Kell a stabilitás és a bizalom

Még válságban van, vagy már kifelé tart a krízisből az Európai Unió?

Nehéz a válasz. A helyzet most jobbnak látszik, mint amilyen a nyár elején volt. Május–júniusban két kockázattal szembesültünk. Az egyik Görögország és több más tagállam kritikus helyzete volt. Azóta a görög válság kezelésére megtaláltuk az eszközt, s Spanyolország és Portugália is helyes irányba fejlődött. A másik kockázatot a banki portfóliókban felhalmozódott rossz kinnlevőségek jelentették. Júniusban még senki sem tudta pontosan megmondani, hogy mekkora ez a veszély. Mára az elvégzett stresszteszteknek köszönhetően itt is tisztább a kép.

És mit mutatnak az eredmények?

Az eredmények jók. Nem volt meglepetés, hogy a 91 vizsgált európai bank között akadt néhány rossz, illetve olyan pénzintézet is, amelyet fel kell tőkésíteni. A stressztesztek eredményei alapvetően megnyugtatóan hatottak a piacokra.

Ön szerint szükség van az Európai Unióban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepvállalására a válságkezelésben?

Az IMF szerepvállalását létfontosságúnak és pozitívnak tartom. Azok közé tartozom, akik kezdettől fogva erőteljesen támogatták és szükségszerűnek ítélték meg az IMF együttműködő partnerként való bevonását az EU válságkezelő programjaiba.

A jövőben is támogatná ezt a szerepvállalást?

Igen. Természetesen, az EU igyekszik erősebbé és függetlenebbé válni. De, hangsúlyozom, nem látok problémát

az IMF és az EU együttműködésében.

Jól értettem: még nem olyan erős az EU, hogy egymaga segítse a bajba került tagállamait?

Még nem jött létre az Európai Monetáris Alap. Ráadásul az IMF már megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik az országválságok kezelésében. Az EU most szembesült először ilyen válsággal.

S most alkalmaztunk először IMF–EU közös programot, például Lettország és más tagállamok esetében.

Mekkora esélyt lát arra, hogy megvalósuljon a tagállamok gazdaságpolitikájának koordinációja?

Tagja vagyok az EU-elnök Van Rompuy ezzel foglalkozó munkacsoportjának, és pozitív meglepetés számomra, hogy ma már mindenki elkötelezettnek tűnik

a koordináció megerősítése, sőt nem megfelelő teljesítés esetén a szankciók alkalmazása mellett. Korábban egyes tagállamok ellenállásába ütközött volna ez, de mára drasztikusan megváltozott a helyzet. Ebben különösen nagy szerepe volt a görögországi válságnak; májusban még a szakadék szélén táncoltunk.

Lehetséges az, hogy az említett munkacsoport javaslatára októberben közös, egységes határidőt szabnak a tagállamoknak a 3 százalékos deficitlimit teljesítésére?

Erről sosem volt szó. A túlzottdeficit-eljárás alatt lévő tagállamok mindegyikének egyedi megállapodása van az EU-val arról, hogy mikorra teljesíti a 3 százalékos deficitszintet. Ennek keretében van mód rugalmasságra, az adott ország sajátosságainak figyelembevételére. Fontos azonban tudatában lenni annak, hogy azért kerültünk ebbe a válságba, mert túl rugalmasak voltunk. Ezért komoly kockázatot jelent számunkra az, ha valaki fennhangon mégis azt szorgalmazza, hogy az egyenlőség alapján kell megállapodni, és a szabályokat rugalmasabbá kell tenni. Az EU hitelessége forog kockán ilyen felvetések esetén.

Mit tanácsolna Magyarországnak?

Szigorúan tartsák be a deficitszabályokat. Ez a legjobb, Magyarországnak és mindenkinek. Ez a bizalom forrása. Erről is beszéltünk magyar tárgyalópartnereimmel. Fantasztikus lehetőségekkel rendelkezik ez az ország. Ezt erősítette meg a budapesti tárgyalásaim során a kíséretemben lévő, a Nokia után a második legnagyobb piaci értékkel rendelkező Fortum energia- és hőerőmű-vállalat igazgatója, Tapio Kuula is. A piac nagyon várja a stabilitást. Ha van bizalom és stabilitás, akkor jönnek a befektetők, lesz új munkahely és növekedés. Az okosok nemcsak az államháztartás rendbetételére, hanem arra is felhasználják ezt a válságot, hogy megszabaduljanak régi koloncaiktól: végrehajtják a strukturális reformokat a gazdaságban és a szociális ellátórendszerben, s irányt vesznek a fejlődés új területei – például az innováció, a zöldipar és -energia, az ezeket segítő adókedvezmények – felé. Ráadásul Magyarországnak kivételes lehetőségeket kínál az európai szerepvállalásra 2011 első felében az EU soros elnöksége. Úgy kell alakítaniuk az ország dolgait, hogy az elnökség idején az EU problémáinak megoldására tudjanak összpontosítani, és példamutatással, konszenzusépítéssel, pragmatikus kezdeményezésekkel előre tudják vinni az európai ügyeket. Az imént elmondottakból látszik, hogy lesz feladatuk bőven. Jól ismerjük egymást Orbán Viktor miniszterelnökkel, mindketten az Európai Néppárt alelnökei vagyunk. Meggyőződésem, hogy elkötelezett az uniós célkitűzések iránt, igazi európai politikus, aki tisztában van a magyar elnökség tétjeivel.