Fekete, fehér, igen, nem
Demszky Gáborék rendszerint a nemzetközi hitelminősítő intézetek kedvező jelentéseivel érvelnek, miszerint a főváros adóssága kezelhető mértékű, a költségvetési politikája prudens és átlátható, Budapest befektetés- és munkahelyvonzó, ráadásul élhető város. Emellett a főváros az állami költségvetés nettó befizetője, itt az európai átlag fölötti a GDP (2007-ben 33 860 euró/fő volt). Egy átlagos fővárosi állampolgár duplaannyi szja-t fizet, mint egy átlagos vidéki.
Egyébként a Fővárosi Önkormányzat az 540 milliárd forintból ebben az évben működésre 272, fejlesztésre 228, felújításra 25, tőketörlesztésre 15 milliárd forintot költ el. Budapest rendelkezésére 56 milliárd forint értékű, szabadon felhasználható kedvezményes hitelkeret áll, amely az idei évet is beleértve – és a mindenkori fejlesztések 75-80 százalékos teljesülését feltételezve – három évre biztosítja a folyamatban lévő fejlesztések forrásigényét.
Ugyancsak a városfejlesztő beruházások önrészére fordítható az erre a célra tartalékolt, cash flow-ként rendelkezésre álló 40 milliárd forint értékű lekötött betét, 25 milliárd forint értékű részvény és egyéb értékpapír. S fontos érvként szokott elhangzani, hogy Budapest pozitív működési eredményt képes elérni, a működési bevételei folyamatosan meghaladják a kiadásait, ez az összeg az idén mintegy 30 milliárd forintra tehető. A politikai térfél másik oldalán állók legfontosabb érve a fővárosi bajokra a metróberuházás körüli bonyodalmak, illetve a cégek, elsősorban a BKV katasztrofális helyzete. A Fidesz szerint a négyes metró első szakaszának befejezéséhez hiányzik csaknem 100 milliárd forint – ebbe beletartozik a visszavont támogatások 60, illetve az alagútfúrásért kért plusz 35 milliárd –, ám a főváros mindezt cáfolja. A közlekedési vállalat direkt adóssága 90 milliárd forint körül van, az amortizálódott járművekre pedig ennek a többszörösét kellene költeni. Ugyanakkor attól is tartanak, hogy az átvilágítást követően a fővárosi szekrényekből is esnek majd ki nagyon sokba kerülő csontvázak.
Vélemény
Jávor Benedek, az LMP főpolgármester-jelöltje. „Budapest nehéz pénzügyi helyzetben van, de nem olyan nagy a baj, mint azt a Fidesz láttatni szeretné. Rengeteg apró dolgon lehet javítani. Fel kell mérni a futó projekteket, például a PPP-konstrukciós beruházások túl nagy terhet jelentenek. El kell érni, hogy a helyi adók miatt a cégeknek ne az agglomerációban legyen a székhelyük, de nem negatív adóversennyel; a kis- és középvállalkozásokat kell előnyösebb helyzetbe hozni. A korrupció visszaszorításával is jelentős költségcsökkentést lehet elérni. A BKV Zrt. helyett a főváros és az agglomeráció területén egységes megrendelő szervezetet kellene felállítani, amely elkészíti a menetrendet, megrendeli a szolgáltatást, elvégzi az értékesítést és ellenőrzi a teljesítést. A tényleges szolgáltatást a megrendelővel világos, átlátható szerződéses viszonyban álló cégek nyújtanák. Az ágazatok jelentős részében fenn kell tartani az önkormányzati tulajdont.”Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje. „Szakemberek bevonásával objektív leltárt készítünk arról, milyen pénzügyi, gazdasági állapotban van Budapest; a munka csak a választások után fejeződhet be teljesen. Ám az már most tudható, sokkal rosszabb a főváros helyzete, mint amit a vezetői kommunikálnak. Demszky Gáborék nem hangsúlyozzák, hogy a város adósságállománya meghaladja a 190 milliárd forintot, de megfeledkeznek a százszázalékos tulajdonú cégeiről is, a BKV-nak a közvetlen adóssága eléri a 90 milliárd forintot, a járművek amortizálódásából fakadó belső adósság pedig 300-500 milliárd lehet. Ezért – amennyiben a választás eredményeként erre lehetőségünk lesz – a pénzügyi stabilitás megteremtése lesz az elsődleges feladatunk, emellett racionálisabbá tesszük a fővárosi társaságok működését, s rendet teszünk minden területen. De vannak álmaink is, a múzeumi negyedtől kezdve a konferencia-központokon át a komoly sportlétesítményekig.”
Staudt Gábor, a Jobbik főpolgármester-jelöltje. „Budapest fuldoklik a korrupciós ügyekben, szinte az összes fővárosi nagyberuházás kétszeres, háromszoros áron valósul meg. Emlékeztetnék a Margit híd tipikusnak mondható esetére: Vadász Pál alpolgármesterként 5,5 milliárd forintos keretösszeget jelölt meg, jelenleg – az acélipari árak drasztikus zuhanását követően – 30 milliárdot meghaladó költségeknél járunk. Ugyanilyen eset a piaci ár háromszorosáért épülő 4-es metróé is, de hasonló visszásságokat tapasztalunk az utak kátyúzására fordított milliárdok esetén is. Még viccből is nehéz gazdálkodásnak nevezni a főváros elmúlt 20 évében történteket, függetlenül mindenféle kampánytól és választástól. A bajok és az adósság tételes megismerése csak a választásokat követően válik lehetővé, a rendezetlenség a mindennapok valósága, hatása mindenkit hátrányosan érint. A Jobbik leállítja a folyamatokat, és nem szlogenekben kimerülő tervet tesz le az itt élők részére.”
Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje. „Budapest nincs romokban. Csak fejlesztésre vontunk be külső forrásokat, működtetésre nem. Ha valaki körbenéz a városban, akkor azt látja, hogy mindig történik valami. Kétségtelen, hogy közrendre és köztisztaságra többet kell költeni. Ám nem elég csak üzemeltetni a várost. Az erőltetett tempó az uniós források lehívhatóságának határideje miatt lassulni fog, de ez az életminőség javulásával jár. Az adóbevételek túlságosan nagy hányadát vonja el az állam, és osztja szét vidéken. Nem értek egyet a Tarlós István által javasolt telek- és házadóval, az előnytelen privatizációval és a visszaállamosítással sem. Nem biztos, hogy a fővárosnak 10 százalékban tulajdonosnak kell lennie a Hotel Kempinskiben, de a BKV buszparkját nem adnám magánkézbe. A BKV helyzete a Bajnai-kormánnyal kötött szerződéssel részben rendezett, mert inflációkövető támogatást kap a cég. Ezt csak be kell tartania az új kormánynak is.”
Tarlós István, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje. „Szakemberek bevonásával objektív leltárt készítünk arról, milyen pénzügyi, gazdasági állapotban van Budapest; a munka csak a választások után fejeződhet be teljesen. Ám az már most tudható, sokkal rosszabb a főváros helyzete, mint amit a vezetői kommunikálnak. Demszky Gáborék nem hangsúlyozzák, hogy a város adósságállománya meghaladja a 190 milliárd forintot, de megfeledkeznek a százszázalékos tulajdonú cégeiről is, a BKV-nak a közvetlen adóssága eléri a 90 milliárd forintot, a járművek amortizálódásából fakadó belső adósság pedig 300-500 milliárd lehet. Ezért – amennyiben a választás eredményeként erre lehetőségünk lesz – a pénzügyi stabilitás megteremtése lesz az elsődleges feladatunk, emellett racionálisabbá tesszük a fővárosi társaságok működését, s rendet teszünk minden területen. De vannak álmaink is, a múzeumi negyedtől kezdve a konferencia-központokon át a komoly sportlétesítményekig.”
Staudt Gábor, a Jobbik főpolgármester-jelöltje. „Budapest fuldoklik a korrupciós ügyekben, szinte az összes fővárosi nagyberuházás kétszeres, háromszoros áron valósul meg. Emlékeztetnék a Margit híd tipikusnak mondható esetére: Vadász Pál alpolgármesterként 5,5 milliárd forintos keretösszeget jelölt meg, jelenleg – az acélipari árak drasztikus zuhanását követően – 30 milliárdot meghaladó költségeknél járunk. Ugyanilyen eset a piaci ár háromszorosáért épülő 4-es metróé is, de hasonló visszásságokat tapasztalunk az utak kátyúzására fordított milliárdok esetén is. Még viccből is nehéz gazdálkodásnak nevezni a főváros elmúlt 20 évében történteket, függetlenül mindenféle kampánytól és választástól. A bajok és az adósság tételes megismerése csak a választásokat követően válik lehetővé, a rendezetlenség a mindennapok valósága, hatása mindenkit hátrányosan érint. A Jobbik leállítja a folyamatokat, és nem szlogenekben kimerülő tervet tesz le az itt élők részére.”
Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje. „Budapest nincs romokban. Csak fejlesztésre vontunk be külső forrásokat, működtetésre nem. Ha valaki körbenéz a városban, akkor azt látja, hogy mindig történik valami. Kétségtelen, hogy közrendre és köztisztaságra többet kell költeni. Ám nem elég csak üzemeltetni a várost. Az erőltetett tempó az uniós források lehívhatóságának határideje miatt lassulni fog, de ez az életminőség javulásával jár. Az adóbevételek túlságosan nagy hányadát vonja el az állam, és osztja szét vidéken. Nem értek egyet a Tarlós István által javasolt telek- és házadóval, az előnytelen privatizációval és a visszaállamosítással sem. Nem biztos, hogy a fővárosnak 10 százalékban tulajdonosnak kell lennie a Hotel Kempinskiben, de a BKV buszparkját nem adnám magánkézbe. A BKV helyzete a Bajnai-kormánnyal kötött szerződéssel részben rendezett, mert inflációkövető támogatást kap a cég. Ezt csak be kell tartania az új kormánynak is.”-->
