Mark Mobius – a Templeton Asset Management legendás alapkezelője – részint a fedezeti („hedge”) alapok kaotikus, átláthatatlan üzleti tevékenységében látja a veszély forrását, részint pedig abban a hatalmas likviditástömegben, amelyet vezető ipari államok szivattyúztak a gazdaságba, az összehangolt gazdaságélénkítő és bankmentő programjaik keretében.
A fenyegetettség valós mértékét jelzi, hogy az amerikai igazságügy-minisztérium vizsgálatot indított az egyik legelterjedtebb derivatív üzletág a CDS (Credid Default Swap) tevékenységének feltárására.
A Mobius figyelmeztetésében szereplő kettős veszély valójában ugyanannak a problémának a két oldalát képviseli. A vezető ipari államok kormányai és jegybankjai által a gazdaságba juttatott hatalmas pénztömeg az – az ipari és szolgáltató ágazatban – elérhető gyatra hozamok miatt a bonyolult ügyletek kötésére szakosodott hedge-alapoknál köt ki.
Ez utóbbiak – a jobb megtérülés reményében – olyan, kockázatos ügyletekbe fektetik a pénzt, amelyekkel a részvények, kötvények, valuták, nyersanyagok, kamatok (vagy akár az időjárás) változása esetén is számottevő nyereséget lehet elérni, akár az árfolyamok esését is kihasználva. A tét – és a kockázatok – mértékének érzékeltetésére a Bloomberg idézi a BIS (Bank of International Settlements) jelentését, amely az obskúrus derivatív ügyletekben szereplő összeget 592 ezer milliárd (!) dollárra tette, ami nagyjából 10-szer annyi, mint a globális Az ebben az üzletágban tevékenykedő bankok és alapok – emlékeztet a hírügynökség – természetesen nem érdekeltek abban, hogy a tevékenységük átlátható legyen.
A veszélyt immár az amerikai kormányzat is érzi, Timothy Geithner pénzügyminiszter néhány napja szólította fel a kongresszust olyan, új törvények megalkotására, amelyek elől nem tudnak kitérni a homályos ügyleteket kötő és végrehajtó alapok. A pénzügyminiszter a megoldás egyik útját abban látja, hogy szabványosított kontraktusokat kell előírni, amelyeket nyílt tőzsdei vagy más szabványosított platformokon lehetne alkalmazni. Az elképzelést az amerikai szenátus mezőgazdasági bizottságának elnöke, Tom Harkin is támogatja.
Ugyancsak a veszély felismerését jelzi, hogy az amerikai igazságügy-minisztérium tucatnyi levelet küldött szét, amelyben évekre visszamenőleg kért információt a végrehajtott derivatív ügyletekről és a bennük alkalmazott árakról.
A vizsgálat középpontjában a CDS-rövidítés alatt ismert ügyletek állnak, amelyekkel amolyan biztosítási fedezetet lehet teremteni a folyósított hitelek visszafizetésére. Az adott szegmensben óriási összegek forognak, de nem nyilvános piacokon, hanem egy nem hivatalos és ellenőrizhetetlen magánvállalati platformon.
Az adott területen folyó árképzés – és az erről szóló adatszolgáltatás – egyik piacvezető cége a Markit, amelynek tulajdonosai között ott van a JPMorgan Chase, a Godlman Sachs, a Citigroup, a Deutsche Bank, a Bank of Amerikca, a Morgan Stanley.
A piaci instabilitás elleni védekezés formáiról külön vita bontakozott ki. Barack Obama elnök egy nemrég elmondott beszédében a Fed számára sürgetett széles körű – gyakorlatilag korlátlan – jogköröket a rendszer-színtű kockázatok elleni védekezésben és a destabilizáló hatású folyamatok megelőzésében.
Mint azonban a Financial Times rámutat, a tervvel szemben máris ellenállás bontakozik ki, mégpedig befektetők és már létező szabályozó hatóságok részéről. A legfőbb ellenvetésük az, hogy a Fed, újabb felügyeleti és szabályozási funkciókat elvállalva nem tudna összpontosítani a monetáris politika szervezésére és irányítására. Egy további pontban szóvá teszik, hogy a Fed erősen elmarasztalható a mostani válság létrejöttében és kezelésében.
Egy kompromisszumos megoldás – amelyet az amerikai pénzügyminisztérium és a képviselőház pénzügyi bizottsága is támogatna – az lehetne, hogy a jövőbeni szuper-felügyelet tevékenységében az értékpapír-felügyletet (SEC) és a szövetségi betétbiztosítási rendszer (FDIC) is részt vállalna.
