A háztartásban használatos fogyasztási cikkek mintegy hetven százalékát a nők vásárolják, ráadásul vásárlásaik dinamikusabban nőnek, mint India és Kína fogyasztói piaca együttvéve. Jellemzőjük az is, hogy vásárlóként a férfiaknál sokkal tapasztaltabbak és döntéseik kevésbé állnak racionális alapokon. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig az, hogy az üzleti életben – beleértve a kereskedelmet is – vezetői szinteken férfiuralom van.

A férfi menedzserek zömének vagy halovány elképzelése sincs arról, hogy milyen alapvető szerepet játszanak a nők a gazdaságban, vagy nem értik a női lélek rejtelmeit, azt, hogy miként kellene kiszolgálni őket. Az okok sokrétűek, kezdve azzal, hogy nem végeznek megfelelő mélységű kutatásokat, s így nem is tudják, hogyan, milyen csatornákon szerzik be a nők az információikat. A férfiak emellett nem érzik, s nem is érzékelik azt, hogy a nőket szinte mindig szorítja az idő. A férfi menedzserek jobbára más férfi vezetőkkel közösen döntenek az új termékekről, árazzák be azokat és dolgozzák ki a marketing kampányokat. S végül, de korántsem utolsósorban, a férfi menedzserek nem számolnak azzal, hogy az értékesítése szánt termékek nem minden esetben működnek úgy, ahogy azt hirdetik róluk.

A BCG által 22 országban, 15 ezer nőt és 5 ezer férfit megszólaltató felmérésen alapuló kutatás eredményeiről beszámol a Wall Street Journal egyik minapi cikke, amely nevesíti is azt a tíz – a női vásárlók által a leggyakrabban beszerzett termékek megalkotása és marketingje során elkövetett – tipikus hibát, hiányosságot, amelyre most feketén-fehéren fény derült.

A tíz leggyakrabban elkövetett hiba
- a férfiak nem veszik figyelembe az érzelmi töltetet – miközben a nők nem feltétlenül praktikus okokból vásárolnak; nem véletlen, hogy divatciklusok is irányítják a nőket;

- a férfiak hajlamosak árcsökkentésre, amikor nem megy a bolt – miközben a nők a csökkentett áru terméket és szolgáltatást gyakran csak másod- vagy még alacsonyabb osztályúnak tart;

- a férfiak nem cserélik le a termékskálát évente, inkább módosítgatnak a termékeken – miközben a nőket sokkal jobban érdekli az, hogy mi új, mi számít újdonságnak, s szeretnék, ha elkápráztatnák őket a legújabb "csodákkal";

- a férfiak kis változtatásokkal "nőiesítik" a férfi vásárlók körében bevált termékeket – miközben a nők átlátnak a szitán, felismerik, hogy eredetileg nem a számukra készült a termék, és nem is veszik meg azokat;

- a férfiak kevéssé készek a férfi és a női vásárlók közötti különbségtételre - miközben a nők nem hajlandóak megvenni azokat a termékeket, amelyeket nekik "IS" kínálnak;
- a férfiak hajlanak arra, hogy a marketing kampányokat sztereotípiákra alapozzák - miközben a nők elvárják, hogy pontosan őket célozza meg a kommunikáció;

- a férfiak nem fordítanak elegendő figyelmet az időt megtakarító megoldások alkalmazására - miközben a nők a legnagyobb kihívásuknak azt tartják, hogy az időbeosztást is beleértve egyensúlyt teremtsenek életükben;

- a férfiak csekély empátiát tanúsítva elhanyagolják a közvetlen környezet fontosságát - miközben a nők számára a személyes kapcsolat kiemelkedően fontos, s egy elégedett női vásárló tízet hoz magával;

- a férfiak általában a funkcionalitásnak, a hosszú élettartamnak és az árnak fordítanak igazán figyelmet - miközben a nők számára az a fontos, hogy izgalmat, kalandot és a tanulási lehetőséget is hordozzon egy-egy termék;

- a férfiak alábecsülik a szeretet fontosságát - miközben a nők, különösen az időzavarban lévők, olyan termékeket keresnek, amelyekkel ki tudják fejezni a szeretetüket.

Mindezeket szem előtt tartva írja a felmérés szerzője - Michael J. Silverstein - a cikkben: azok a vállalatok juthatnak előnyhöz, amelyek versenytársaiknál előbb ismerik fel a fenti megállapítások igazát, s ennek megfelelően lépnek. Azaz, felmérik és felosztják a piacot, jelentős erőfeszítéseket tesznek, hogy elkészíthessék a részletes piaci térképet, s listát készítenek arról, mivel elégedetlenek a nők, illetve, hogy milyen prioritási sorrendben foglalkoznak ezekkel az elemekkel.