Becslések szerint az EU-ban több mint 1,2 millióan dolgoznak más tagállamban, mint ahol élnek. 2010-ben a határ menti ingázóknak és az idénymunkásoknak fizetett bruttó bérek 46,9 milliárd eurót tettek ki. A munkavállalói mobilitást az európai növekedés és foglalkoztatás fokozásának egyik fő eszközeként azonosították. Az adóügyi korlátok azonban továbbra is az egyik legnagyobb visszatartó erőt jelentik a más tagállamban munkát kereső polgárok számára.
Ezért a Bizottság 2012 során górcső alá veszi a nemzeti közvetlen adókat, hogy megállapíthassa, nem okoznak-e méltánytalan hátrányt azon munkavállalóknak, akik az egyik tagállamban élnek és egy másikban dolgoznak. A diszkrimináció, illetve az alapvető uniós szabadságok megsértésének feltárt eseteit a Bizottság jelzi a nemzeti hatóságok felé, és előírja a szükséges módosítások meghozatalát. Amennyiben pedig a problémák továbbra is fennmaradnak, a Bizottság jogsértési eljárást indít az érintett tagállammal szemben.
Mivel az adóügyi korlátok továbbra is az egyik fő visszatartó erőt jelentik a tagállamok közötti mobilitás terén, a Bizottság több fronton is küzd az uniós munkavállalók előtt álló akadályok felszámolásáért, javaslatot tett például a kettős adóztatás kezelésére és a kiküldetésben lévő munkavállalók védelmének megerősítésére.
Legfrissebb kezdeményezése keretében a Bizottság megvizsgálja, hogy:
