Kidurranhat a kínai lufi
A pekingi statisztikák szerint az elmúlt egy évben 9,5 százalékkal emelkedtek az ingatlanárak. Egyes nagyvárosokban ugyanakkor harmincszázalékos drágulást mértek, a lakásárak egyre inkább elszakadnak a lakossági jövedelmek fényében reálisnak tekinthető szinttől, és mind több újonnan megvásárolt ingatlan áll üresen. Monika Boven, a DZ Bank szakértője szerint mindez azt jelzi, hogy a spekuláció mozgatja a piacot. Eközben az élelmiszerárak éves emelkedése két számjegyű, ez rontja a szegények helyzetét és fokozza a szociális feszültségeket. A pekingi vezetés a jelek szerint nagyon komolyan veszi a túlhevülésből fakadó gazdasági és társadalmi problémákat – fogalmaz Peter Martin, a VM Value Management ügyvezetője. A kínai jegybank több lépésben szűkítette a hitelpolitikát és szigorította a tartalékolási szabályokat, s az elemzők további hasonló lépéseket várnak.
Márpedig ha a kínai kormány és a központi bank tovább szigorít, akkor a jelenlegi prognózisokban szereplő közel 10-ről 5-6 százalékra lassulhat az idei GDP-növekedés. Ez világszerte padlóra küldené a nyersanyag-piacokat, a hitelcsapok elzárása pedig a nemzetközi pénzpiacokat hozná súlyos helyzetbe. Egyes elemzők azzal számolnak, hogy az idén a tavalyihoz képest 240 milliárd euróval kevesebb pénz áramlik ki a Mennyei Birodalomból – és ha Peking végre hajlandó lesz hozzájárulni a jüan erősödéséhez, akkor az tovább csökkenti a kínai források globális olajozó hatását.
Chris Rice, a Cazanove alapkezelő cég vezetője szerint a kínai tőzsde a következő másfél évtizedben nagyon kiábrándító képet mutat majd. A helyzet kísértetiesen hasonlít a kilencvenes évek végihez, amikor a technológiai buborék kidurranása világszerte recessziót hozott. A piacokon tavaly megindult élénkülés elsősorban a kínai növekedés továbbgyűrűző hatásaiba vetett reménnyel magyarázható – véli Rice. Szerinte a következő másfél évben a befektetők rájönnek, hogy túl sokat fizettek a Kínához kapcsolódó eszközökért. VG
