Oblath Gábor szerint más országok példájából tanulva egyfajta belföldi stabilitási paktumot is létre lehetne hozni, amelynek része lehetne egy középtávú kollektív bérmegállapodás. Ez elősegíthetné, hogy a bérek emelkedése ne szakadjon el a termelékenység változásától az euró bevezetése után - hangsúlyozta az interjúban.
A közgazdász felhívta a figyelmet arra, hogy ma Magyarország az régi 15 tagállamához képest 58-60 százalékon áll az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) tekintetében, és nagyjából ennek felel meg az ország relatív árszintje is. Ha az eurózónába való belépés után is folytatódik a reálgazdaság felzárkózása, akkor az árszintbeli felzárkózás is tovább tart, ez azonban a saját valuta elvesztése folytán felértékelődéssel már nem, csak gyorsabb inflációval valósulhat meg - mondta Oblath Gábor.
Oblath Gábor szerint jobban oda kell figyelni a makropénzügyi stabilitásra és a makroprudenciális mutatókra. A pénzügyi felügyelet ennek alapján előírhatná, hogy milyen feltételekkel, mekkora fedezet mellett és kiknek nyújtanak hitelt a bankok. Ha pedig a gazdaságpolitika azt látja, hogy a gazdaság túlfűtött, akkor nem elég költségvetési egyensúlyt elérni, hanem többletre kell törekednie - húzta alá a közgazdász.
A Széll Kálmán Tervről és a konvergenciaprogramról úgy vélekedett: a részletek mutathatják meg, hogy az azokban foglalt intézkedések teljesíthetők-e. Oblath Gábor szerint ezen kívül figyelni kell arra, hogy előállhatnak "mindenféle nem kívánt mellékhatások" is, ha az egyik "fronton" megtakarítanak valamennyit, de emiatt más csatornán emelkednek a költségek.
Az alaptörvénybe foglalt államadóssággal kapcsolatban emlékeztetett arra: eredetileg nem volt utalás a hatályos költségvetési szabályrendszerre, a végleges változatban már nyitva hagyták a kérdést, így akár a mostani szabályrendszert is megtarthatják. A közgazdász szerint ez azért lenne célszerű, mert az alaptörvény adósságszabályaiból jelenleg egyik paragrafus sem időszerű, hiszen végig 50 százalékos adósságrátáról beszél. Hozzátette: a hatályos költségvetési szabályrendszer lényege, hogy hosszú távon az államadósság legfeljebb annyival nőhet, mint az infláció. Ha van akkor a GDP-arányos államadósság ezzel arányosan tud csökkenni.
