Világszerte félelmet keltett a Fed

Rainer Brüderle német gazdasági miniszter szerint „van igazság” azokban a kritikákban, amelyek az Egyesült Államokat a dollár árfolyamának befolyásolásával vádolják, és félő, hogy az újabb monetáris könnyítés a protekcionista intézkedések elszaporodásához vezet. Ennek már tegnap egyértelmű jelei mutatkoztak: a latin-amerikai és ázsiai országok sorra jelentették be, hogy a Fed döntése további szigorításokra kényszeríti őket a spekulációs tőkebeáramlás megfékezésére. Az amerikai bankóprés újraindulása az Európai Központi Bankot is korábbi, a válságkezelő intézkedések kivonásával kapcsolatos terveinek a felülvizsgálatára kényszerítheti.

Döntését a Fed azzal indokolta, hogy „csalódást keltően lassan halad” a jegybank két céljának teljesülése: a teljes foglalkoztatás és az árstabilitás megvalósulása. Elemzők szerint példátlan, hogy a Fed a teljes foglalkoztatással kapcsolatos mandátumára is utalt, és pénzügyileg nem válságos körülmények között a mennyiségi könnyítés eszközéhez nyúl. Amit egyébként a Fed kormányzótanácsában sem támogatott mindenki, és számos neves közgazdász figyelmeztetett a lépés kockázataira.

Miközben ugyanis a pótlólagos pénzteremtés jó esetben is csak mérsékelt eredményeket hozhat a vállalkozások finanszírozási helyzetének javításában, könnyen az infláció elszabadulásához vezethet. Ben Bernanke Fed-elnök ugyanakkor egyértelművé tette, hogy jelenleg nem tart az inflációtól, sőt, egy esetleges defláció káros hatásaira figyelmeztetett. Az amerikai jegybank monetáris tanácsa a keddi félidős választás következményeire is tekintettel lehetett döntése meghozatalakor: a republikánusok előretörésével ugyanis kevéssé valószínű, hogy a kongresszus újabb élénkítésbe kezdene fiskális fronton. Maradnak tehát a monetáris politikai eszközök, ha azok hatása kétséges is.

Az Egyesült Államokon kívüli hatások ugyanakkor egyértelműen kedvezőtlenek. Az ultraalacsony amerikai hozamok a befektetőket egyre inkább a feltörekvő piacokra terelik, hozzájárulva azok devizáinak felértékelődéséhez, és aggályokat keltve exportjuk versenyképességének romlása miatt. A hirtelen keletkezett pénzbőség nyomán a feltörekvő gazdaságok piaci buborékok kialakulásától tartanak, és a spekulációs tőke tömege a nyersanyagoknál is romboló hatású áremelkedéseket okozhat. A nyersolaj ára már az elmúlt két hónapban is 17 százalékkal növekedett dollárban számolva, de a drágulás euróban is meghaladta a hat százalékot. Ez pedig világszerte az inflációs nyomás erősödését jelenti.
Az eurózóna számára a közös valuta árfolyamának alakulása jelenti a fő problémát. Az euró június eleje óta mintegy 18 százalékot erősödött a dollárral szemben, és ez számos piaci szereplő szerint már a versenyképesség egyértelmű romlásával jár.

Tény, hogy Németország exportja augusztusban immár a második egymást követő hónapban zsugorodott, és az eurózóna feldolgozóiparának a bővülése is lassult az áprilisi csúcs óta. A munkanélküliség mindeközben 12 éves csúcsra, 10,1 százalékra kúszott a monetáris unióban.

Kérdés, hogy ilyen körülmények között a Fed mostani bejelentésének ismeretében az EKB kitarthat-e a monetáris élénkítők kivonásának ígérete mellett. Az eurózóna jegybankjának monetáris tanácsa tegnap a várakozásoknak megfelelően egy százalékon hagyta az irányadó kamatlábat, ám a likviditásteremtő eszközök alkalmazásának jövőjéről csak decemberben dönt. Jean-Claude Trichet, a pénzintézet elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a fellendülés alapjai változatlanul szilárdak, ám vannak a lassulás irányába mutató kockázatok.

Brit, japán status quo

Az Európai Központi Bankhoz hasonlóan tegnap a brit jegybank sem változtatott monetáris politikáján: az irányadó kamatlábat 0,5 százalékon hagyta, és nem jelentett be újabb könnyítéseket. A Bank of England kötvényvásárlási programja így továbbra is a 200 milliárd fontos összeghatáron belül marad. A saját kötvényvásárlási programját a múlt hónapban meghirdetett japán jegybank ma jelenti be legújabb döntéseit: a várakozások szerint nem fog változtatni politikájának lényeges elemein.