Az ilyen típusú piaci félelmek idején ne csodálkozzunk, hogy a kormány immáron sokadik reformcsomagjára nem erősödött sem a forint, sem a kamatlábpiac. A világ változik, és új gazdasági világrend alakul ki. Nem tudjuk, hogy valójában mennyire nőtt a hitelállomány a világon a 2007-et megelőző tíz-tizenkét esztendőben, de az valószínűnek tűnik, hogy nagyon sok vállalat és természetesen nagyon sok magánszemély adósodott el a korábbi éveket meghaladó mértékben – írja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója.
Az olcsó és zökkenőmentesen folyósított megolajozta a világgazdaság gépezetét, így nem csoda, hogy a 2000 utáni, a mostani eszünkkel nevetségesnek tűnő minirecessziót követő öt évben a gazdaság gyorsabban növekedett, mint a megelőző negyed évszázadban bármikor, és ezt – a standard makroökonómiai tanulmányainkat meghazudtolva – Bretton Woods felbomlása óta a legalacsonyabb mellett tette. A megfelelő hitelállomány ugyanis, ha éppen nincs likviditási krízis, megnöveli a tőke és a munka hatékonyságát, megkönynyíti a beruházásokat, beindítja a nemzetközi kereskedelmet, és segít a nemzetek, régiók közti munkamegosztásban.
Ez lecsapódik a növekvő részvényárakban, az aktivitásában, egyszóval mindenben, amin az elmúlt években pénzt lehetett a tőkepiacon keresni. Ebben a környezetben a jelentős finanszírozási igényű országok hiteléhségét is könnyen ki lehet elégíteni, mint ahogy Magyarországnak sem volt problémás 2004–06 között az államháztartás és a folyó fizetési mérleg ásító hiányát is kölcsönökkel betömködni. Ennek az időszaknak vége.
Az sem elhanyagolható tény, hogy az új amerikai adminisztráció minden kísérlete ellenére elkerülhetetlen lesz az amerikai háztartások fogyasztásának drasztikus csökkenése; ez már el is kezdődött, és egyelőre nem látszik, hogy hol lesz a vége. Ez nem jó hír az exportvezérelt ázsiai gazdaságoknak, amelyek közül sokan – főleg Kína – rendkívül nehezen tudták az exportsikereiket a belföldi piac élénkítésére felhasználni. Az Amerikába irányuló kivitelre ráállt gazdaságok egyébként jelentős keresletet támasztottak a nyersanyag-exportáló országok termékei, valamint a fejlett Nyugat technológiái iránt, ezzel zárva be a világgazdasági munkamegosztás impozáns körét.
Most az exportpiacok általános összeomlása mindenhol protekcionista reakciókat vált ki; ez kétségkívül szuboptimális állapotot teremt, de játékelméleti ismereteink alapján világos, hogy ennek megakadályozása gyakorlatilag reménytelen. A világkereskedelembe kerülő áruk és szolgáltatások volumene 1982 óta először csökkenni fog, és egyelőre csak remélni tudjuk, hogy ez a visszaesés a jövő évre már nem lesz jellemző. A világ tehát alapjaiban változik meg, úgy, ahogy az elmúlt száz évben csak a világháborúkat lezáró békék, a két olajválság, illetve a hidegháború vége tudta megváltoztatni a gazdasági rendszert.
