A Monetáris Tanács június 20-án változatlanul, 6 százalékon hagyta a jegybanki alapkamatot. A döntést az új Inflációs Jelentés ismeretében hozták meg, amely szerint „a jelenlegi 6 százalékos alapkamat huzamosabb ideig történő fenntartásával 2012 végére elérhető a 3 százalékos középtávú inflációs cél”.
A tagok egyetértettek abban, hogy a növekedés „a külső konjunktúra élénkülésének következménye”, azonban a belső kereslet továbbra is visszafogott.
A kettőség tükröződik az inflációs folyamatokban is. Míg a nyersanyagárakat ért sokkok hatása — és ezen belül elsősorban a korábbinál is magasabb olajárpálya — önmagában növelné az inflációt, a visszafogott belső kereslet és laza fékezi az ár- és béremeléseket. Elhangzott az is, hogy a háztartási energiaár-befagyasztás későbbre tolása megváltoztatja az inflációs pálya lefutását és az előrejelzési horizont közepén növeli az inflációt – áll a rövidített jegyzőkönyvben.
Több tanácstag kifejtette, hogy mind a belföldi fogyasztás alakulásáról kialakult kép változása, mind a nyersanyagárak további növekedése önmagában negatív folyamat.
Az eladósodott háztartások kényszerű mérlegalkalmazkodása következtében annak ellenére nem bővül érdemben a fogyasztás, hogy a 2010-ben elfogadott adólépések, az adósmentő csomag, illetve a reálhozamok kifizetése kapcsán a háztartások egy része az idei évben a korábbinál jelentősen magasabb jövedelem felett rendelkezhet – véli a Monetáris Tanács. A teljes előrejelzési horizonton a korábban feltételezettnél lassabb fogyasztásnövekedési pályában ugyanakkor szerepe van annak is, hogy az új előrejelzés már teljes egészében figyelembe veszi a Széll Kálmán-terv és a Konvergencia Program intézkedéseinek keresletvisszafogó hatásait.
A Monetáris Tanács helyzetértékelése során részletesen megvitatta az Inflációs Jelentésben felvázolt alternatív forgatókönyveket is, melyek kétirányú inflációs kockázatokat hordoznak. Az alappályánál magasabb inflációt okozna a nyersanyagárak esetleges további emelkedése. A testület egyetértett abban, hogy az energia-ársokk közvetlen hatásainak tompítására még erőteljes kamatlépések esetén is csak korlátozott lehetősége van a Monetáris Tanácsnak.
Ugyanakkor több tag kifejtette, hogy a monetáris politikának feladata ezen külső sokkok másodkörös hatásainak tompítása azzal, hogy a várakozásokat az inflációs célnak megfelelő szinten horgonyozza.
Elhangzott, hogy a másodkörös hatásokat mérsékelheti a belföldi kereslet visszafogottsága és a továbbra is laza munkaerőpiac erős ár- és bérleszorító hatással bír.
A tanács tagjai közt nem volt egyetértés az inflációs várakozások horgonyzottságáról. Az egyik tag kifejtette, hogy az elmúlt időszakban horgonyzottá váltak az inflációs várakozások, mások szerint viszont továbbra sincsenek összhangban a jegybank inflációs céljával, sőt az elmúlt időszakban még növekedtek is.
A Monetáris Tanács döntése során mérlegelt másik magasabb inflációs pályához vezető alternatív pálya az eurózóna periféria országok adósságválságának súlyosbodása, ami növelhetné a hazai eszközök kockázati prémiumát, és a forint leértékelődéséhez vezethetne. Ezzel szemben támogathatja a dezinflációt azon forgatókönyv, miszerint a hazai költségvetést érintő konkrét kiadáscsökkentő intézkedések végrehajtása nyomán tovább javul az ország kockázati megítélése és felértékelődik a forintárfolyam.
Több tag kifejtette, hogy önmagában a belső folyamatok alapján rövid távon is sor kerülhetne kamatcsökkentésre, de ezt a külső kockázatok nem teszik lehetővé. Más tagok ezzel szemben jelezték, hogy a külső kockázatok realizálódása esetén kamatemelésre is szükség lehet.
