A természeti csapás egy olyan ország infrastruktúrájának nagy részét semmisítette meg, amely nem csupán a világ legszegényebb államai közé tartozott, de már eddig is csak külföldi források segítségével tudta működtetni gazdaságát.
A károk pontos felmérése még nem történt meg, de a haiti kereskedelmi kamara elnöke, Reginald Boulos az AP-nek nyilatkozva azt mondta, hogy az anyagi veszteség elérheti az 1 milliárd dollárt (190 milliárd forint) - ez azonban nem tartalmazza azt, hogy milyen következményekkel jár az amúgy is törékeny haiti társadalomra az óriási emberveszteség. Daniel Dorsainvil volt pénzügyminiszter úgy nyilatkozott a The New York Times-nak, hogy a 50 százalékát is elérheti a teljes anyagi veszteség.
Francois Grünewald francia újjáépítési szakértő a párizsi Le Figarónak elmondta: Port-au-Pince nagy részének elpusztulása szinte megbénította a közigazgatási apparátust, a szolgáltatásokat és a kereskedelmet. Azzal, hogy a főváros nagy része romba dőlt, több nemzedék megtakarításai vesztek oda. Sok ember mindenét befektette az általa megvásárolt ingatlanba - a földrengéssel sok esztendő egyéni felhalmozásának gyümölcse vált semmivé.
A haiti kereskedelmi kamara elnöke szerint katasztrófa az anyagi pusztításon túl a haiti vállalkozások pénzügyi alapjait is tönkretette. A haiti cégeknek alig 30 százaléka rendelkezett biztosítással, és a legtöbben jelentős bankhiteleket vettek fel, amelyet most nem képesek visszafizetni.
Az ismétlődő incidensek az ENSZ-katonák és az élelmiszerosztásra összegyűlő emberek között jelzik, pillanatnyilag még az ellátás legsürgősebb problémáit sem sikerült megoldani annak ellenére, hogy a gazdaság bizonyos szektorai kezdenek feléledni. Elsőként a piac tért magához, a bankrendszer és a távközlés is nagyrészt működik már. Az alapvető cikkek árai azonban két-háromszorosára nőttek az áruhiány és a spekuláció kombinált hatására. A lakosság zöme viszont egyszerűen nem rendelkezik anyagi eszközökkel ahhoz, hogy a piacon szerezze be szükségleteit.
A földrengés előtti általános helyzetről az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA nyilvános honlapján az olvasható, hogy 2008 évi adatok szerint a haitiak 80 százaléka tekinthető szegénynek és 54 százaléka él kifejezetten nyomorban. A The New York Times azt írta, hogy a lakosság 70 százaléka tengeti életét napi 2 dolláros jövedelemből. Kétharmaduk a mezőgazdaságtól függ, kis parcellákon folytat termelést családi szükségletre. Az ország fő bevételi forrása a külföldön élő haitiak által a családtagoknak átutalt támogatás, amely különböző becslések szerint a GDP negyedének-harmadának felel meg és több mint kétszerese az exportbevételnek.
Az a legutóbbi ismert adat szerint (2008) a 2,1 milliárd dolláros importnak a negyedét sem fedezte, mivel Haiti az ipari termékek, gépek, szállítóeszközök, az üzemanyag és nyersanyagok zömét és még az élelmiszerek egy részét is külföldről szerzi be. Ezzel szemben alig 522 millió dollár értékű, 70 százalékban az Egyesült Államokba irányuló export állt: kétharmadát textilipari termékek adták, a többit növényi olajok, kakaó, mangó és kávé. A mezőgazdaság kevéssé szenvedte meg a földrengést, de a textilipar a fővárosban összpontosult és nagy károkat szenvedett (egy, a kikötő közelében lévő textilgyár összeomlásában csaknem 500 ember vesztette életét január 12-én.)
Az ország gazdasági gépezetének beindítása csak külföldi segítséggel lehetséges. A Világbank már a földrengés másnapján 100 millió dolláros segélyt ajánlott fel és elengedte az ország 38 millió dolláros adósságát. Az országot eddig is támogató nemzetközi gazdasági szervezetek és államok, a Nemzetközi Valutalap és számos kormány részéről már a hétfőre tervezett montreali nemzetközi segélytanácskozás előtt több száz millió dollár értékben hangzottak el ígéretek, a világszerte megindult gyűjtés is jelentős eredményt hozhat.
Mindez azonban csak a kezdet lehet. A szomszédos Dominikai Köztársaság elnöke, Leonel Fernandez becslése szerint mintegy 10 milliárd dollárra lenne szükség az elkövetkező öt évben Haiti újjáépítéséhez. A Habitat for Humanity amerikai segélyszervezet vezetője, Jonathan Rockford azt mondta az AFP-nek, hogy becslése szerint akár tíz évbe is beletelhet az újjáépítés - ez az amerikai segélyszervezet korábban kétezer lakást épített a nyugati földrész legszegényebb országában, jól ismeri a helyi viszonyokat.
A segély önmagában nem elég, legalább akkora feladat az ilyenkor kibontakozó spekulációnál egészségesebb gazdasági ösztönzők megteremtése. René Préval haiti elnök és kormánya az ENSZ-ügynökségekkel és a segélyszervezetekkel együttműködve dolgozik ezen. Egyelőre a kis, gyakorlati lépéseken van a hangsúly: például az ország támogatásában eddig is fontos szerepet játszó UNDP ENSZ-program kéthetes időszakokra napi 3 dollárt fizet a romeltakarításban részt vevő haitiaknak - ezzel a családok megsegítése mellett pénzt is juttatnak a gazdaságba. Erre jelenleg 4 millió dollár áll rendelkezésre, ezt tízszeresére növelve több mint 200 ezer embert kívánnak mozgósítani. A kikötő rendbehozatala gyorsíthatja a gazdasági tevékenység kibontakozását, az élelmiszer- és egyéb segélyek bejuttatását, a létfontosságú külkereskedelem, főleg az újjáépítéshez szükséges felszerelések, nyersanyag behozatalát.
A legnagyobb hiánycikk azonban az emberek és a gazdaság számára az idő. Egyelőre még sátortáborok épülnek a fővárosban, de néhány hónap múlva megkezdődik a hagyományosan pusztító trópusi viharok időszaka.
