A lap szerint nagyjából minden ugyanúgy megy, mint a tavaly kirobbant válság előtt: szárnyalnak a tőzsdei árfolyamok, újra megjelentek, sőt szaporodnak és minden korábbinál átláthatatlanabbak az „egzotikus” pénzügyi termékek. Egyes bankárok minden korábbinál szebb időkre számítanak – annak biztos tudatában, hogy egy újabb összeomlás esetén a kormányok kényszerűen ismét megmentik őket. Józanabb megfigyelők szerint viszont nem az a kérdés, vajon az újabb buborék kipukkad-e, hanem az, hogy mikor.
A fiskális eszközök útján, illetve jegybanki pénzteremtéssel végrehajtott ösztönzésből a reálgazdaság alig látott valamit, mert a pénzek nagy része ismét a tőzsdéken kötött ki. Ahogy eltűnt az emlékezetből az irodai motyójukat a Manhattan utcáin kartondobozokban cipelő bankárok képe, úgy tért vissza a befektetők kockázatvállalási hajlandósága. A piacokon – legalábbis látszólagos – optimizmus uralkodik, emelkednek a részvényárak, sőt a luxusingatlanok is drágulnak.
A nyersanyagok árai is mennek felfelé, de korántsem azért, mert növekszik a termelőszféra felhasználása, hanem azért, mert a jobb megtérülést kereső, likvid pénztömeg – spekulációs célokkal – fémekbe, energiahordozókba, mezőgazdasági termékekbe vándorol. Az összeomlás sokak szerint itt is programozva van.
A Financial Timesnak adott interjúban a Harvard Egyetem ismert közgazdaságtan-professzora, Kenneth Rogoff is megerősítette az újabb buborék létrejöttét és duzzadását. A jelenséget ő is a kormányoknak – az államadósság növeléséből finanszírozott – kiadásaiból, a jegybankok nyakló nélküli pénzteremtéséből és az alacsony kamatokból eredezteti. Máris elkezdődött a visszaszámlálás az újabb válsághoz – tette hozzá.
