"Egy cowboy felkeresi a kocsmárost" - Oszkó leszoktatna az államról
A válság előtti pénzbőségnek, illetve a válság eredményezte pénzszűkének a reálgazdasági hatásai meglehetősen egyértelműek. Plasztikus módon azonban talán mégis egy diákoknak kitalált közgazdásztanmese világítja meg a pénz puszta jelenlétének gazdasági teljesítményre gyakorolt hatását.
E szerint egy kihalt vadnyugati városba érkező cowboy felkeresi a kocsmárost, és rábízza utolsó százdollárosát, amíg az indiánok földjére lovagol. Miután a cowboy hónapokig nem tér vissza, a kocsmáros nem tud ellenállni a kísértésnek, és a megőrzésre átadott száz dollárból új berendezést készíttet a kocsmába a kisváros asztalosával. Az asztalos ugyanebből a pénzből kifesteti a lakását a város festőjével, a festő rendbe hozatja a kertjét a kertésszel és így tovább. Alig egy év múlva visszatér a cowboy, és megdöbbenve látja, hogy a város a távolléte alatt kivirágzott.
Betér a kocsmába, ahol valaki egy lakodalom végén éppen az ő százdollárosával fizeti ki a kocsmárost, aki így szerencséjére azt mindjárt vissza is tudja szolgáltatni a cowboynak. A pénzt a cowboy lazán átveszi, dohányt sodor bele, rágyújt, és hanyagul közli, hogy egyébként hamis volt. A történet egyetlen hiányossága, hogy korábbi ismereteim szerint ezen a ponton véget ér, és semmiféle utalást nem tartalmaz arra, hogyan alakul a város további fejlődése.
Márpedig régiónkat és hazánkat éppen ilyen történeti logika mentén érte el a válság. A világpiacok pénzbősége számunkra is olcsó hitelforrásokat biztosított, ebből támogatta lényegében a rendszerváltás óta bekövetkezett gazdasági fejlődést. Amint kiderült azonban, hogy ezen pénzmennyiség egy hányada valójában nem is létezik, a pénzforrások jelentős része elapadt vagy megdrágult. A régió országainak gazdasági növekedése negatív tartományba zuhant. Az igazi kérdés azonban az, hogy a külső pénz hirtelen eltűnésével milyen gyors alkalmazkodásra lesz képes gazdaságunk.
