Lehet persze felháborodni azon, ha egy politikus szónokként Petőfi, tárgyalópartnerként pedig inkább Széchenyi szeretne lenni, engem azonban az igazságosztó szerepnél ezen a helyen most is jobban érdekelnek a következmények.
Ha lecsupaszítjuk a kérdést és legalább egy pillanatra nem moralizálva közelítünk, hanem racionális cselekvőként tekintünk a politikusokra, rögtön látni fogjuk, hogy mint minden politikusi döntés, a „kettős beszéd” használata is alapvetően az előnyök és a hátrányok mérlegeléséről szól. Természetesen többé-kevésbé minden politikus „kettősbeszél”, hiszen a politikusi lét különböző fórumain más és más esélyes a hatás keltésére (ha valakinek újdonság lenne: ez, mármint a hatás keltése, a politikus hivatásának egyik fontos szelekciós szempontja). Itt azonban ennél lényegesen többről van szó: amikor a politikus arról határoz, hogy tartalmában is jelentősen mást fog képviselni itt és ott, feltehetően tisztában van a potenciális nyereségekkel és veszteségekkel – vélekedett blogjában Török Gábor.
Nem kell ehhez nagy ész: az egyik oldalon ott van a kellemetlen szembesítés-szembesülés elkerülésének esélye, a másikon viszont a hiteltelenné válás veszélye. Orbán az őszinte beszéd jegyében persze dönthetne úgy is, hogy „nem leszünk gyarmat” pólóban jelenik meg Brüsszelben, vagy éppen arra használja ünnepi beszédeit, hogy követőinek megpróbálja elmagyarázni az uniós tagság előnyeit és a kormányzás fájdalmas lépéseit. Hogy nem ezt teszi, azért természetesen el lehet marasztalni, bizonyára nem kevés választónak emiatt – akár az egyik, akár a másik irány miatt – is van kifejezetten rossz véleménye róla. Ha azonban érteni és értelmezni akarjuk választását, az adekvát kérdés inkább az, hogy vajon van-e olyan más stratégia, amely jelen helyzetben ennél jobban szolgálná a számára egyaránt fontosnak látszó két politikai célt: a megegyezés lehetőségének (és vele együtt az ország finanszírozhatóságának) fenntartását és a lehető legnagyobb választói támogatás megőrzését – mutatott rá a politikai elemző.
„Szebb és nekem is jobban tetsző megoldásokat talán tudnék mondani, de attól tartok, hogy ebben a helyzetben – ahová persze nem teljesen véletlenül került a magyar kormány – a „kettős beszéd” szolgálja leginkább a fenti politikai célok együttes érvényesülését” – írja Török Gábor.
Hozzátette: „Bizonyára sokan felháborító cinizmusnak fogják gondolni már az előző mondatot is, de sajnos tudom fokozni: a jól használt, ügyesen kimunkált „kettős beszéd” az, ami egy ilyen helyzetben sikerre vezethet. Márpedig itt van a kutya elásva: Orbán Viktor hitelességét, politikusi reputációját nem önmagában a „kettős beszéd” fenyegeti, hanem az, ahogy ő ezt az eszközt használja”.
Az elemző szerint a Fidesz kommunikációja régóta szereti az egyszerűséget. Általában nincsenek árnyalatok, hiszen az csak zavarná a megértést és a befogadást. A szavak erősek, megragadják a figyelmet, a beszélő szinte mindig dramatizál, túloz. Ez a kommunikáció nem szép, de a tömegdemokrácia körülményei között rendre nagyon hatékony. Amikor a szürkét feketének kell elmesélni, meggyőzőbb, ha koromsötétnek nevezzük. Ugyanakkor gondban lehetünk, ha közben máshol, más célból fehérnek vagy éppen szürkének mondjuk. Ilyenkor a túlzás nem segít, sőt, inkább árt, rombol. Leginkább azt, ami a politikusnak talán a legfontosabb: a hitelességét.
„Ha Habony Árpád lennék, ezekben a napokban leginkább két dologgal foglalkoznék. Egyrészt a kormányfő hitelességére vonatkozó idősoros közvélemény-kutatási adatokat nézegetnék. Másrészt – mondjuk fókuszcsoportos kutatásokkal - megpróbálnám megtalálni azt a regisztert, amelyből hiányzik a máskor megszokott és bevált túlzás, de még eléri a kívánt hatást a törzsszavazóknál. Mindezt annak biztos tudatában, hogy lehet más, lehet jobb még a „kettős beszéd” is. Mondjuk úgy, hogy nem látszik - annyira - annak...” – zárja bejegyzését Török Gábor.
