A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint, ha két egymást követő évben egy társaság saját tőkéje meghatározott szint - kft. esetében a jegyzett tőke fele, rt. esetében az alaptőke kétharmada - alá csökken, a társaság köteles ennek rendezéséről döntést hozni. Erre a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül van ideje. Amennyiben ezt a társaság nem teszi meg, úgy a határidőt követően jogutód nélküli megszűnését vagy más gazdasági társasággá alakulását kell elhatároznia.
A szabályozás alapvetően a hitelezők (beszállítók) védelmét hivatott garantálni, ezért igyekszik idejekorán elejét venni a tőkeproblémák továbbgyűrűzésének. A törvényi fenyegetés mellett a társaságok saját érdeke is odafigyelni a saját tőke és a jegyzett tőke állapotára. Ezek aránya a közbeszerzési, illetve az uniós pályázatokon való indulás, valamint a hitelfelvételek szempontjából is döntő jelentőségű lehet. „A tőkehelyzet rendezésére több lehetőség is adódik, ezek közül mindig az egyéni lehetőségek szabhatják meg a követendő irányt”- összegezte Marczin Mónika, az RSM DTM Hungary Zrt. partnere.
A második naptári év beszámolójának elfogadásától számított három hónapos határidőt érdemes nagyon komolyan venni. Ha a tagok a határidőn belül nem döntenek a saját tőke biztosításával kapcsolatban, úgy a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. Ahogyan azt precendens értékű bírósági döntés is kimondta, annak lejártát követően csak az átalakulásról vagy jogutód nélküli megszűnésről dönthet a társaság, más intézkedést jogszerűen nem tehet. Egyhangú tagi döntés esetén a határidő elmulasztásának ilyen szigorú értelmezése azonban nem látszik indokoltnak. „A tőke rendezése sokkal inkább érdeke a hitelezőknek, mint a társaság átalakulása vagy megszűnése, ráadásul az átalakulás során is lehetséges pótlólagos tőkejuttatás, ezt a jogszabály nem zárja ki – összegzi Szűcs Bálint ügyvéd.
A tagok pótbefizetései a lekötött tartalékot, így a saját tőkét is növelik, javítva a saját tőkének a jegyzett tőkéhez viszonyított arányát. A veszteség pótbefizetéssel való fedezésére a társasági szerződésben rögzített keretek között (szabályozandó a teljesítés módja, gyakoriság, ütemezés, visszafizetés rendje) kerülhet csak sor. Ha a társaság újra nyereséges lesz, a pótbefizetéseket – taggyűlési vagy közgyűlési határozat alapján – vissza kell fizetni a tagoknak. A pótbefizetés intézményét kifejezetten csak a korlátolt felelősségű társaságok esetén szabályozza a törvény, de részvénytársaság esetén is lehetőség van a tőkehelyzet részvényesek általi befizetéssel történő rendezésére.
A saját tőke rendezésének egyik legjellemzőbb módja az „ázsiós” tőkeemelés, ekkor a tagok a jegyzett tőke emelésével egyidejűleg a társaság tőketartalékát is növelik. A tőketartalék növekedése a jegyzett tőke összegére nincs hatással, ugyanakkor a saját tőkét emeli, így helyre billenhet a saját tőke és a jegyzett tőke megfelelő aránya. „Tipikus, pénzmozgást sem igénylő eset, ha a tag tagi kölcsönből származó követelését bocsátja nem pénzbeli hozzájárulásként a társaság rendelkezésére. E követelés értékelésére különös figyelmet kell fordítani, részvénytársaságok esetén könyvvizsgálót, vagy más szakértőt is be kell vonni” – foglalja össze Szűcs Bálint.
Az elvárt vagy kívánt tőkearány elérése érdekében – ha a saját tőke emelésére nincs mód – a másik legegyszerűbb lehetőség a jegyzett tőke csökkentése – a taggyűlés, vagy a közgyűlés jóváhagyása alapján a szabályozás által lehetővé tett alsó határig. A tőkerendezés általában ilyenkor is a saját tőke más elemeinek növelése érdekében történik. Amennyiben egyidejűleg tőkekivonásra is sor kerül, úgy fontos tudni, hogy a törzstőke leszállításakor csak a tőkeleszállításról szóló határozat cégjegyzékbe való bejegyzése után szabad kifizetni a tagokat.
Az értékhelyesbítés az értékelési tartalékot és – mivel az értékelési tartalék a saját tőke része – a saját tőkét is növeli. Az értékhelyesbítés lényege, hogy a befektetett eszközöket piaci értéken mutatjuk ki – ez azonban nem kötelező, csak lehetőség. Ez a megoldás nem azt jelenti, hogy a vállalkozás pármilliós eszközét, vagy ingatlanját egyetlen tollvonással, szabadon választott és később piacinak mondott értéken tudjuk kimutatni. Az értékhelyesbítések során minden esetben pontosan dokumentáltan, az alátámasztott piaci értéket kell használni.
Az eredményszámlák bármelyikének növelése a mérleg szerinti eredményen keresztül növeli a saját tőkét. Ez egyszerűen hangzik, valójában azt a lehetőséget biztosítja, hogy áttekintsük: a készletek értékelése, illetve a tartozások elengedése révén a vállalkozásoknak milyen lehetőségei vannak a saját tőke növelésére!
A vásárolt készleteket és azok változásait bekerülési értéken kell nyilvánítani és év végén leltárral alátámasztani; a befejezetlen termelést és a félkész termékeket szintén kötelező leltározni és készletre venni. Megéri az év végi leltárral és a készletértékkel bajlódni: a saját termelésű készletek állományváltozásában kimutatott növekedés a mérleg szerinti eredményt növeli.
A tartozások elengedése – annál a társaságnál, amelynek csökken a tartozása – rendkívüli bevételként jelenik meg, ami szintén a saját tőkét növeli. Ebben az esetben a tartozását elvesztő társaságnak ajándékfizetési kötelezettsége keletkezik; nem lakástulajdon és nem kedvezményezett csoporttól kapott ajándék esetén 18 millió forintig 21 százalék, a 18-35 millió forint közötti részre 30 százalék, a 30 millió feletti részre pedig 40 százalék.
A fenti módszerek egyike sem mindenható, azonban lehetőséget biztosítanak a gazdálkodó társaságok számára, hogy időben és a megfelelő módon avatkozzanak be a vállalat pénzügyeibe, és ellenőrzésük alatt tartsák a tőkearányt.
