Az államadósság eléri a GDP 57 százalékát a következő pénzügyi évben - Brit gondok

John Gieve, a Bank of England kormányzóhelyettese figyelmeztette a kormányt, hogy az ország ugyanolyan elvesztegetett évtizednek néz elébe az ország, mint amilyent a tokiói kormány és az ottani bank csak keserves vergődés után tudott – úgy-ahogy – leküzdeni a mostani évszázad elejére. A kapott tanácsot Londonban úgy értelmezi a pénzügyminiszter – és vele az egész kabinet – hogy erőteljes deficit-költekezést kell folytatni, ezért nyakló nélkül növelik az államadósságot.

Gieve kénytelen volt beismerni, hogy jegybanki eszközként, a célzott inflációs szint követése – amint azt „inflation targeting” néven néhány éve, a Fed akkor beiktatott elnöke is meghirdette – nem elégséges eszköz a gazdaság növekedési pályán tartására. Pótlólagos instrumentumként a Bank of England – jelentős pénzteremtés kíséretében – hozzáfog értékpapírok vásárlásához. Az adott - „qutantitative easing” néven ismert – technika keretében a jegybank államkötvényeket vásárol, vagy a kereskedelmi bankoktól vesz át leértékelődő esetleg kétessé váló értékpapírokat, adósságokat. Az adott eljárással a századforduló tájékán a Bank of Japan ért el bizonyos eredményeket a bankrendszer talpraállításában és a növekedés serkentésében.

A Bloomberg szerint egyébként a brit központi bank – az eljárást kiegészítve – egy hete hozzáfogott váltók nagy összegben való felvásárlásához, amivel szintén igyekszik erősíteni a rekord alacsony – 1 százalékos szintre leszállított – kamatszint ösztönző hatását.
Mivel a többarcú monetáris könnyítés sem bizonyul elégségesnek a brit gazdasági válság leküzdéséhez, ezért London – immár minden korábbi szabályt vagy ajánlást sutba dobva – nagy összegű hitelfelvételekbe kezdett, hogy finanszírozni tudja a bankmentő és keresletélénkítő programjait. A fiskális politika – mint a Financial Times emlékeztet – időközben teljes jogú gazdaságpolitikai instrumentummá változott, amit azonban Gordon Brown miniszterelnök és Alistair Darling pénzügyminiszter fölöttébb lazán értelmez.

A lap szerint reális annak veszélye, hogy az alig egy-két éve is a GDP 40 százaléka alatti brit államadósság – arányában – megduplázódik és a következő három év során 80 százalékra ugrik, elérve az 1200 milliárd font sterlinges összeget. A legutóbbi költségvetési tervezet szerint a következő – április elején kezdő – pénzügyi évben a brit államadósság eléri a GDP 57 százalékát. Az IMF szerint ezt egy további 13 százalékpontnyi aránnyal kell növelni ahhoz, hogy a bankrendszer veszteségeit valahogy kompenzálni lehessen. A közkiadásokban tátongó lyukak betöltésére mindezen felül újabb 10 százalékpontnyi mértékben kell növelni az állam tartozásait a következő 2-3 esztendőben.

Ha ez bekövetkezik, akkor a mostani, munkáspárti gárda csatlakozik a nagy adósságcsináló kormányok kétes dicsőségű táborához. Ennek a forgatókönyvnek a bekövetkeztét egyébként az is valószínűsíti, hogy az utóbbi három hónapban drámai mértékben estek a kincstár adóbevételei. Az ellenzéki, árnyékkormány egyik vezető alakja, Kenneth Clarke – korábbi konzervatív kormányok pénzügyminisztere – rámutatott, hogy Gordon Brown immár csak szavazatok szerzésében gondolkodik, ezért felszólította a munkáspárti kabinetet, hogy tanúsítson mérsékletet az állam eladósításában.