A görög vagy a lengyel példát követjük?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság Románia tavaly március végén állapodott meg az IMF-fel egy három évre szóló, 3,5 milliárd euró értékű elővigyázatossági készenlétihitel-megállapodás (Precautionary Stand-by Agreement, P-SBA) megkötéséről, amely az akkor lejárt kétéves hagyományos készenléti hitel (SBA) könnyített változatának számít. Az IMF a P-SBA keretében is rendszeresen ellenőrzi a hitel fejében vállalt gazdaságpolitikai intézkedéseket, azonban az SBA-val szemben a kedvezményezett ország csupán készenlétben tartja a keretet, és csak akkor hívja le a rendelkezésére bocsátott forrást, ha az ország pénzügyi helyzete esetleg azt megkívánja. Ebből adódóan Bukarest eddig még egyetlen eurócentet sem hívott le jelenlegi IMF-keretéből. Az IMF-hitelt az EU 1,4 milliárd eurós, szintén elővigyázatossági keretként kezelt pénzügyi támogatása egészíti ki, amit az eurózónán kívüli országok fizetésimérleg-problémáinak kezelésére felállított mechanizmus (Balance of Payments assistance – BoP) keretében nyújt az unió.
Romániával ellentétben Lengyelország úgy vett fel hitelt három ízben is az IMF-től a nemzetközi válság 2008-as kitörése óta, hogy azt nem egészítette ki uniós forrás. A legutóbbi, két évre szóló 22 milliárd euró értékű megállapodást 2011 januárjában kötötte meg Varsó. Mindhárom ízben Lengyelország úgynevezett rugalmas hitelkeretben (Flexible Credit Line – FCL) állapodott meg az IMF-fel, ami jóval enyhébb feltételeket ír elő a hitelt felvevő országnak, mint a Románia esetében alkalmazott konstrukció. Az FCL-megállapodást ugyanis a stabil gazdasággal, illetve az IMF számára kiszámítható, fegyelmezett gazdaságpolitikával rendelkező országoknak kínálja fel abból a célból, hogy a rendkívüli pénzügyi körülmények között is képesek legyenek magukat finanszírozni. A keretből szükség esetén bármikor, az IMF külön ellenőrzése nélküli is le lehet hívni forrásokat, azonban Lengyelország az előző két hitelkerethez, illetve eddig a jelenlegi forráshoz sem nyúlt hozzá.
A gazdasági válság során a két régiós országhoz képest jóval kritikusabb helyzetbe, az államcsőd közelébe került három eurózóna-ország – Görögország, Írország és Portugália mindegyikével az úgynevezett kibővített hitelmegállapodást (Extended Fund Facility – EFF) kötötte meg az IMF. (Az első görög mentőcsomag azonban SBA-megállapodás volt.) A valutaalap az EFF-konstrukciót egy adott ország súlyos, hosszú távú fizetésimérleg-problémái esetén alkalmazza.
Mindhárom ország esetében az IMF hitelkeretét az EU, illetve a valutaunió mentőalapjainak (EFSM, EFSF) forrásai is kiegészítik, amelyek összege kétszerese-háromszorosa a valutaalap által biztosított forrásoknak. A jelenleg futó román és lengyel hitelprogrammal ellentétben az eurózóna-tagországok ténylegesen le is hívják az EU–IMF-páros forrásait, miután a piacról nem tudják finanszírozni államadósságukat.
A hitelért cserébe az IMF az EU-val karöltve az államháztartás helyzetét javító, az ellátórendszerek átalakítását, illetve magánosítást is tartalmazó strukturális gazdaságpolitikai reformokat követel meg. Ezek teljesítését negyedévente szigorúan ellenőrzi az IMF, az Európai Bizottság, illetve az Európai Központi Bank képviselőiből álló trojka, ugyanis csak a vállalások teljesítése esetén engedélyezik a megítélt hitelkeret esedékes lehívásait.
Tar Gábor-->
