Nem csak a többletkiadások növelik a hiányt

A pénzügyi piacok megnyugodni látszanak, több fejlett ország gazdasága az élénkülés jeleit mutatja. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kockázatok eltűntek, mindössze az eddigiek csökkentek, miközben új bizonytalansági tényezők kerültek előtérbe – emelik ki. Így a legfontosabb kérdés szerintük, hogy a fellendülést milyen mélységű és gyakoriságú korrekciók lassítják, illetve tanultak-e a történtekből az érintettek, azaz sikerült-e orvosolni azokat a problémákat, amelyek a válság kibontakozásához vezettek. Egy dolog látszik biztosnak: a következő években jelentős mértékű adósságállományt kell ledolgoznia az államok többségének.

Az eladósodást előidéző okok feltárásához érdemes áttekinteni az állam által használható legfontosabb keresletélénkítő eszközöket. Válság idején az állam különböző csatornákon keresztül befolyásolhatja a gazdasági folyamatokat. A fiskális politika ezek közül csupán egy, ám ez is legalább két fontos összetevőre bontható. A nagyobb figyelem a kiegészítő keresletélénkítési csomagokra irányul, azokra a gazdaságpolitikai döntésekre, amelyek rövid távon képesek lehetnek segíteni a gazdasági növekedést. Gyakran ezeknél fontosabb az automatikus stabilizátorok szerepe. Utóbbiakhoz tartozik a fiskális politika minden olyan stabilizáló jellemzője, amely konkrét gazdaságpolitikai beavatkozás nélkül fejti ki hatását: a költségvetési egyenleg kárára serkenti a gazdasági növekedést vagy tompítja a visszaesést. A leggyakrabban a progresszív adókat és a különböző munkanélküli-segélyeket sorolják ide, ám nem ezek a legfontosabbak – állítják a szakértők.

A legjelentősebb automatikus stabilizátor ugyanis a kiadások tehetetlensége. A kormányzati kiadások GDP-arányos nagysága ugyanis a gazdaság visszaesésekor automatikusan növekszik, fellendüléskor pedig csökken.

A G20 esetében az átlagos költségvetési deficit 2009-ben várhatóan a GDP 7,9 százaléka lesz, és jövőre is csupán egy százalékponttal csökkenhet. Ennek megfelelően az adósságráta a 2007-es 62,8-ről jövőre 81,6 százalékra emelkedik. A közvélekedéssel ellentétben a költségvetési egyenlegek romlásában a fiskális ösztönző csomagoknak kisebb a szerepük, a deficitek emelkedését nagyobbrészt az automatikus stabilizátorok, az adóbevételek csökkenése és a kamatkiadások növekedése okozzák – állapítják meg a kutatók. A G20-ban ezalól csupán Brazília és Kína jelent kivételt, de például az Egyesült Államokban az idei (2007-hez viszonyított) 9,6 százalékpontos deficitnövekedésből csupán 2 százalékot tesznek ki a keresletélénkítő lépések. A húsz gazdasági nagyhatalom esetében 2009-ben átlagosan 2 százalékponttal romlik az egyenleg 2007-hez képest a válságkezelő intézkedések miatt, míg 4,4 százalékponttal nő a hiány egyéb tényezők, az automatikus stabilizátorok, az adóbevételek csökkenése, valamint a kamatkiadások emelkedése okán. A tendencia 2010-ben sem változik: a 2007-hez viszonyított, átlagosan 5,7 százalékos egyenlegromlásból a keresletélénkítő lépések 1,6 százalékot magyaráznak.

A költségvetési egyenlegek romlása és a jelentős eladósodás az Európai Uniót sem kerüli el. A 2007-es, GDP-arányosan –0,8 százalékos egyenleg 2009-ben –6,9, jövőre –7,5 százalékra romlik. Az Európai Bizottság legfrissebb elemzése szerint az idei egyenlegromlás közel negyede vezethető vissza a válságkezelő intézkedésekre, a fennmaradó hányad nagy részét az adóbevételek elmaradása teszi ki. A bruttó államadósság várhatóan 25 százalékponttal, 58,7-ről 83,7 százalékra emelkedik 2007–11-ben. A növekmény közel fele a kamatkiadások növekedésére vezethető vissza, másik fele az elsődleges egyenleg alakulására. Ez utóbbinak része még a recesszióból fakadó adóbevétel-kiesés, így a teljes adósságnövekedés közel 30 százalékát teszik ki a fiskális élénkítő csomagok. Persze az egyes országok esetében jelentősek az eltérések. Néhány államban nem volt lehetőség állami keresletélénkítésre, sőt, az adókiesést is kénytelenek voltak a kiadási oldal visszafogásával kompenzálni. Ezekben az államokban (például Olaszországban, Bulgáriában és nálunk) a prociklikus költségvetési politika látványos következménye, hogy az elsődleges egyenleg nem vagy alig növelte az eladósodást.

Összességében tehát az látszik, hogy a válságkezelő fiskális csomagok önmagukban csak az eladósodás egy viszonylag korlátozott részéért felelősek. Hasonlóan fontos az eladósodásban játszott szerepe az adóbevételek csökkenésének, az automatikus stabilizátoroknak és a kamatkiadások növekedésének. Ez megfigyelhető az említett eszközök bővülésre gyakorolt hatásában is. Az Európai Bizottság becslése szerint az unióban az automatikus stabilizátorok 3,2 százalékponttal járulnak hozzá a növekedéshez, míg a fiskális élénkítő csomagok ennél kisebb mértékben, 1,8 százalékponttal növelik a GDP-t 2009-10-ben. VG