Az Egyesült Államokban egy hete bejelentett elképzeléssel kapcsolatban azonban az elemzők máris a lehetséges kibúvók sokaságára figyelmeztetnek. A megszorítás először is nem vonatkozna a vezetőknek adható névre szóló részvényekre és egyéb, hosszú távú ösztönzőkre, pontosabban ezeket csak annyiban érintené, hogy az ilyen juttatásokat a kormányzati segítség visszafizetése előtt nem lehetne készpénzre váltani. Szakértők szerint ez az engedmény tovább növelheti a vezetőknek adandó részvényjuttatások- és opciók tömegét, mi több, egyelőre az sem zárható ki, hogy a vállalatoknak megengedik a már létező opciók átárazását a jövedelmek növelése érdekében.
A Wall Street Journal a részvényopciók problémájával kapcsolatban a Clinton-kormányzat 1993-as kísérletére utal, amikor a vezetői fizetések mérséklésére egymillió dollárban maximálták a vállalatok számára az adóleírások szempontjából személyenként elszámolható összeg nagyságát. Az intézkedés úgy ütött vissza, hogy a cégek egyre inkább részvényopciókkal jutalmazták vezetőiket, óriási növekedést idézve elő a topmenedzserek javadalmazásában a 90-es évek további részében, megágyazva ráadásul az opciók visszadátumozásával kapcsolatos botrányoknak is. A mostani tervezet további gyenge láncszeme, hogy az 500 ezer dolláros limit csak a "felsővezetőkre" (senior executive) vonatkozik. Ezt a kitételt ugyancsak könnyen megkerülhetik a cégek a titulusok átnevezésével, vagy ha egy vezérigazgató formailag nem marad az anyavállalatnál, hanem egy leánycég első emberévé "süllyed". Jelenlegi formájában a tervezet a juttatások számos eleméről egyáltalán nem rendelkezik. A vállalatokat köteleznék ugyan arra, hogy tegyék közzé a mellékes "luxus-juttatásokkal" (például a céges magánrepülőgépek használatával) kapcsolatos politikájukat, azonban nem világos, hogy ide tartoznak-e például a gyakran ingyenesen biztosított egészségügyi szolgáltatások vagy a személyes adótanácsadás. Kérdés az is, hogy milyen megítélés alá esik majd a vezetői fizetések ugyancsak gyakori felbruttósítása (amikor a vállalat átvállalja az adófizetést a menedzsertől), a juttatások halasztott kifizetése, vagy a nyugdíjra vonatkozó megállapodások. A világ más részeihez hasonlóan a német nyelvterület országaiban is kiemelt témává vált a csúcsvezetői fizetések korlátozásának kérdése.
A német nagykoalíció várhatóan március elején adja végső áldását egy erről szóló, január végén kidolgozott javaslatcsomagra. Az osztrák kabinet ugyanakkor nem kis részben Barack Obama amerikai elnök bejelentésének hatására kovácsol terveket az állami kézben lévő, illetve állami segítséget igénybe vevő cégeknél a javadalmazások korlátozásáról. A német konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció pártjainak március 4-i csúcstalálkozóján a részvényopciók lehívásának kettőről négy évre történő meghosszabbításáról, illetve a felügyelő-bizottságok hatáskörének kiszélesítéséről hoznak végső döntést a résztvevők, bár az előzetes konszenzus fényében ez már valószínűleg csak formális lépés lesz. Ugyanakkor kereszténydemokraták ellenállása miatt kimaradt a csomagból az a szocdemes javaslat, amely szerint a vállalatok a jövőben a menedzserfizetéseket csak egymillió euróig írhatnák le kiadásként, miközben az e feletti részt viszont már csak 50 százalékban. A bankvezetők javadalmazásával kapcsolatban egyébként Berlin már a pénzintézetek számára tavaly összeállított 500 milliárd eurós mentőcsomag kapcsán korlátozásokat vezetett be. Eszerint az állami segítséget igénybe vevő bankok vezetői legfeljebb 500 ezer eurós fizetést kaphatnak egy évben. Ausztriában a hangsúlyt az állami segítséget igénybe vevő, illetve az állami tulajdonrésszel működő vállalatokra kívánja fektetni az Obama által inspirált bécsi nagykoalíció. Eszerint az osztrák köztársasági elnök 319 ezer eurós éves fizetésénél nem kaphatnának többet az államhoz közel álló vállalkozások vezetői, a rövidített munkaidőt bevezető cégeknél pedig az igazgatóságnak le kellene mondania a bónuszokról. A teljesen magánkézben lévő vállalatok esetében a kabinet ugyanakkor nem kíván javadalmazási kérdésekbe avatkozni.
A német nyelvterület harmadik államában, Svájcban ugyanakkor a pénzpiaci felügyelet (Finma) döntése váltott ki közfelháborodást, amikor engedélyezte a bajba került UBS-nek menedzserei jutalmazását, miközben a pénzintézettől 46 milliárd euró értékben vállalt át kétes értékpapírokat a jegybank által felállított "rossz bank". Írországban az Egyesült Államokhoz hasonlóan kötelező érvénnyel korlátozza a kormány az állami segítségben részesülő két nagybank, a Bank of Ireland és az Allied Irish Banks vezetőinek jövedelmét. Brian Cowen szerint a a két céghez újonnan felvett vezetők elődeiknél 25 százalékkal alacsonyabb fizetésre számíthatnak, ami azt jelenti, hogy a Bank of Ireland nyáron nyugdíjba vonuló vezérigazgatójának, Brian Gogginnak az utóda legfeljebb évi 866 ezer euróra számíthat - igaz, ez még mindig körülbelül kétszerese a félmillió dolláros amerikai plafonnak.
A brit kormány nem akarja követni az amerikai és ír példát, Alistair Darling pénzügyminiszter ugyanakkor független vizsgálatot rendelt el a pénzintézetek vezetési és javadalmazási struktúrájával kapcsolatban, és jelezte: önmérsékletet vár a jelentős állami tőkeinjekcióval támogatott intézmények igazgatóitól. Ezt az elvárást a napokban a Royal Bank of Scotland (RBS) vezérigazgatójával, Stephen Hesterrel tárgyalva is nyomatékosította. Úgy tűnik azonban, hogy a meglévő szerződéses kötelezettségek miatt a 20 milliárd fontos állami injekcióval életben tartott (és 70 százalékban állami tulajdonba került) RBS 177 ezer dolgozója megkapja azt az összesen egymilliárd font jutalmat, amelynek híre országszerte hatalmas felháborodást váltott ki, és tovább csökkentette a kormányzó munkáspárt egyébként is történelmi mélyponton lévő népszerűségét.
Az RBS vezetése mindössze annyi engedményre hajlandó, hogy készpénzben legfeljebb 25 ezer fontot fizet ki egy-egy vezetőnek. A vezetői jövedelmek terén általában "kispályásnak" tekintett skandináv országokban is napirenden vannak a korlátozások. Kristen Halvorsen norvég pénzügyminiszter a tegnap ismertetett bankmentő csomag feltételei közül kiemelte, hogy egyetlen korona sem folyhat el jutalmakra vagy osztalékra, hanem a vállalati hitelezés élénkítésére kell fordítani a támogatást.
Az érintettek persze nem lelkesednek a megszorításokért. Terje Vareberg bankszövetségi elnök szerint nem csak a bankszektorban, hanem a társadalom minden területén önmérsékletre van szükség, a legnagyobb norvég bankot, a DnB NOR-t irányító Rune Bjerke pedig azt mondta: a saját javadalmazásáról csak a bank elnökével hajlandó tárgyalni. Franciaországban a „piaci bolondok” számára készül őrző-védő („garde-fous”) rendszert szervezni a kormány, amelynek a féktelen, ön- és közveszélyes spekulációs csábításoktól kell megvédenie a különféle az alapkezelőket.
A terv a francia elnök múlt heti, másfél órás televíziós nyilatkoztában bukkant fel először, az azonban csak másnapra derült ki, hogy egy tárcaközi szakértői testület már egy ideje dolgozik az alkalmazandó kódex szövegén. Nicolas Sarkozy televíziós nyilatkozatában élesen elhatárolta a bankvezetők fizetési és prémiumrendszerét, a különféle alapkezelők javadalmazásától. A bankok legfelsőbb szintű vezetőit illetően azt mondta, hogy ellenzi a fizetésük korlátozását, mert a tehetséges szakembereket és menedzsereket Franciaországban kell tartani. Más megítélés alá vonta viszont a – gyakorta fiatal – befektetési menedzsereket, akik számára egy-egy jól sikerült üzleti döntés vagyonokat hozhat, de ugyanígy eredményezhet súlyos veszteségeket a munkáltatóknak. A helyzet illusztrálására a Párizsban megjelenő Le Figaro idézte a Société Générale egyik korábbi, első számú vezetőjét, aki kijelentette, hogy ő maga többnyire a sokadik helyen állt az általa irányított intézmény fizetési ranglistáján, mert rendre megelőzték azok a befektetési menedzserek, akik a pénzügyi instrumentumok egész skáláját igénybe véve hoztak létre bonyolult üzleti konstrukciókat. A lap ennek alapján erősíti meg az államfő azon tételét, hogy aki a csúcsvezetői bonuszokra összpontosítva fogalmaz meg korlátozó követeléseket, az a fától nem látja az erdőt.
A – jelentős számban a bankoknál tevékenykedő – alapkezelőkre és befektetési menedzserekre utóbb a francia köznyelvben meghonosodott a „trader” megnevezés, legyűrve az angol eredetű szavakkal szembeni, mélyen gyökerező ellenérzéséket. Az adott foglalkozási kategóriában az éves alapfizetés általában 50-70 ezer euró között mozgott, amihez jobb eredmények esetén akár további milliók is jöhettek. A készülő szabályozás éppen ez utóbbira irányuló érdekeltséget szeretné tompítani, megelőzendő a túlzott – és időnként súlyos veszteségekhez vezető – kockázatok vállalását. A kormánynak mindazonáltal gondosan kell eljárnia, mert az angolszász pénzpiaci központokban – a folyamatban lévő létszámleépítések ellenére – változatlanuk keresik a kiemelkedő tehetségeket. Az új szabályozás kimunkálásában részt vett az ottani bankszövetség, a pénzpiaci felügyelet, és az ágazat tevékenységében illetékes parlamenti bizottság, de egyes bankok is bekapcsolódtak az előkészületekbe. A szabálygyűjtemény kidolgozása decemberben kezdődött, a véglegesített szövegét várhatóan napokon belül átadják a pénzügyminiszternek.
A szabályozás döntő eleme, hogy megszűnik az eddig gyakorta automatikusan adott prémium. Az eredményhez kötött javadalmazás viszont két részben lenne folyósítva: a kezdeti eredmények jelentkezése után csak egy hányadot lehetne folyósítani, a többihez a teljes futamidejének lejárta után juthatna hozzá az ügyletet szervező menedzser. A tavaly összehozott eredmények utáni bonusz még az idén, év elején felvehető lesz, 2010-ben azonban már az új elvek szerinti javadalmazás jár majd.
Osztrák tervek
A bécsi nagykoalíció tervei a menedzserbérek korlátozásáról- az állami részesedéssel működő cégek vezetői ne kaphassanak a köztársasági elnök 319 ezer eurós éves fizetésénél többet
- a rövidített munkaidőre átálló vállalatok vezetői ne kaphassanak bónuszokat
- szűnjön meg a részvényopciók adómentessége
- a tisztán magánkézben lévő cégek által adott fizetésekbe nem kíván beavatkozni a kabinet
(Forrás: VG-gyűjtés)
- az állami részesedéssel működő cégek vezetői ne kaphassanak a köztársasági elnök 319 ezer eurós éves fizetésénél többet
- a rövidített munkaidőre átálló vállalatok vezetői ne kaphassanak bónuszokat
- szűnjön meg a részvényopciók adómentessége
- a tisztán magánkézben lévő cégek által adott fizetésekbe nem kíván beavatkozni a kabinet
(Forrás: VG-gyűjtés)
Német tervek A berlini nagykoalíció által eddig elfogadott javaslatok
- az eddigi kettő helyett csak négy év múltán lehet a jövőben lehívni a cégvezetői részvényopciókat
- egyszerűbbé teszik a felügyelő-bizottságok számára a vezető fizetések leszállítását, ha azt a gazdasági helyzet megköveteli
- a jövőben a felügyelő-bizottságok mondhatnák ki a végső szót a menedzserfizetésekről
(Forrás: VG-gyűjtés) Magyarországi kilátások A külföldi központok által bejelentett, a bónuszok és juttatások visszafogásáról szóló határozatok a Magyarországon fióktelepként működő bankokat és pénzintézeteket is érintik, legalábbis a lapunknak nyilatkozó felső vezetők válaszaiból ez derül ki.
Csak később, a tervek szerint márciusban születik meg a végső döntés a bónuszokkal kapcsolatban, amelyeket francia központi döntés alapján határoznak majd meg a Crédit Agricole csoport tagjánál – mondta el Molontay Tamás, a Calyon Bank Magyarország vezérigazgatója. Molontay hozzátette: a helyzetnek megfelelően várhatóan mérsékeltebb összegeket osztanak ki az idén.
A tavalyinál szerényebb juttatásokra számít Salgó István, az ING Bank Hungary vezérigazgatója is. Mint elmondta: az ING ősszel jelentette be a bónuszok visszafogásával kapcsolatos döntését, ez csoportszinten minden tagra – tehát jogállástól függetlenül a leánycégekre és a fióktelepekre egyaránt – vonatkozik.
-->
