Szerintünk is "el lehet menni…" - Sosem látott negatív adat
A magyar lakosság migrációs potenciálja, azaz azok aránya, akik rövid- vagy hosszú távú migrációt vagy kivándorlást terveznek, a kilencvenes évekhez képest a 2000-es évek elejére megnőtt. Azóta a rövid- és hosszú távú munkavállalás szándéka ingadozik, a kivándorlást tervezők aránya viszont lassan, de folyamatosan nő.
2011 áprilisában a felnőtt lakosság 12 százaléka tervezi, hogy néhány hétre vagy hónapra, 13 százalék-a pedig azt, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7 százalékuk kivándorolna. Összességében közel minden hatodik magyar felnőtt, azaz a lakosság 17 százaléka tervez valamilyen időtávú migrációt.
A hosszú távú migrációt és kivándorlást tervezők aránya, csakúgy, mint a bármilyen típusú migrációt tervezőké az 1993 óta, azaz közel két évtizede folyó kutatássorozat adatai szerint a valaha mért legmagasabb érték, azaz idén tervezik a legtöbben, hogy – nem csupán rövid időre, hanem tartósan vagy örökre – külföldre költöznének.
A migráció iránya a 2004-es EU-csatlakozás hatására megváltozott „mentális térképet” tükrözi ma is, vagyis a migráció legkedveltebb célországai között maradt a hagyományos német-osztrák dominancia, de a csatalakozás szabályozási hatása (az Egyesült Királyságban történő szabadabb munkavállalás lehetősége) is megmaradt, sőt felerősödött.
A rövid vagy hosszú távú munkavállalást tervezők esetében a korábbi német dominancia nem állt helyre, az Ausztriába igyekvők aránya (egy átmeneti visszaesés után) lényegében azonos a Németországba igyekvőkével. Nagy-Britannia őrzi az EU-csatlakozás után megszerzett helyét, de 2008 óta enyhén csökken azok aránya, akik a szigetországot választanák. A kivándorlást tervezők körében a német-osztrák célterület vonzása visszaesett, míg Nagy-Britannia átvette a vezetést.
