Elmondta azt is: nem tartja magát a gyenge állam hívének, de szerinte nem tulajdonosként, hanem szabályozóként kell az államnak erőt mutatnia. A közszférában a teljesítményt másképp mérik, mint a magángazdaságban, ott nem a profit számít, hanem az újraválasztás. Ez pedig visszatartó erő is lehet. Az állami szektorban a vezető tekinthet konkurensként arra a munkatársra, akit ő vett fel, egy magáncégnél ezt a természetes önzést felülírhatja a nyereség célja.
De nem csak ilyen problémákat vet fel az állam tulajdonosi szerepvállalása. Rendkívül súlyos konfliktushelyzetekhez vezethet, ha a piac szabályozója maga is részt vesz a versenyben – ahogy például a sportban is visszás helyzetekhez vezetne, ha egy játékos egyben bíró is lenne.
Nem biztos persze, hogy a magántulajdon a közösség érdekét szolgálja, ezért járhat el megfelelően az állam, ha jól szabályoz. Magyarország mai problémái közül a devizahitelezés jó példa lehet erre: a bankok versenye abban a formában, ahogy lezajlott, nem volt jó a társadalomnak, de ezt egy jó szabályozással meg lehetett volna akadályozni. Voltak is helyes lépések, például a THM bevezetése, ebbe az irányba kellett volna markánsabban elmozdulni, de ez nem azt jelenti, hogy állami bankot kellene létrehozni.
Ahol pedig természetes monopólium van, ott az állami tulajdonlás a jó. Ha nem tudja megszüntetni az egyeduralmat, inkább vegye át a cégett, még mindig így keletkezik a legkevesebb kár. Az állam ugyanis általában nem jó tulajdonos, de egy monopolhelyzetbe kerülő magáncég még nála is roszszabb lehet.
