A jelenlegi helyzet a monetáris unió egyik komoly hiányosságát hozta felszínre – mutat rá írásában Wolfgang Münchau, a Financial Time publicistája. Ez pedig az, hogy a rendszernek nincs kiforrott válasza azokra a szituációkra, amelyek a stabilitási és növekedési egyezmény által előírt értékek súlyos áthágásával állnak elő. Münchau szerint az uniós vezetők csütörtöki informális gazdasági csúcstalálkozója lesz az utolsó lehetőség arra, hogy az euróövezet egyértelművé tegye a piacok számára: van elképzelése arról, miként kíván úrrá lenni a görög, illetve a spanyol és a portugál költségvetési gondokon. Az eurózónához tartozó országok keze monetáris szempontból meg van kötve: sem leértékelni, sem pluszpénzt kibocsátani, sem irányadó kamatlábat önállóan csökkenteni nem tudnak. Így a hazai beavatkozás egyetlen eszköze gyakorlatilag a fájdalmas költségvetési lefaragás marad, miközben nem tisztázott, maga a monetáris unió mit is tud tenni „gúzsba kötött” tagjaiért.
Egyes elemzők azt is hibás lépésként értékelik, hogy a G7 hétvégi pénzügyminiszteri találkozóján az uniós vezetők még a Nemzetközi Valutaalap segítségéhez vezető hidat is felégették, amikor konkrétumok említése nélkül kijelentették, az euróövezeten belüli problémák az EU-ra tartoznak. Pedig ha egy görög összeomlás Spanyolországot és más nagyobb tagállamokat is magával rántana, Brüsszel valószínűleg semmiképp nem tudná egyedül előteremteni az áthidaló hiteleket, és mégis kénytelen lenne az IMF-hez fordulni – idézi a washingtoni Peterson Institute közgazdászát a Handelsblatt.
Az egyik fő problémát az jelenti, hogy a pénzpiacok számára rögtönzött tagállami „szépségverseny” résztvevői nem igazán győzték meg eddig a „zsűrit”. A görög állampapírok hitelbiztosítási felára (CDS) a múlt heti csúcs után tegnap is alig esett 400 bázispont alá, hiába jelentette be hétfőn Athén, az évi 75 ezer eurónál kevesebbet keresőkre is kiterjeszti a 40 százalékos jövedelemadót már márciustól. A szintén veszélyeztetettnek számító Spanyolország kormánya is igyekszik „jó tanulóként” viselkedni. Madrid például tegnap nyilatkozatával is megerősítette, ragaszkodik a nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre történő emeléséhez, illetve a nyugdíjkifizetések idővel történő lefaragásához is. A dél-európai fogadkozások értékét ugyanakkor némileg csökkenti a piacok szemében, hogy a megszorító intézkedések várhatóan olyan mértékű társadalmi ellenállásba ütköznek majd, amely megkérdőjelezi végrehajthatóságukat. A spanyol szakszervezetek február végére, a görög közalkalmazottak pedig már holnapra sztrájkot hirdettek a tervezett lefaragások miatt.
A jelenlegi bizalomvesztés ugyanakkor más, eddig rendkívül hitelképesnek tartott országokat is kezdi elérni. Így például az IMF volt vezető közgazdásza, Simon Johnson szerint fiskális helyzete alapján Nagy-Britanniát is a válságövezethez kell sorolni, jóllehet nem tagja a monetáris uniónak. A Financial Times pedig tegnap már a francia költségvetés felett gyülekező viharfelhőkről cikkezett. JK