OECD: Reformot, de nem mindenáron

A gyenge társadalmi mobilitás az egyenlő esélyek hiányát is jelzi, s gátja lehet a termelékenységnek és a gazdasági növekedésnek, figyelmeztet az OECD márciusban várható Going for Growth 2010 címet viselő tanulmányának egyik, a társadalmi mobilitással foglalkozó fejezete. Az elsősorban az egymást követő generációk oktatási és bér mobilitását górcső alá vevő fejezetet most közzétette a legfejlettebb ipari országokat tömörítő szervezet.

A tanulmányt jegyző szakértők ebben nem csak a mobilitás vagy éppen hiánya okaival, az azt befolyásoló tényezőkkel foglalkoznak, igyekeznek olyan lépéseket is bemutatni, amelyek előre eltávolíthatják a mobilitás útjában álló akadályokat. Ami nagyon fontos és gazdasági racionalitása is van - derül ki a tanulmányból. Ugyanis egyrészt a kevésbé mobil társadalmakban inkább elvész a humán tehetség; másrészt az esélyek hiánya negatívan befolyásolhatja a motivációt, az erőfeszítéseket és a gazdasági növekedési potenciálját. Egyben nagyobb nyomást gyakorol olyan politikai keretek kialakítása irányában, amelyek hátráltatják a növekedést, miközben azonban hozzájárulnak bizonyos társadalmi rétegek jövedelmének növekedéséhez.

Ugyanakkor a mobilitás fokozását elérni kívánó reformokkal is csínján kell bánni ugyanis vannak olyan lépések, amelyek fékezik a növekedést. Például bizonyos újraelosztási módszerek is ide sorolhatók, mint például a munkára rárakódó progresszív adók, amelyek a munkaerő-hasznosításra és a termelékenységre hathatnak negatívan - hoz egy példát az elemzés. A reform abból a szempontból is nehéz, hogy az egymást követő generációk társadalmi mobilitásának számos családi, illetve ország specifikus eleme is van. Ráadásul nincs is olyan, hogy "kívánt" vagy éppen "minimális" mobilitási szint. Már csak azért sem, mert több mutatóval lehet mérni a mobilitást, olyanokkal, mint a bér és a jövedelmi szint fennmaradása, a közép- és a felsőfokú oktatásban való részvétel. Ugyanakkor természetesen lehet nemzetközi összehasonlító elemzéseket készíteni - olvasható az elemzésben.

Érdekes tények
- a mobilitás nem annyira függ az oktatásra költött pénz mennyiségétől, inkább attól, mire költik a pénzt;
- a társadalmi mobilitást elősegíti a korai gyermekkorban megkezdett oktatás;
- a gyermekek csoportokba sorolása az iskolában gátolja a társadalmi mobilitást
- a különféle társadalmi csoportokba tartozó gyerekek keverése az iskolában elősegíti a társadalmi mobilitást;
- a diákhitel és a hallgatói támogató rendszerek a felsőoktatásban pozitívan hatnak a mobilitásra;
- politikai eszközökkel és intézményes keretek között is elő lehet mozdítani  a társadalmi mobilitást és az esélyegyenlőséget;

Főbb megállapítások
- A szülői, társadalmi-gazdasági háttér jelentősen befolyásolja a követező generáció tanulmányainak, majd jövedelmének a szintjét;
- A jövedelmek terén nagyon kicsi a különbség az apák-fiúk esetében a többi között Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, ugyanakkor a mobilitás jelentősebb az északi országokban, Ausztráliában és Kanadában;
- Az európai országokban sokkal jobban keresnek a tanultabb családokból kikerülők, illetve az átlagtól jelentősen elmaradnak a rossz körülményű családból érkezők. Van olyan ország - Luxemburg és Írország például -, ahol az előny akár 20, a hátrány pedig akár 16 százalék is lehet,
- Különösen erőteljes a szülők társadalmi-gazdasági státuszának a hatása a gyermek iskolai eredményeire Belgiumban, Franciaországban és az Egyesült Államokban; ugyanakkor a legkevésbé az északi országokban, Kanadában és Koreában;
- Az oktatáspolitikának kifejezetten nagy a befolyása az egyes országokon belül a társadalmi mobilitásra; például a társadalmi rétegek keveredése az iskolában segíti a hátrébb kullogó rétegek teljesítményének a javulását;
- Az újraelosztást támogató politikák általában asszociálhatók a társadalmi mobilitás fokozódásával.