Utódai kezét köti meg a kormány

A legnagyobb és a legkisebb privatizációs ügyekben kötheti meg a Parlament a 2014 utáni kormányok kezét, ha valóban törvényben tiltják meg az állam és az önkormányzatok vagyonának eladását. Az átlagos nagyságú vagyoni elemek eladásáról egyértelmű a szándék: ezt megtiltanák. A kulcskérdés az lehet, hogy rendeznék a többi esetet.

Az állam akkor lehet erős és felkészült a válságkezelésre, ha nagyobb a vagyona – indokolta a Világgazdaság konferenciáján Hegmanné Nemes Sára államtitkár, miért mondanák ki, hogy végleg lezárult a privatizáció korszaka. A részletkérdéseken még dolgozik a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, ezeken fog múlni, mekkora lesz a szigor a kisebb ügyletekkel szemben. Lesz ugyanis egy olyan köre az állami tulajdonnak, amely nem esik a privatizációs tilalom hatálya alá, és ugyan ezek első ránézésre lehetnek kisebb jelentőségűek, egy-egy rosszabb anyagi helyzetű önkormányzat számára adott esetben akár a túlélést is jelenthetik.

Másik érdekes kérdést jelenthet az olyan nagy cégek sorsa, amelyekben az államnak is van tulajdonrésze. A kormány legalábbis gyors cselekvésre kényszerülne, ha arra a gondolatra jutnának, hogy például a Malévtól meg kell válni. Az államtitkár a konferencián erről azt mondta, hogy mérlegelni kell, meddig tartható fent egy veszteséget termelő cég finanszírozása. Ha a készülő törvény elfogadásáig erről nem döntenek, és később mégis szükségessé válik a cég eladása, akkor a következő választásokig még lesz lehetőségük arra, hogy némi jogi csűrés-csavarással az eladást lehetővé téve módosítsák a törvényt. Ha azonban 2014-ben kormányon maradnak, de csak feles többséggel, akkor a saját kezüket is megkötik.

Az elképzelés beleillik a kormány filozófiájába – véli Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. Lapunk kérdésére elmondta: véleménye szerint akár le is lehet írni, hogy a privatizációnak gyakorlatilag vége van, miután az igazán nagy vagyoni elemek közül már nincs is mit eladni. Sok olyan magánosítás volt Magyarországon, amelyet a politika logikája szerint gondolkozva viszszás esetnek lehet minősíteni – tette hozzá. Parragh szerint nem jelent veszélyforrást, ha a kormány az utódai kezét is megkötné azzal, hogy a törvényt csak kétharmados többséggel lehetne módosítani. Több országot is felsorolt példaként, ahol nem gyakori a privatizáció, az ilyenekben pedig csak külső kényszer okán vagy nagy politikai fordulatokat követően szoktak visszatérni a magánosításhoz.

Kevésbé optimistán látja a terveket Csepi Lajos, a privatizációs feladatokat egykor ellátó Állami Vagyonügynökség volt ügyvezető igazgatója. Elveket törvényben kimondani célszerűtlen még akkor is, ha pillanatnyilag lehet gazdasági magyarázatot találni hozzájuk – vázolta fel véleményét lapunknak. Igaz, nem találja megfelelőnek a gazdasági indoklást sem, szerinte a magántulajdonos az esetek döntő többségében felelősebben működtetheti a vagyont, mint az állam, mivel nincs kitéve a politikai befolyásolás és a szavazatszerzési vágy veszélyeinek. De ha politikai alapon ki is mondaná a parlament, hogy többet nem privatizálnak, még abban az esetben is teljesen fölösleges volna egy ilyet magas szintű jogszabályban deklarálni – mondta. A gazdasági környezet ugyanis percről percre változhat, és ami ma még fölösleges lépés volna, arról nem elképzelhetetlen, hogy holnap már szükséges lesz.

Raskó György szerint dühöng a korrupció

„Meggyőződésem, hogy a magáncégek hatákonyabbak, jobban kezelik eszközeiket, és motiváltabbak, mint az állami vállalatok, ráadásul a magánszférában töredéke a korrupció az állami szférában tapasztalhatónak” – nyilatkozta lapunknak Raskó György agrárközgazdász. Az egykori Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsi tagja hozzátette: „a korrupció az állami vállalatoknál ma is dühöng, az is korrupció, ha politikai alapokon neveznek ki egy állami vállalat élére vezetőket, vagy kádertemetőnek használják az ilyen cégeket. Két magáncég között viszont a korrupciónak nincs értelme. Nem hiszem tehát, hogy jót tenne a magyar társadalomnak, ha leállítanák a privatizációt, de a szomorú valóság az, hogy Magyarországon az állami vállalatok a korrupcióval együtt is elfogadottabbak, mint a sikeresen működő magáncégek. Továbbra is a privatizáció pártján állok” – tette hozzá Raskó.

Sztojcsev Iván Raskó György szerint dühöng a korrupció „Meggyőződésem, hogy a magáncégek hatákonyabbak, jobban kezelik eszközeiket, és motiváltabbak, mint az állami vállalatok, ráadásul a magánszférában töredéke a korrupció az állami szférában tapasztalhatónak” – nyilatkozta lapunknak Raskó György agrárközgazdász. Az egykori Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsi tagja hozzátette: „a korrupció az állami vállalatoknál ma is dühöng, az is korrupció, ha politikai alapokon neveznek ki egy állami vállalat élére vezetőket, vagy kádertemetőnek használják az ilyen cégeket. Két magáncég között viszont a korrupciónak nincs értelme. Nem hiszem tehát, hogy jót tenne a magyar társadalomnak, ha leállítanák a privatizációt, de a szomorú valóság az, hogy Magyarországon az állami vállalatok a korrupcióval együtt is elfogadottabbak, mint a sikeresen működő magáncégek. Továbbra is a privatizáció pártján állok” – tette hozzá Raskó. -->