógyszert, például a rákkezelő szereket – amiért Teherán az amerikai korlátozásokat okolja –, még akkor sem, amikor a megélhetési válság súlyosbodott, különösen a tavalyi 12 napos izraeli-iráni háború óta.
A riál negyven százalékot veszített az értékéből,
az éves infláció decemberben 42 százalékra, az élelmiszerár-infláció 72 százalékra ugrott, a kenyér ára 113 százalékkal emelkedett.
Maszúd Peszeskján iráni elnök éppen a tiltakozások kezdetén nyújtotta be az új költségvetés tervezetét, amely jelentős reálbércsökkentést tartalmaz az állami alkalmazottak számára, és az inflációtól elmaradó mértékben növeli a kiadásokat.
„Gyorsan elégedetlenségbe torkollnak a sérelmek olyan körülmények között, amikor nőnek a megélhetési költségek, de nem tartanak velük lépést a bérek, és veszélybe kerülnek a munkahelyek” – magyarázta a Deutsche Wellének Kasra Qaredaghi, az amerikai University of Central Florida politikatudományi doktorandusza.
Idézett egy felmérést, amely szerint a rezsimmel elégedetlen irániak aránya már eléri a 92 százalékot.
